Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap
Elekes-vers


Elekes Ferenc: Krisztus szögei

Krisztus szögei

 
Meddig pepecseltek
Krisztus szögeivel?
A sok melléütést
megunták
már a jósok,
rúgjatok belé,
tapossátok el,
ti rugdosók
és taposók. 
 
Mediterrán sóhajtások

Az ajtók záródnak

 
Dancs Artur fotója

Itt hagyjuk sorra mind
e sáros, ragadós földet,
mely csak korondi fazéknak ha jó,
telefonjainkat a Marosba dobjuk,
ússzanak el tarka halakkal tengerekig,
hol büszkén suhan sok kényes hajó,
 
itt hagyjuk sorra mind
e sáros, ragadós földet,
tornyot, könyvtárat, palotát,
kocsmát, a félig kiivott poharat,
padlón eltaposott csikket,
 
a hűtlen asszonyokat pedig
ünnepélyes keretek közt
átadjuk a költöző madaraknak,
vigyék el őket csőrükben fogva,
langymeleg déli szigetek felé,
ahol a klíma nekik való átok:
vizeknek fodra ölelésből fonva,
s a felhők  mediterrán sóhajtások,
 
itt hagyjuk sorra mind
e sáros, ragadós földet,
gyűrött zászlókba csomagoljuk
a házszámokat, posták bélyegzőit,
a koszos kukákat, ernyőket, kalapokat,
s mint kifoszlott, molyrágta
szőnyeget, föltekerjük az utakat,
átkötve gondosan  televíziós drótok
kábeleivel, színes pántlikákkal,
melyek a magas lampionról lógnak,
 
itt hagyjuk sorra mind
e sáros, ragadós földet,
játszóterek foltos lepedőibe
bepakoljuk a multikulturális
fesztiválok dübörgő hangszereit,
ki nem felejtve a karnagyi pálcát,
kottát, hangjegyet, plakátot,
eldobjuk persze, a verseket is,
kínos rímeikkel együtt,
 
apró gyermekeinket
térdünk közé fogva
mi kérünk tanácsot tőlük, mi legyen
velük, s velünk, mert vénen
nem megyünk semmire,
nincs már egy ép ötletünk,
csak az, hogy el kell menni innen,
 
itt hagyjuk sorra mind
e sáros, ragadós földet,
a nyugatról behozott, szétszedett
autók kerekeit a tömbházak alá rakjuk,
s elgurítjuk a várostól messze,
lakjanak bennük  a hajléktalanok,
halottakhoz illőn, csöndben,
különben is holtak ők már, veszve,
 
de el ne felejtsem, ott pihenik ki
sűrű taposások fáradalmait
a nagy törekvők is, kiknek
fényes cipője megkopott rég
a fontosság felé vezető márvány
lépcsőzeten, fel- le,
ott bizony, mert
ők maradnak itt örökre,
megszerették e tájat, pedig csak
nagyapjuknak, ha volt ökre,
 
itt hagyjuk sorra mind
e sáros, ragadós földet,
leszünk kóválygó  turisták,
mindegy, merre visz  utunk,
vizeken át, vagy magas hegyen,
de ahol meg-megállunk,
ott rend és fényesség legyen,
 
mert ahhoz szoktatott minket
a nagy világjárás, ismerjük már
a földalatti vonatok megállóit,
jól tudjuk kezelni jegyeinket,
az okosan kitalált gombokat,
értjük a hangszórók szavát,
bármilyen nyelven, ha bemondják,
miképpen óvjuk, épségünket,
 
be vagyunk etetve ravaszsággal is,
akár a csobbanó csuka,
ki unottan fordul más irányba,
ha sovány gilisztát dobnak elé,
mert van úgy, mint üres nájlon -zacskót,
titkon és sietve dobjuk el a honvágyat,
s az otthon felejtett gondokat,
 
itt hagyjuk sorra mind
e sáros, ragadós földet,
ez a halál,-
de aki egyszer mégis visszatér,
s a város helyén csak egy sor
kriptát talál,
nem lesz, ki rászólna,
míg őseit keresi, vigyázat,
az ajtók záródnak!
 
Elekes Ferenc: Egy szál fű
Ha csak egy szál fű
az irodalomból kinőne,
vagy egy sápadt malac
gömbölyödne tőle,
 
naponta írnék verset,
a  papírt művelném,
s nem szégyelleném magam,
hogy potyára koptatom elmém.
 
Eper

 

-Ezt is megértük, Póli!                                                  
 
-Mit értünk meg, Józsi?
 
-Most már nem kell, hogy pirostojást fessél, Póli!
 
-Miért nem kell, ha eddig mindig kellett, te, Józsi?
 
-Mert téged már nem öntöz meg senki, Póli!
 
-Hát az idén nem jön az a gyermek, amelyik a tavaly is megöntözött, Józsi?
 
-Nem jön, mert a szülei őt is elvitték epret szedni Spanyolba, Póli!
 
-Azt mondták be, hogy ezeket mind elzavarják onnan, mert lopnak, Józsi!
 
-Ide hiába zavarják, mert itt már nincs mit lopni, Póli!
 
-Úgy rémlik, mintha lenne itt valahol egy törött ekevasunk, Józsi...
 
-Volt, mert eldugtam, hogy legyen egy darab emlékünk a múltból, de hogy el ne lopják, azt is
 
odaadtam, Póli!
 
-Jól tetted, hogy odaadtad, nekünk már emlék sem kell, Józsi!
 
-Neked nem kell, mert te egész életedben csak szórtad az emlékeinket, Póli!
 
-Csak egyet mondj nekem, amit érdemes lett volna megtartani, Józsi!
 
-Ha nem volna nekem ez a vészes elbutulásom, mondanék többet is, Póli!
 
Sárgán villognak a lámpák (Elekes-vers)

 

Útkereszteződés

 
Fotó Báthori Zsigmond


Valahol, egészen mélyen, bennem vannak az útkereszteződések.
 
Sárgán villognak a lámpák.
 
Mehetnék előre, jobbra  és balra is.
Éppen csak szét kellene nézni, merről üthetnek el más hangulatok, sietések.
Éppen csak szét kellene nézni, el ne üssek más hangulatot, más sietést, hogy ne legyek vétkes.
 
Sárgán villognak a lámpák.
 
Valahol, egészen mélyen hallom a dudák és káromlások hangját, uram, mire vármenjen valamerre, megállított már minden egyszemélyes történelmet!
 
Sárgán villognak a lámpák.
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 Következő > Utolsó >>

1. oldal / 4

Chanson d'automne

új-iVisz

 

Ki van itt?

Oldalainkat 335 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs