Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

Ezek az írások itt műfajukat tekintvekisolgák. Kicsit olyanok, mint az egypercesek. Csak az irónia helyén ezekben szeretet van.
 



Relatív idő E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2011. október 17. hétfő, 20:09

Otthon hat óra van. Mindig. Sokszor több is. Hét, nyolc, kilenc, tíz… A mobil telefonok is

mutatják az időt. A számítógép, a televízió, a rádió is számlálja a másodperceket, a perceket,
az órákat.
De bármennyi eszköz is legyen itthon az idő mérésére, az mind mást mutat!
Einstein elégedetten csettintene, ha betévedne hozzánk, a relatív idő e földi paradicsomába.
Melyik óra mutatja leginkább a Greenwich-i időt? Milyen képlettel vagy közelítő
számításokkal lehet meghatározni a valós értéket?
Tegyük fel, hogy sikerül.
Csakhogy, amíg átmegyek az egyik szobából a másikba, addig is idő telik el. És közben
fordul a Föld, már nem abban a tér-időben vagyok, mint korábban.
Hol vagyok hát? Mert vagyok, az szinte biztos.
És hány óra?
 
Fontos ez?
 
A párhuzamosok a végtelenben metszik egymást E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2011. október 14. péntek, 20:44

Egyszer egy ember azt hallotta, hogy a párhuzamosok a végtelenben metszik egymást.

Kíváncsivá vált. Elindult, hogy megkeresse azt a pontot, ahol a párhuzamosok találkoznak.
Úgy látta, nincs is olyan messze, s csak ment, hogy elérje a metszéspontot. Közben nem
nézett semerre. Nem látta az útjába kerülő kankalint, a lepkéket, nem érezte a levegő
illatát, a föld szagát, nem vette észre, ki van vele, és ki megy el mellette. Csak ment, mert
egyetlen célt látott maga előtt, hogy elérje azt a pontot. Ám egyszer elfáradt és megállt egy
pillanatra, véletlenül hátra nézett és döbbenten látta, hogy a távolban a párhuzamosok mintha
találkoznának.
Közelebbre tekintett és meglátta a lepkéket, a kankalint, megérezte a levegő illatát, a föld
szagát, és észre vette, hogy ki megy el mellette, és ki van vele.
 
Az eltűnt énekes receptje E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2011. augusztus 26. péntek, 18:39

Énekes elvesztése


Hozzávalók:
1 db énekes
1 db alkohol, de lehet több is.

Elkészítés: az énekest előző este alkoholba pácoljuk. Ezt a folyamatot a felhasználásig mindvégig folytatjuk, hogy az énekes ki ne száradjon.
Amikor úgy látjuk, hogy az énekes és az alkohol már csak kémiai úton választható el egymástól, akkor az énekest szuperman-nek álcázzuk és hagyjuk egy kicsit énekelni. Tálalás előtt adhatunk egy nemzeti színű kalapot, ez később jól jöhet a megtalálásakor.
Ha mindezekkel elkészülünk, egészen egyszerűen veszítsük el az énekest!

Az elveszett énekes elkészítése fáradságos, időigényes és költséges művelet, de az eredmény mindenért kárpótol minket ! {jcomments on}

 
 
Egy szemfog visszaemlékezései E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2011. június 06. hétfő, 06:18

Tejfogként láttam meg a napvilágot a Ratkó-korszak vége táján. Szerencsém volt, mert vártak engem és örültek a megszületésemnek. Finom falatokkal kényeztettek. Legjobban a cseresznyét szerettem, meg a meggyet, a barackot, a körtét, a szilvát, a szőlőt. Egyszóval minden gyümölcsöt, az érés sorrendjében.

Már kora ifjúságomban fontos szerepet játszottam a beszéd kialakításában. Különösen a foghangok területén szereztem érdemeket. A tiszta ef-ek, esz-ek képzése nem okozott nehézséget.

E boldog békeidő egyetlen rendhagyó eseteként említem egy százas szög fejével való közelebbi kapcsolatomat. Valami pince vagy kút készítése során kellett a szögfejnek és a szárának elválnia egymástól. Aztán sokáig várták, hogy ez a szögfej felbukkan a természet útján, de hiába. Pedig én nem rágtam el!

Tejfogságom vége táján már igencsak meglazult a kapcsolatom az engem befogadó fogággyal. Így aztán nem is nagyon bántam, hogy cérnát kötöttek rám és kirántottak. Kicsit mosolyognom kellet azon, hogy ez után hátra dobtak, és azt mormolták: „Egér, egér, adok neked csontfogat, adjál nekem vasfogat!”

Na, ha nem is lettem vasfog, de erős és szép fog vált belőlem. A már ismerős feladataimat igyekeztem továbbra is jól ellátni. A beszédfajták közé sajnos befurakodott először a felelés, később a vizsga is. Ilyenkor minden bátorságomat elő kellett venni, hogy ne csattanjak össze a fogtársaimmal. A vizsgák idején „szerencsére” nem sok dolgom akadt a táplálkozással. De nem panaszkodom, mert figyeltek rám és rendesen gondoztak.

Felnőtt életemből szívesen gondolok vissza az első csókra, a boldogító igen kimondására, az első gyerekre mosolygásra, aztán a másodikra és a harmadikra is.

Örömmel töltött el, amikor a közreműködésemmel átadódott a tudás egy szikrája vagy kisimult egy lélekránc.

Ám de!

Nem is tudom pontosan, mikor történt, pedig a visszaemlékezők jók abban, hogy pontosan visszaemlékezzenek. Mi a titkuk? Mintha csak azért történt volna meg velük az eset, hogy elmesélhessék!

Észre vettem, hogy a szomszédom, Ketteske betegeskedik, megrendült az egészsége. Idegen anyaggal pótolták a hiányát és az élet ment tovább.

Sajnos ez az idegen anyag egyszer csak megvált a fogtársamtól, óriási űrt hagyva maga után. Rosszkor tette, mert a függvények voltak soron éppen, és a foghangokra nagyon is nagy szükség volt a beszédben! De legalább még több derű lopózott be az életbe!

Beteg társam gyógyítására már nem volt elegendő az idegen anyag. Egészen a gyökeréig hatoltak és ettől kezdve a társam többé már nem volt ideges.

Múlt az idő, a beavatkozások izgalmait jótékonyan betakarta a feledés.

Aztán egyszer ez az én szomszédom újra megvált az idegen anyagától, de ekkor már az arányok a hiány javára tolódtak el.

A már kicsit sem ideges gyökérbe egy míves porcelán fogbaba ágyazódott be ezentúl. Küllemével mindenkit sikerült megtévesztenie, de ezt senki nem rótta fel neki, mert rendesen ellátta minden feladatát.

Mígnem egyszer engedett a gravitációnak és szelíden kihullt.

Nem hagyták annyiban a dolgot. Szépen becsomagolták a hűtlenkedő bébit, elvitték a fogdokihoz, és visszaragasztatták. Aztán még egyszer. Aztán újra…

Be kellett látni, hogy ez nem mehet így tovább!

A közelmúlt eseményeiről nehéz megfelelő rálátással beszélni. Azért megpróbálom.

Társam, Ketteske utolsó maradékát, a kibetonozott gyökerét is eltávolították. Jó társam volt, szeretettel emlékezem rá. Az ezt követő beavatkozások sajnos engem is és egy másik fogtársamat is érzékenyen érintették. Találkoznunk kellett egy csiszoló nevű műszerrel, amit szívesen kihagytunk volna az éltünkből! Azt hiszem ezt a társam nevében is mondhatom. Egyáltalán nem vigasztal, hogy ezután majd társammal együtt megkoronáznak, ami merőben szokatlan egy demokráciában. Mostantól az elveszett társunk, Ketteske hiányát fogjuk közre koronás fejünkkel, és úgy teszünk, mintha ő még mindig a helyén lenne!

 

Új korszak kezdődik az életemben.

Vagy csak a régi folytatódik másképpen?

 
Kockás füzet E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2011. június 04. szombat, 17:38

Gyakran kell részt vennem értekezleten, előadáson, továbbképzésen. A gyakoriságnak nincs fokmérője. Ezt csak úgy, érzésre mondom.

Ilyen alkalmakkor mindig magammal viszek egy kisalakú (A5-ös) kockás füzetet jegyzetelni. Már vagy három éve ugyanazt. Még mindig csak az első oldal felénél tartok.

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

9. oldal / 10

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 256 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs