Szerelempatak-Live

A kórházi osztályon, ahol lehúztam az éves izomerősítő kezeléssorozat első hetét, főképp mozgásszervi betegek vannak. Az átlagéletkor kb. 75 év. Ez nem változott az elmúlt években semmit, viszont az igen, hogy idén sokkal több a férfi beteg. Feltűnően sokkal több. Konkrétan az elmúlt években összesen nem láttam annyi férfit az egész osztályon mint most első nap, csak a liftben. 
Mióta észleltem ezt a jelenséget, nem tudom eldönteni, hogy valóban ennyivel több lett a beteg férfiak száma vagy ennyivel jobban törődnek magukkal már ők is, vagy csak esetleg valami uniós pályázathoz kell egy adott létszám az optimális nemek szerinti eloszláshoz.
De bármi legyen is az ok, a lényeg, hogy a hangulaton sokat dobnak. Nem tudok nevetés nélkül végigmenni a folyosón. Persze, kivételes helyzetben is vagyok bizonyos szempontból. Az urak ki nem hagynak egyetlen lehetőséget sem, hogy csapják a szelet, sok kedvességgel, humorral, figyelmességgel, és végül, de nem utolsó sorban nagy öniróniával. Sokszor eszembe jutott a Szerelempatak című film is az elmúlt napokban. 

Szerelempatak-Live 1. : Reggel 6-kor morcosan csoszogok a folyosón történő vérnyomásmérésre. Előttem már hosszabb sor kígyózik. Beállok faarccal, félálomban. Az egyik idősebb férfi (76 éves, de simán 10et letagadhatna) ül éppen a széken. A nővér ütemesen pumpálja a régi típusú higanyos vérnyomásmérőt, majd megvárja, míg sziszegve leenged.
- Sándor, ez most 150/100. Hát, mi lesz így a mai kezelésekkel?
- Mikor felkeltem, megmértem magamnak a szobában, akkor még teljesen jó volt. 140/90. Dehát, csoda, ha felmegy a vérnyomásom, ha ideállítják elém a fiatalt, ebben a szűk nadrágban?
 

Szerelempatak-Live2. : Hívom a liftet a folyosón. Sándor megáll mellettem.
- Nagyon tetszik nekem, hogy maga mindig mosolyog. 
- Mi mást csinálhatnék ebben a szép napsütéses időben.
- No, az igaz. Miért is ne mosolyogna. Maga még fiatal, magának még szép az élet.
- Na, ja...Fiatal...Szép az élet... Ööö..és az feltűnt már magának, hogy ugyanott vagyunk, nagyjából ugyanazért? 
- Ebbe nem gondoltam bele...
- Sejtettem.
- De ez csak farag a köztünk lévő távolságból.(Kacsint)
- Jó ezt hallani... 

Szerelempatak-Live3. Sándor várja a liftet. Odaérek. Elvigyorodik. 
- Nemsokára megérkezik a lift. 
- Szuper.
- Mit fogunk mi ketten csinálni ebben a nagy liftben, ha ideér.
- Majdcsak kitalálunk valamit. 
- Hát, sajnos attól tartok velem már nem menne sokra. Ha fiatalabb lennék... Bááár...mindent meg tudok csinálni "anélkül is", amit más "azzal". 
- Hm. Hát, ez nagyszerű. Nem hiszem el, hogy erről beszélgetünk.
- Kezd aggódni, mi? (nevet) Csak érne már ide az a lift!
A liftajtó kinyílik, odabent áll négy járókeretes nagyon rozoga néni, kifejezéstelen tekintettel. Sándor arca megnyúlik. Én gonosz mosollyal:
- Na, Sándor, itt a lift. Szüksége is lesz minden tudására, hogy a földszintig jókedvre derítsen mindannyiunkat.