Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

Gyerekek, gyerekek, gyerekek.  Ez itt a rovatuk, amit mostantól Franciska vezet.  Franciska nyolcadikos és a kecskeméti Kodály Zoltán Zeneiskolába jár. Szeretettel vár mindenféle dolgot, ami csak egy gyerek eszébe juthat. (Hűha, nyolcadikos, és már saját rovata van? Bizony!)

ivisz 



Művészélet E-mail
Írta: Gradzikiewicz Franciska   
2012. február 15. szerda, 16:59

Nem mondom magamról, hogy művész vagyok,

De mindent el kell mondanom, amit tudok.

Szeretném ezt megosztani,

De olyan nehéz elmondani.

 

Régi álmom, való igaz,

Nehogy félbeszakíts, te gaz!

Legyek én nagy művész, talentum,

De még mindig nem tudom, mi a dolgom.

 

Sokan mondták nekem,

Keressem ezzel a kenyerem.

Én meg csak elpirultam,

És semmit sem válaszoltam.

 

Jönnek gyakran az álmok, lehetőségek,

Melyekkel én sosem élek.

Gyakran mondom is magamnak:

Miért nem vagyok inkább vak?

 

Akkor lehetnék nagy művész,

Nem kellene ahhoz ész.

Festegetnék naphosszat,

Sosem látnám a rosszat.

 

Ha eladnám, megvennék,

S ezzel el is dicsekednék.

Vagy azt hazudnám, vak vagyok,

Így sok pályázaton elindulhatok.

 

De gyakran jönnek rémálmok,

A legrosszabbra gondoljatok...

Éppen egy csodás italt kevertem,

Mikor a poharat kezemből kiejtettem.

 

Elúszott a tehetség,

Nem jött semmi segítség.

Sírdogáltam hosszasan,

Majd abbahagytam morcosan.

 

Másik ilyen lázálmom,

A regényemet írogatom.

Elszaladok a boltba,

Mire visszaérek... a pokolba!

 

Áramszünet pár perce,

A művemnek meg, kész, vége!

A gép meg csak csöndesen,

Fekszik valahol a sötétben.

 

Sosem látom többé,

Gyászolni fogom örökké.

Kedvem volna sírni, de nem tudok,

Erről többet, sajnos nem mondhatok...

 

Néha jön a szerencse,

Az is az ördög embere.

Büszkén készülök a díjkiosztóra,

Mikor hívnak: ezt elbukta.

 

Nehéz ezt elviselni, gyakran,

Mikor az agyam belobban.

De sebaj, a levél, amit küldtek,

Mostantól a szekrényben csücsülhet.

 

Ekkor édesanyám a vigaszom,

Azt mondja: nekem ne legyen panaszom.

Ő régóta készül a nagy gálájára,

Vagy egy filmes cég árajánlatára.

 

Egyiket sem kapta meg,

Mégsem pityereg.

Én bezzeg már elképzeltem,

Milyen lesz az első könyvem.

 

Borítóján színes szalagok,

S még sok más, amit csak akarok.

is szólok most magamra:

Miről álmodozol, te bamba?!

 

Ez volna az álommunkám:

Kiadják a könyvemet, kurtán.

Nem zavarna hosszúsága,

Azt mondanám: a fodrász levágta.

 

Pont a csattanót húzná ki a cenzúra,

De nincs semmi okom a borúra.

Végül is ki lesz adva a brossúra,

Ha nem is nyúlik olyan hosszúra.

 

 

Ami pénzt kapnék érte,

Számomra mit sem érne.

Elkölteném azonnal,

Elutaznék vonattal.

 

Hogy hová, azt nem tudom,

A világba, gondolom.

Eljutnék vele Pestig,

S mindent elköltenék az utolsó fityingig.

 

Ez az én álomutazásom,

Ahol magam jól kimulatom.

Tovább bizony nem jutnék,

Ugyanis csikorog a fék.

 

Leszállít a kalauz,

Nem ússza meg, ki vele újat húz.

Így hát inkább elballagok,

Mellettem kivilágított boltok.

 

Mindegyikbe betérek,

S kicsapnak gyorsan, földet sem érek.

Majd éjféltájt hazaindulok,

Talán ebből a mocsokból megszabadulok.

 

Felszállok a vonatra,

Nincs is rajta turista.

Hazaindulván elgondolkodom jövőmön:

Mi lesz velem csütörtökön?

 

Nálam ennyi az előrelátás,

Figyelmeztetlek, ezen a téren túl mélyre ne áss!

Azt hiszem, most abba is hagyom,

Ennyi volt minden gondolatom.

 

Annyit mondanék még neked, kedves olvasó,

A költeményemen van sok .

No de a viccet félretéve,

Utolsó szavaim: nehéz a művészek élte.

 

 

 

 
Minila (Franciska regénye) E-mail
2011. február 06. vasárnap, 17:10

Minola, a szőke, bűbájos kislány gyakran gondol halott édesanyjára, míg egy nap kiderül, hogy minden, amit a keresztanyja elmondott neki, hazugság. A lány anyja keresésére indul, mikor a lépcsőház liftje szokatlan módon beszélni kezd hozzá és kiderül, hogy nem is a földszint a következő megállás, hanem a varázslatos Lurda! Mino csodálatos barátokat szerez és tanárnője, Soo tanárnő is nagyon kedves. Sajnos hamarosan minden jónak vége szakad, ami miatta és Tom (egy különös fiú) miatt történik. A magas képesség egy részről áldás, másrészről csapás. A két gyerek igyekezete és összetartása sokat segít a Lord elleni küzdelemben. De mi kell még? Vajon sikerül kiszabadítani a barátaikat a fogságból és fény derülhet Minola különös származására is?

 
Őrült vendéglő E-mail
Írta: Franciska   
2010. december 20. hétfő, 21:36

Egy étteremben...
- Elnézést, hozna még egy pohár vizet?- kéri egy éles női hang.
- Köszönöm Petikém, máskor is jövünk, készíthettek dupla adagokat is, vannak még éhes cimboráink!- mondja egy rongyos öltözetű koldus hajléktalanokkal körülvéve. A pincér siet vissza előző vendégéhez, aki előszeretettel öntözi a legdrágább ásványvízzel növényeit.

 
A művész E-mail
Írta: Franciska   
2010. december 20. hétfő, 21:33

A művész fest, most épp apró pettyeket,
Melyeket végül kiszínezget.
Most lila ködöt,
Holnap rózsaszín öblöt.
Végül kikörvonalazódik egy alak,
Ki egy ládában matat.
Ki tudja, mit keres, tehetséget?
Azt aztán lehet, szépet.
Egy szeplős lány figyeli,
Talán irigyli?
Nem tudni, miért áll valaki
  az ablakban távcsővel a kezében,
ugyanúgy nem értjük,
miért nem a férfi vagy a nő felé néz,
hanem a tenger felé mereng.
Mellette egy fiatal nőalak, aki
a férfi vállára támaszkodik
és cigarettát tart a kezében.
Nem érthetjük a művészek világát.
Aki megpróbálja ezt megtenni,
azt csőbe húzzák az ábrándos képek,
amiket ezek a különös lények festenek elénk.
Ha mi is e különleges pályát választjuk, óvakodjunk,
Nehogy elfogjon az ár, melybe már oly sokan beleestek.

 

 
Gyerekek az életről E-mail
Írta: Franciska   
2010. december 20. hétfő, 21:26

Karácsony táján sokat gondolkodtam valami jópofa ajándékkal az olvasóknak. Aztán végül nagyon kedves dolog jutott az eszembe. A téli ünnep legnagyobb értelme az érzés, ami ilyenkor betölti az emberek szívét-lelkét. Igen ám, de mi ez az érzés? Hát... Most nem arra gondoltam, hogy ezt boncolgatnám, hanem a kicsik őszinteségével magyaráznám el azt a pár érzést, ami ilyenkor az én szívemet és remélhetőleg az olvasókét is melengeti. Nem komolykodnám el ezt a témát sem, mint általában bármit, ezért kedves és humoros gondolatokkal írnám le.

 

 
„Majdnem angyallá váltam” E-mail
Írta: Franciska   
2010. december 20. hétfő, 21:22

Erről a mondatról a másodikos  kislány verse jut eszembe a karácsonyi műsorról. A kis másodikos a középiskolások műsorának „záró száma” volt. A legérdekesebb mégis az volt, hogy ennek a kicsinek még engem is sikerült elbűvölnie...

 
Zolika macskái E-mail
2010. november 23. kedd, 13:13

Ezek itt Zolika macskái. Kis Olga Cica című kisplasztikáját az egyik rajz alapján készítette el.
 

 
Karácsonyi látogató E-mail
Írta: Franciska   
2010. december 10. péntek, 18:45

Nagyi karosszékében kötögetett, mellette a gyerekek játszogattak. Lilla egy babát fésülgetett, húga, Eszter kirakós játékot játszott, s köztük a legidősebb, Marci, a kandallónál kuporgott. Örömmel nézett végig a nagymama a gyerekeken, s szeme óhatatlanul is az utcára tévedt. A szemközti bolt már régen bezárt, most egy vásárban nézelődtek az idetévedő bámészkodók. Mindent árultak, hajas babát, mackókat, sokféle édességet, karácsonyfadíszeket, fenyőfákat és még ezernyi mást. A forralt bor és a puncs merengő illatában viszont senki sem vette észre azt a kis karácsonyfát, aki egy üzlet előtt álldogált egyedül. Megsajnálta a nagyanyó, felhúzta pongyoláját és kisietett a zsibongó térre. Ott aztán gyorsan felkapta a kis fát, aki mintha mosolygott volna. Bent boldogan felkiáltott a nagyi:

 
Mi is az? E-mail
2010. december 14. kedd, 23:03

Boldogság az, amikor az ember megérkezett, behúzza evezőjét és azt mondja: megérkeztem, nem megyek tovább.

 
5 métel!!! 5 métel!!!
2010. november 24. szerda, 08:00
Zolika 3 és félévesen közvetíti Kovács Ági aranyérmes úszását. Akkortájt ismerkedtünk meg, én is pont annyi éves voltam.

Franciska

 


új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 143 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs