Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

Ezek az írások itt műfajukat tekintvekisolgák. Kicsit olyanok, mint az egypercesek. Csak az irónia helyén ezekben szeretet van.
 



Futottunk a Tanár Úr után E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2012. január 22. vasárnap, 15:38

Barátnőmmel, Varga Évával 1979-ben, illetve 1980-ban végeztünk Debrecenben matematika-ábrázoló geometria szakon. Barátságunk ma is töretlen. A munka lehetősége 250 kilométer távolságra sodort bennünket egymástól, de soha nem szakítottuk meg a kapcsolatunkat. A levélváltások, az időnkénti közös családi nyaralások erősítették a régi szálakat.

Úgy 7-8 éve Évával és családunkkal minden évben eltöltünk egy hetet egy kies fürdőhelyen, „félúton”. Ilyenkor boldogok vagyunk, hogy együtt lehetünk, és minden olyan, mintha csak az imént váltunk volna el.

Egyik ilyen közös nyaralásunkkor történt. Sétáltunk este a fürdőhely „korzóján”. Egyszer csak azt mondja Éva: „Nem Szabó József Tanár Úr volt?” Tűnődtünk, tanakodtunk, olyan hihetetlennek tűnt, hogy itt találkozunk, ahol soha nem futunk össze sem ismerőssel, sem tanítvánnyal. És akkor pont az egykori ábrázolós tanárunkat látnánk itt?

Éva azt mondta: „Kerüljünk elé, és köszönjünk , hogy estét Tanár Úr!”

Karon fogtuk egymást és megszaporáztuk a lépteinket. Már-már futottunk, ami nehezen illik e csendes kis hely esti hangulatához. Nagyon zaklatottak lettünk. Hátha mégsem Ő, de akkor hogy jutott volna az eszünkbe? Végül egy mellékutcában, szemben a fagylaltozóval, sikerült utolérni, megelőzni és szembekerülni a Tanár Úrral. Ráköszöntünk. Visszaköszönt, de ekkor már kétségünk sem volt a felől, hogy Ő az!

Több mint negyed század távlatából nem is vártuk, hogy pontosan emlékezzék ránk (hiszen nekünk is vannak régi tanítványaink…)! Azonosításképpen soroltuk az egykori évfolyamtársainkat, persze akadt köztük olyan, akit Tanár Úr nagyon is jól ismer. Azt mondta: „SchT-nek nem lehettek a csoporttársai, mert ő már nagyon öreg ember.”

Ebből kétséget kizáróan ráismertünk a Tanár úrra. A bölcsessége, a humora semmit sem változott. Sőt, egy új oldalát is megmutatta. Azelőtt nem bókolt nekünk. De nagyon jól esett!

Így futottunk a Tanár Úr után.

Szerencsére utol értük.

 
Felvételi E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2012. január 22. vasárnap, 15:37

1974-et írunk. 29 éve vagyunk túl a második nagy világégésen. Magyarországon a szocializmust építjük.

Azért az élet folyik. Először lehet írni közös felvételi-érettségi írásbeli dolgozatot. Már a helyszín is izgalmas. Hiszen például a borsodiaknak a miskolci Műszaki Egyetem egyik előadóterme az esemény helyszíne. Miskolcon korábban mandulaműtéten, lábtörésen, később futóversenyen szoktam szerepelni. Leninvárosból (azelőtt Tiszaszederkény, ma Tiszaújváros) utaztam a vizsgára.

A hely újdonságán kívül egyéb körülményre nem emlékszem, csak arra, amikor a matematika tanárnőm (Balla Balázsné Ilona, szintén matematika-ábrázoló geometria szakos) sugárzó arccal közölte velem, hogy „maximális”! Ez úgy értendő, hogy  a 8 feladatból álló dolgozat  első hét feladatát hibátlanul megoldottam, ezekre maximális pontot kaptam. A nyolcadik feladatról nem mondható el ugyanez. ( Pár évvel később megnéztem ezt a feladatot, de akkor sem villanyozott föl egy csöppet sem.) Az iskolánkból én írtam a legjobb dolgozatot matematikából. Pedig a többiek sem voltak rosszak. A matematika tanárnőnk érdeme, hogy a gimis osztályunk harmada mert olyan pályát választani, ahová szükséges volt a matematika a továbbtanuláshoz.

Fizikából is „közöst” írtam, mert kellett a felvételihez. Az eredményekről ne is beszéljünk! Nem véletlenül nem választottam a fizikát második szakomnak!

És eljött a szóbeli napja.

Debrecenbe utaztam, busszal. Kék szeműen, szőkén, „kellemesen magasan”, mini szoknyában. Csak, mert akkor az volt a divat. (Mármint, a mini.)

Izgultam, de természetesnek vettem, hogy megjelenek egy bizottság előtt, és ott felelni kell. Az integrálszámítás bemutatása volt a feladatom. Mi ezt az iskolában tanultuk, nem okozott nehézséget, hogy elmondjam.

Nem emlékszem, hogy volt-e más feladatom ezen kívül, de arra igen, hogy a végén Szabó József tanár úr megkérdezte tőlem, hogy mi a kedvenc időtöltésem. Olvasok, mondtam. Mit olvasott utoljára? Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita regényét. És mi a véleménye Jézusról? Jézus, gondoltam magamban! Tanár Úr nem hagyott időt a belső vívódásra, megválaszolta a kérdést, miszerint Jézus egy kitalált személy.

Nem vitatkoztam ezen. Otthon nem kaptam vallásos nevelést, bár az imákat ismertem nagymamám hangos esti áhítataiból. Bulgakov is Jesuát említ… (talán nem is véletlenül, hiszen a mű 1928 és 1940 között íródott, a sztálini időkben).

A felvételi után nem volt más teendő, csak várni. Várni a postást. Azt mondták, az a jó, ha vékony borítékot hoz, mert abban csak az áll, hogy felvettek.

Nekem vastag borítékot hozott, és az állt benne, hogy felvettek!

Most is a könnyekig meghat az az öröm, amit akkor éreztem!

Csodálatos és iszonyúan nehéz évek következtek. Soha nem tudtam ezentúl olyan fesztelenül és könnyedén vizsgázni, mint a felvételin.

Azt a minit még asszonykoromban is sokáig őrizgettem, de nem viseltem többé.

A Mester és Margaritát azóta többször átolvastam. Láttam filmen, hallgattam a zenét, melyet a mű ihletett. Nem kutatom a valóságtartalmát, egyszerűen csak szeretem.

A felvételi volt az életem talán egyetlen vizsgája, amelyben jól éreztem magamat!

 
Törzsi vásárló E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2011. december 04. vasárnap, 16:45

A törzsi vásárló először is fűszoknyát ölt. Mert ez jár neki!  A törzsi vásárló ezután kifesti az arcát. A jobb oldalára „s” betűt, a bal oldalára „e” betűt pingál. Végül mindkettőt gondosan áthúzza egy függőleges vonallal.

Tehát fűszoknya és harci jelek az arcon. A törzsi vásárló a Nagy Mani-Tú-hoz (egyes törzseknél csak egyszerűen Mani-ra rövidült az elnevezés, máshol a Kes változat használatos) fohászkodik alázattal. Vagyis minden külső feltétel adott, hogy a törzsi vásárló bevégezze a feladatát. A szokásjog szerint előbb azonban el kell mennie a sámánhoz, hogy kikérje a tanácsát. Egyáltalán hova és miért induljon el az útján? A csontok vagy a csillagok állása kedvez-e a vállalkozásához? Mit mond a horoszkópja? Mit álmodott?

Van-e elég halpikkely a tarisznyájában?

A sámán meglehetősen furcsa alakzatokat képes felvenni. Van, amikor testetlennek tűnik, mert a törzsi vásárló csak a hangját hallja valamiféle ládikából. Van, amikor csábos hölgy alakját ölti a beteljesülés ígéretével. Olyan is van, hogy színes leveleken mutatkozik csupán.

A törzsi vásárló kicsi festett fakérgeket, kavicsokat vesz magához, amelyek a különböző szentélyek jeleit viselik.

A törzsi vásárló ezektől reméli, hogy a Nagy Mani-Tú-t maga mellé állíthatja.

Ha a sámán is úgy találja, hogy kedvezőek az előjelek, akkor a törzsi vásárló beleveti magát a forgatagba. A törzsi vásárló sorra felkeresi a szent helyeket. A nagyobbakban órákig elkereng.

Egy csomó más fűszoknyással találkozik. Törzsi vásárlók ők is. Révületben vannak. A mosoly az arcukra égett. Elszántan róják a köreiket. Vásárolnak a törzsnek. Keringnek és forognak, közben nem gondolnak magukra és semmi másra. Csakis a törzsre.

A fűszoknyák egy mezővé válnak. A piros, a sárga, a kék, a zöld, a narancs, a lila egyetlen színes palettát alkotnak.

 

A törzsi vásárló végül átmegy a túloldalra, ahol már nincs szüksége fűszoknyára, mágikus jelekre, sámánra, festett fakérgekre, keringésre.

 

Mert csak fény van és a szférák zenéje.

 
Pagoda karfiol E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2011. november 10. csütörtök, 14:30

Ki meri állítani, hogy a matematika csak papíron létezik?

Az ember gyanútlanul bemegy a zöldségeshez paradicsomot vásárolni a heti rendes lecsójához. Ha már ott van, körülnéz, és mit lát? Egy láda zöld gyönyörűséget! Hirtelen átfut az agyán, hogy nem lehet, hogy mégis előbb az alternatív kiállításra ment, és nem a zöldségeshez? De nem, hiszen többi dolog a megszokott rendben vár a sorsára. A káposzta, az uborka, a szilva, a sárgarépa a növények nyugalmával reméli sorsának beteljesülését.

Az ember végzi a rutint, megméreti a paradicsomát, de az a zöld nem hagyja nyugodni. Oda kell fordulni és meg kell nézni alaposan! Pagoda karfiolkapja a felvilágosítást az eladótól. És valóban, a kicsi rózsák kínai pagodát formáznak!

Az ember rádöbben, hogy mégsem kiállító teremben van, hanem a zöldségesnél. Szépséges tárgyából kiválasztja a mind közül is a legszebb példányt, leméreti, kifizeti, és már viszi is! Mondják, nagyon finom.

Az ember nem gondol az evésre, ha szépet lát. Otthon méltó helyet keres a pagodájának, olyat, ahol jártában-keltében szemmel tarthatja. Szemmel is tarja, de előbb tüzetesen megvizsgálja. Csodálatos geometriákat lát benne. A befoglaló idom egy kúp és egy csonka kúp közös alapkörrel. És a rózsák! Spirális elrendezésben, a Fibonacci-sorozatot reprezentálva tömörülnek egymás mellett. A fraktálgeometria csodája! Le kell fényképezni!

Az ember csak reméli, hogy ez az élő matematikai példatár majd másokat is lelkesedéssel tölt el!

Szomorú végként is lehetne értelmezni a befejezést. De nincs ok a szomorúságra!

Az ember végül, miután egy teljes napig gyönyörködött, és részletes elemzés alá vette a pagoda karfiolját, szépen egészben megpárolta, és elfogyasztotta a családjával az ebédhez.

Az íze is csodás volt! Kell ennél több bizonyítás?

 
Madaram E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2011. október 17. hétfő, 20:12

Ma szobortam egy madarat. Persze csak olyat, ami nem tud repülni. Pedig a madárság lényege

a repülés. Az ember ezért néz tisztelettel a madarakra. A repülés miatt. Amelyik madár nem
képes erre, nem kap akkora tiszteletet. Az ember azért a „földi” madarakat is szereti, például a
tyúkot. De ez már nem a mély költészet! Bár Petőfi megpróbálta!
Maradjunk a szobornál!
Szerettem volna a félénkséget, a visszahúzódást megjeleníteni! Láttam is egy képet…
A „valóságban”, és magamban is.
Aztán vártam. És még mindig vártam. Elég sokáig. A sok relatív fogalom. Ha mondjuk, azt
írom, hogy három évig, ez talán elég elképzelhető a két lábbal a Földön állóknak!
Vettem hát egy darab agyagot. Samottosat, mert ennek a kiégetés után olyan szép, nyers,
tört fehér színe van. Jól átgyúrtam, ahogy kell. Azután elkezdtem a madaramat. Már kész is
volt, mert többet nem tudtam volna hozzá tenni. Mégis. Valami nem tetszett. Nem ilyen volt
a belső képem. Ez a madár túl alacsony volt a szélességéhez képest.
Olyat tettem, amit nem szoktam. Összegyűrtem és összegyúrtam újra az agyagot. Kezdtem
előröl. Most már csak a belső képre koncentrálva. Alakult. Tetszettek az arányok. Gyorsan
dolgoztam, hogy az agyag ne száradjon ki, lehessen korrigálni, ha valamivel nem vagyok
elégedett. Pörgettem, forgattam, néztem a szimmetriát, alakítottam a formát, és vigyáztam,
hogy minden szépen egyben maradjon.
Egyszer csak elkészült a madár. Az alakja olyan, amilyet kigondoltam. Felvidámított. Nagyot
nevettem.
Most pihen a madár. Lehet, hogy nem is félénk, lehet, hogy nem is visszahúzódó, csak
meditál.
Várja az utolsó simításokat. Várja, hogy lélek szálljon belé.
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

8. oldal / 10

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 119 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs