Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap
Novellák, versek


Tánczos G. Károly: Új életek 4.

 

Kutyáim

 

      A cím utal nagyapa Vizeim című emlékfoszlány-kompozíciójára, de tartalmaz némi torzítást, mert olyan állatok is szóba kerülnek, akik soha nem voltak a tulajdonában. Mégis indokolt a címválasztás, hisz máig az emlékezetében vannak, s habár az utcán sétáltatottak, a kóbor ebek, Csuti, Zoliék Bajkálja, Sanyi Szofija, Mariann Áfonyája, és Zsolti Lédikenevű kutyája kivételével elpusztultak, mind élnek, akármikor előhívhatók, csak nagyapa füttyjelére várnak. A szó ismét legyen az övé!

      S akképp, miként a részeg koncentrál arra, amit célul tűzött ki magának, úgy bámult mereven a múltba, s Orsolya és Júlia nagyapja átvette a szót.

 

      „Szervusztok, régi barátaim! Megérdemlem én ezt a lelkes farkcsóválást? Olyanok vagytok, mint az unokáim! Ti is mindent és azonnal akartok! Bizony, nincs önzőbb, követelőzőbb és kíméletlenebb lény az embergyereknél! No de, ez a szép bennük! És volt szép mibennünk.

      Az emlékfoszlány felemlítése szökőárat indított el múltam óceánjában. A hullámok emlékezetem partjára dobják Bojtárt, öreganyám kivénhedt kutyáját, és a rövid farkú, ezért Csutakot, a fehér korcsot. A Vizeimben leírtakhoz csupán két adalék. Az első műveltségem fitogtatásának tűnhet! Csutakot Boccherini Menüettje kezdő taktusainak elfütyülésével próbáltam leülésre bírni, arra meg, hogy hozza vissza az eldobott fadarabot, a Híd a Kwai folyón c. film indulója szolgált. A feküdj utasítás gyanánt földre szorítottam a testét, miközben Mozart Kis éji zenéjéből fütyültem neki. (Nem sokkal e kísérletek előtt tanultunk Pavlovról! Mellesleg tegnapelőtt láttam, ahogy Julcsi csücsörítve ráfújdogál Csuti üstökére!) A másik kiegészítés: Csutakban több puli vér folyt, mint más! Ez magyarázta makacs vonzalmát a szabadsághoz. Képes volt a melléképületben tárolt szénen és a lomokon felkapaszkodni a tetőig, fejével áttörni a cementcserepet és kiugrani az utcára. Ez nem csak szabadságvágyát, de bizonyítja vakmerőségét s intelligenciáját is.

      Nagyon megközelítette azt, ami a puli szóra betoppan tudatunkba, a Csutaknál jóval korábban élt kutyánk. Kisgyerekként fürösztöttem őt samponnal (már akkor is WU2-vel) anyám mosófazekában. Szegény nem tudott mást tenni, az oldalamba harapott. Sokáig őriztem az apró fogak nyomát, egy-két lánynak is megmutattam. Mára eltűnt testemről, mint agyamból az okozójuk neve. Talán Bogáncs volt.         

      Elenyésztek, mint minden, mi megszületett, ahogyan elenyészett Pikk és Mokancs, az általános iskolai osztálytársaim kutyái! Az utóbbi korcs volt, a keverékek jól ismert okosságával és életrevalóságával, de láncon tartották. Ha időnként kiszabadult, a fél utca gyerekei futottak utána, inkább űzve, mint a gazdájukhoz, Vilmos bácsihoz terelve őt. Barátom édesapja átlátta liberális mesterkedésünket, csak mosolygott.  A jelző megválasztását erősítendő álljon itt egy másik emlék. Feri és Tibi képeslapot küldtek a Szabad Európa Rádió Teenager party műsorához „Pikk és Mokancs, a két tűfarkú és műfogsoros kutya” jeligével. Meglehet, hogy Cseke Péter teljesítette is kívánságukat. Pikknek, a vadászkutyának fajtájára nem emlékszem. Ő mentett ki a jég alól. (Vizeim)Múltkoriban példának állítottam Csuti elé az állhatatosságáért: csak akkor kezdett enni, ha engedélyt kapott rá. Józsi bácsi egyik fia kérkedni akarva előttünk, csak órák múlva adta meg a jelet, addig a kutya türelmesen várt, többnyire ült edénye előtt, tekintetén, viselkedésében semmi nyoma nem volt sürgetésnek vagy sértődöttségnek. Csuti végighallgatott, nézett egy ideig, aztán kikapta a kezemből az egyébként neki szánt csontot, és elszaladt vele.

