Írta: Tánczos G. Károly
|
Sokan távol maradtak. A ludak, mondván, hideg van. A disznók, hogy mély a hó, kevés a makk. A lovak, hogy ügyes-bajos dolgaikat csak így, télidőben intézhetik. A kecskék, hogy vendégeket várnak. A tyúkok, hogy félnek a kakastól: ki tudja, milyen állapotban jön haza, mi lesz a csibékkel? A szamarak semmit sem szóltak. A madarak lefagytak, a halak, a békák befagytak. Az emberek fenemód becsapottaknak érezték magukat, némelyikük „No, és akkor mi van?” tartalmú távirattal visszakozott. A juhok eljöttek. Nézték Józseffel – közben ködöt leheltek –, ahogy elfolyik a magzatvíz, ahogy… Nézték, míg ki nem csusszan a placenta. Mikor Mária felsikoltott, bégettek.
|
Hozzászólások