      Őszinte barátom, a ficánkoló elméjű Szabó Zoli első kutyája ír szetter volt, Szepi, Magocska kölyke! Követték őt a németjuhászok! Tisza tragikomikus módon vízbe fulladt, Száva farkán én vettem észre a csomót, amelyről kiderült, hogy rákos daganat. Zoli megunta, hogy a folyónévre kereszteltek idejekorán kimúlnak, mai kutyáját állóvízről nevezte el. („Nem akarom, hogy ő is elfolyjon idő előtt!”)

      Látom, te is eljöttél, szép ír szetter anya! Sokszor vittelek le futtatni, fürödni a Tisza-partra. Olyan a tekinteted, olyan átható, simogató és mélységesen bánatot, szomorúságot árasztó, mint volt egykor gazdasszonyodnak, Geréb Áginak, a méltatlanul meghurcolt, börtönbe vetett több diplomás szülésznőnek. Megkerestem számítógépemen, Ági gyönyörű arcára, a szemei köré redők gyülekeztek. Nem csoda! Amit vele műveltek, sokunkban koncepciós pereket idéz! Magocska! Ez volt a neved! Ági Szegeden elmesélte, hogy amikor elhoztak magukhoz, elfértél a markukban, olyan pici voltál, „mint egy sarjadni, terebélyesedni elvetett mag”. Azt mondják, a kutyák szeme, tekintete idővel valamelyik gazdájáéhoz idomul. Te fényes bizonyíték voltál erre!

      Béke veletek!”

 

      A nagyapa letette szemüvegét, ásított, megdörzsölte orrnyergét, majd kinyújtotta zsibbadt végtagjait. Elnézést mormogott, hogy az imént őskori önmagát helyezte középpontba. Eszébe jutott valami, felnevetett. Visszaült a gép elé, felrakta a szemüveget, megkereste azt a képet, amely unokáit és az „Ötös” parkjában önfeledten futkározó kis pulikutyát örökítette meg. Leengedte a karjait, hátradőlt a széken.

 

 

 
Tánczos G. Károly: Új életek 3.

Boróka és Árnika, avagy Orsi és Julcsi

Csuti

A kis puli két-két és fél hónapos koráig máshol nevelődött. Hogy valóban

volt gyerekszobája, az a nyüszítés is bizonyítja, amit akkor hallat, ha kakálnia

kell. (A pisilést egyelőre helyben végzi. Ott, ahol éppen van.) Kulturáltságát,

civilizáltságát édesanyátok vette észre és nagyanyó teljesítette be azzal, hogy

egy hajnali öt óra körül levitte őt a ház elé.

Aztán a játékok!

A fékevesztett száguldozás, ugrándozás! Az egyik november eleji délután

nagyapa az Ötösön volt látogatóban (e lakótelepről később esik szó, most csak

annyit, hogy ott lakik az új család), a lánya megkérte, vigye ki a kutyát, mert

nyüszít, és a parkettát kaparja. Már a kérésre felvillanyozódott! Kurjongatott a

lelke, amíg vigyázta a parkban köröket lerohanó kis fekete jószágot, s visszatért

gyerekkorába, együtt terelték nagyapjával és a kutyákkal a szétszéledni készülő,

de így, közösen hamar megregulázott nyájat. Itthon vagyok, a falum határában,

az alföldön, a szeretett végtelen síkságon, a rónán, ahol az ember szeme

álmodozóvá, egyszersmind ég és a föld között bolyongóvá válik. Ahol a kéklő

mennybolt misztikus sátra alatt együvé tart csüggedés és büszke áhítat. Ahol

feloldódunk a szabadság illúziójában, hatalmasak és picinyek vagyunk, nézünk a

földre, őseink földjére, hol a nagyapám is békül kutyáival együtt, és őrizzük,

terelgetjük az öregre bízott nyájat, amíg élek. Kézfejével a szemét dörzsölgetve

örült a kiskutya jelenének.

Megtépázása, szétmarcangolási kísérlete cipőknek és mindennek, amihez

hozzájutott! E próbálkozások izgatott, vékony, kislányos mormogással jártak:

„Jaj nektek cipők, papucsok! Jaj, labdák, babák! Jaj, ceruzák!” Volt acsarkodó

marakodás Julcsival egy zokniért. Ezekre utalt nemrég nagyapa, mikor egyik

reggel ezt válaszolta a kutya szokásaira kérdezőnek: „Amennyire a vejemet

ismerem, szerez majd birkákat, hogy a pulinak jó legyen!” Mondata nem a

táplálkozásra vonatkozott, mert Orsi gazda és Julcsi gazda a saját ebédjüket sem

kímélve juttatták Csutit finomabbnál finomabb falatokhoz. Anyjuk korholta,

megdorgálta, sőt le is szidta őket, s igyekezett megmenteni a fasírtokat,

kekszeket, kölesgolyókat, a máj és szív darabokat.

Csuti fiatal, szertelen, és mint fajtatársai, szabad! Nem szereti a pórázt, a

láncot, minden adódó alkalommal kimenekül szorításukból. Erre ritkán volt

szükség. Szerencséjére olyan gazdákhoz került, akik egyenrangú partnernek,

tiszteletbeli családtagnak tekintették. Bezárva (a nagyapa megfogalmazásában,

házi őrizetben) is csak akkor tartották a nyaralójuk fészerszerű helyiségében,

amikor Karesz lejött a „Hegyről”! S ha Csuti percekig azt hihette, hogy a gazda

gonoszul megfosztja mozgásszabadságától, nem erről volt szó, hanem megelőző

óvintézkedésről, nem akarta, hogy ezt a kiskutyát is ellopják, mint az előzőt.

„Aranyos kis puli volt! Szegénykének még nevet sem tudtunk adni!” A gazda

szavait Csuti éppoly figyelmesen hallgatta, mint amikor („Assisi Szent”) Julcsi

szónokolt hozzá! Talán eszébe jutottak a felköltöztetése előtti percek, midőn a

nagyon fáradt, s túlhajszoltságát egy-két kupicával csillapítani kívánó gazdája az

időtől sürgetve, fekete műanyag zacskóval hadonászott, a nevét hangosan

kiáltozta hívta, de az ellenkezőjét érte el, a kutya egy közelben parkoló kocsi alá

menekült. A lányoknak és az anyjuknak sikerült végül egy darabka

kutyaeledellel előcsalogatni. Orsi és Julcsi öröme akkor szűnt meg, amikor az

apjuk a zacskót a kiskutya alsó fertályára húzta („Nehogy a kocsiba piszkoljon

a kis mocsok!”), beült a sofőr mellé, elköszönt és elvitte Csutit. Volt nagy sírás-

rívás.

 
Tánczos G. Károly: A részeg Hamlet

botladozok

elmém összevissza jár s nyelvem még nála is

kergül-fordul világom – ez kurva jó idea vagy mi

szánalmas az ember ha kiszolgáltatott s nem tudja mitől

kitől?

ez itt a kér…

igen ez

igen

ez

(Elalszik.)

 
Egy nehéz nap éjszakája  E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   

Sokan távol maradtak.
A ludak, mondván, hideg van.
A disznók, hogy mély a hó, kevés a makk.
A lovak, hogy ügyes-bajos dolgaikat csak így,
télidőben intézhetik.
A kecskék, hogy vendégeket várnak.
A tyúkok, hogy félnek a kakastól: ki tudja,
milyen állapotban jön haza, mi lesz a csibékkel?
A szamarak semmit sem szóltak.
A madarak lefagytak, a halak, a békák befagytak.
Az emberek fenemód becsapottaknak érezték magukat,
némelyikük „No, és akkor mi van?” tartalmú távirattal visszakozott.

A juhok eljöttek.
Nézték Józseffel – közben ködöt leheltek –, ahogy
elfolyik a magzatvíz, ahogy…
Nézték, míg ki nem csusszan a placenta.
Mikor Mária felsikoltott, bégettek.

 
Tánczos G. Károly: Hamlet

Nézte remegő ujjait.

Nézte a poharát, kedvenc poharát.

Nézte a sarkot, ahonnan a neszezést hallotta.

Majd nézett reszkető ujjaira,

az átkozott pohárra,

a sarokba,

ahol, persze, most se volt semmi.

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

1. oldal / 30

Chanson d'automne

Ki van itt?

Oldalainkat 242 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs