Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

Ezek az írások itt műfajukat tekintvekisolgák. Kicsit olyanok, mint az egypercesek. Csak az irónia helyén ezekben szeretet van.
 



Passzírozunk paradicsomot! (kisolga) E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2013. augusztus 22. csütörtök, 06:58

Ha a fenti címmel megjelenne egy recept a "Szegény ember konyhájában" Timi vagy az én tollamból, máris dobjuk félre lelkifurdalás nélkül!

Talán nem szükséges rögtön a 104-et tárcsázni, de ebből azonnal tudnunk kell, hogy nagyon sötétvörös riasztás van érvényben.

A kezdetekben olyan könnyűnek tűnik minden.

Csak meg kell mosni, felvágni a paradicsomot, aztán meg csak tekerni azt a kis masinát. Becsüljük meg a férjünket, vagy, aki ebben a műveletben részt vesz! Kedveskedjünk neki a kedvenc sörével, jó szóval, vagy más módon. Szükségünk van a lelkesedésére.

Törődjünk bele, hogy a konyhaasztalon minden helyet elfoglal a paradicsom. A passzírozó, a tálak garmadája, a felfogó és a gyűjtő edények. Az egész konyha szépen, lassan paradicsommá válik.

Jó esetben a paradicsomlé a töltött paprika részévé lesz, rosszabb esetben téliesedik. Üvegmosással, dunsztolással folytatódik a körtánc.

A végén a mosogatás semmiféleképpen nem kerülhető el. A temérdek edényről annyi paradicsomot lemosunk, hogy egy jó közepes menzaleves kitelne belőle. A darálót semmiség összeszerelni, ha figyeltünk a szétszedésnél, és nem dobtuk ki a kis csavarokat a paradicsom héjával együtt.

Már csak fel kell mosnunk, és a plafont lemeszelnünk, na meg bedobni egy adag paradicsomos ruhát a mosógépbe, és már készen is vagyunk!

Tiszta a konyhánk, finom a paradicsomunk, igaz, hogy elment egy csomó időnk.

Ugyanakkor…

A multi kultúrás házi asszony csak besétál a boltba, és leemel a polcról egy üveg paradicsomot. 100 %-osat akár, mert ezt írták rá.

Ezzel rengeteg időt takarít meg, amit bármire fordíthat. Önművelésre, "haszontalan" bolondériákra, vagy pénzkeresésre, amiből aztán csak besétál a boltba, és leemel a polcról egy üveg… Vagy, ha már ennyi ideje van, elkezd passzírozni.

Nem követem mindenben Püthagoraszt, aki határozottan kimondta a filozófiai tételei között, hogy: "Soha ne egyél lóbabot!"

Senkit nem beszélek le a paradicsom passzírozásáról. De rá sem!

Ki-ki döntse el magában, hogy megéri-e a fáradság, hogy van-e elég ideje a megvalósításhoz, vagy inkább pénze a könnyebb úthoz?

A legjobb az lenne, ha mindenki a saját belátása szerint cselekedhetnék, úgy, ahogy neki tényleg a legmegfelelőbb!

Azért nagyon-nagyon apró betűkkel javaslom:

Passzírozunk paradicsomot!

 
Az Aloe Verán túl (kislga) E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2013. augusztus 12. hétfő, 06:13

Szia Judit!

 

Valamiért az motoszkált bennem, hogy bejössz szerdán egy kis időre a suliba. Hoztam Neked egy növendék Aloe Verácskát, az asztalodra tettem.

Tavasszal, amikor szétültettem őket (pedig nem is voltak rosszak) olyan öt centis lehetett, azóta megszívta magát egy kicsit. Állítólag mindenre jó, de én csak nézem. Nézni is jó. Borzasztóan élni való, ha nem figyelsz oda, már minden kis és nagy cserepedben ő terpeszkedik. Egy óriási badellával kaptuk az első adagot Iványosiné Ibolyától, aki Korzikáról hozta a tőpéldányokat. Már akkor gyanakodni kellett volna! De nem!

A történet szép, kerek. Új ház, udvaros ház, elfogadtok-e pár növényt? Valós élethelyzet, gusztusos körítés, boldog átadók, gyanútlan átvevők. Ártó szándék a háttérben sem akkor, sem azóta fel sem merült. Sőt!

Aloe Vera nem egyedül érkezett, hanem csodálatos kaktusztársaival. A többiek a növényi lét szívósságával fejlődnek, a víz és a tápanyag viszonylagos biztonságában. Semmi rendkívüli. De Aloe Vera nem bír magával! Egy vadonatúj ültetés képes három hónap alatt két fiat is hozni, aztán még kettőt…

Miből meríti ezt a csodálatos életkedvet?

Miből állítja elő azt a sok csodaszert, amiért valósággal istenítik? Mivel is táplálkozik? A vizet szereti, de elvan nélküle is. Egy pici cserépben nem sok föld fér el, de abból csak alig fogyaszt valamicskét. Napfény? Az jöhet minden mennyiségben! A tavasz elején, a téli álom után csak lassan, fokozatosan, hogy legyen ideje hozzászokni a kényes kisasszonynak!

Aloe Vera az első nálunk töltött évben lenyűgözött a pompázatos virágával, amit azóta sem mutatott meg. Lehet, hogy mégsem szeret nálunk? De akkor miért van minden tele vele? Piros szövegkiemelővel jelzem, hogy szeretem! Nem akarok tőle megszabadulni! Nem is adok belőle boldog boldogtalannak! Hogy is lehetne boldog a boldogtalan? Aloe Verával mindenképp! Ha csak ránéz az ember, megjön az életkedve.

Pár év elteltével már megértettem, hogy milyen örömmel ajándékozták nekünk az első példányt. Mostanság én is ezt teszem. Örömmel ajándékozom a példányokat.

Nem azért, hogy megszabaduljak tőlük, hanem, hogy másnak is örömet okozzanak.

Talán csak az Aloe Vera parancsának engedelmeskedem, amikor szaporítom és terjesztem? Ki fejti meg a kódjainkat, amikor alávetjük magunkat az akaratnak? És ki írta, írja a kódjainkat?

Sok a kérdés, és sok az Aloe Vera. A kérdéseket talán egyszer meg tudjuk válaszolni, de az Aloe Verát megállítani… Reménytelen!

És mi van az Aloe Verán túl?

Szeretettel adom Neked. De, ha úgy gondolod, hogy nem tudod elviselni ezt a már-már szemérmetlen tobzódást, máris add tovább, vagy hagyd sorsára őkelmét! Semmin sem lepődök meg, és személyes sértésnek sem veszem. Ha mégis befogadod, szép időket kívánok Nektek!

 

Szeretettel

 Olgi

 
Haddelhadd három tételben (kisolga) E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2013. június 27. csütörtök, 08:21

1. Tétel: Közelít

(Egy kiállítás előtt)

Közelít a nap, amikor… Az… Pontosan… Ott… Talán… Remélhetőleg… De, ha mégsem?... De igen!... De, ha nem!... Nem dől össze a világ… Eddig sem volt… Bánom, ha nem?... Csak kicsit!... Akkor még nem jött el az ideje…

Mi lesz, ha rosszul fogadják? Megváltozik valami? Lehet! Tudok változtatni? Lehet! Érdemes változtatni? Aligha! Azért egy kicsit, talán… Alapvetően? Nem! Úgy nem lehet! Csak, amit magamtól is, belülről változtatnék…

Jó lesz, hogy más is látja? Jó lesz! Mit mondanak majd? Fontos? Igen! Megtudom? Aligha! Leírják majd? Remélem! De, ha nem? Csak megérzem!

Azután változik valami? Alapvetően nem! Ha tetszik, lesz folytatás, mert ösztönöz. Ha nem tetszik, lesz folytatás, mert ösztönöz, hogy kifejezőbb legyen.

Várom?

Várom!

El tudom képzelni?

Csak azt hiszem, de aligha!

Mégis, jó lesz?

Reménykedem!

Megéri?

Megéri!

Ó, csak másoknak is jó lenne!

2. Tétel: Közben

(Egy el nem küldött levél)

Kedves Nándi, Timi, Zsuzsi, Pirinyó, Zsolti, Samu Peti, Nagy Tamás, Kara Zoli, Holló Attila, Kun Laci, Kerényi Fanni, Polyák Mónika, Barcsik Ibolya, Koskár Emese, Busi Anikó, Barna Ági, Komlósiné Kriszti, Králik Mónika, Kulhanek Réka és Kócsó Erika, Szökéné Évike, Ujlaky Pisti,  Ködmön Évi, Csukás Anna, Lakatos Feri, Pálfi Gabi, Oláh Ferike, Edit, Marianna, Kati, Esztella, Karcsi, Károly Gyuri…!

Hívlak és várlak Titeket a Csongrádi út 5.-be június 22-én, szombaton 21 órától a Luxemburg zenekar koncertjére és az azzal egy időben működő kiállításra, ahol láthatók lesznek Virág Zoltán képei, Holtság Károly üveg remekei, Szilágyi Boglárka képi látásai és Csukásné Kis Olga kisplasztikái.

Gyere el, és érezd jól magad egy különös esten, ahol magaddal is találkozhatsz!

3. Tétel: Megvolt!

(Gondolatok a haddelhadd után közvetlenül, legalábbis akkor azt hittem)

Megvolt tehát.

 Hogy mi szűrődött belőle, még nem tudni. Talán később, egy kis idő elteltével.

Könnyű volt azt mondani bölcsen, hogy ha tetszik, örülök neki, ha nem tetszik másnak, azt is elfogadom. A belső hajtóerőnek engedelmeskedtem, amikor valamit létre hoztam. Most megmutatom másoknak is, amit én szépnek vagy fontosnak találok.

A valóság azonban más, mint a legélénkebb képzelet.

Például kiderül, hogy nem is az a lényeg, hogy mit szólnak, hanem, hogy egyáltalán megnézik-e?

Aztán persze megnézik. És vérszemet kapsz. Mindenkivel megnézeted, még azzal is, aki, lehet, hogy nem is akarta volna. Nem tolakszol, de azért várod, hogy valahogy megnyilatkozzon. Nem is csak pont rólad, hanem úgy az egészről, minden résztvevőről, mindenről, amiben benne volt a munkád.

Fel mered szólítania látogatót, hogy írjon a vendégkönyvbe. Egy erőteljesebb invitálás után azonban magadba szállsz, és nem erősködsz ez ügyben a látogatás végén.

Na és kik voltak a vendégek?

Elképesztő.

Föl sem lehet fogni, vissza sem lehet idézni mind, hogy kik fordultak meg, mit mondtak, hogy viselkedtek. Ismertek, ismeretlenek, néha szótlanok, sokszor nagyon is beszédesek, kedvesek, érdeklődők… És csak hömpölyögtek, mint az áradat. Néha pár perc szünet, mikor azt hiszed, hogy vége, de aztán egy újabb hullám...

Filmre kellett volna venni, hogy felidézhető legyen néhány jó pillanat, de az idő úgyis kirostálja az érett búzaszemeket.

Lehet, hogy nem is az a fontos, hogy konkrétan mi történt, mi hangzott el, hanem, hogy milyen volt az össz  benyomás.

Az pedig jó volt! Nagyon sok kis csoda történt. Nem pont az alkotáshoz, inkább az emberi létezéshez adott pozitív töltést!

Összegezve, nagyon jó volt, de elképesztően fáj a lábam!

 
Öltözet (Kisolga) E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2013. június 05. szerda, 08:48

Az úgy volt, hogy egy szép tavaszi estén, haza térvén az egész napos pörgésből, mindent lehánytam magamról, amit az illem rám aggatott, és belebújtam egy rövid, kék, keresztcsíkos vállpántos ruhába.

Pontosabban nem mindent hánytam le magamról, mert maradt egy kis trikó, ami egész nap jól jött a hűvösebb helyeken.

Trikóra rövid vállpántos- éppen összeillő párosítás!

Ámde, a kezdeti hév csökkenvén, elkezdett fázni a hátam. Fölvettem egy más kék, más csíkos pólót a vállpántosra. Jól éreztem magam.

Egy idő után azonban alulról kezdtem fázni, ezért felvettem egy térdig érő, könnyű nadrágot a vállpántos alá. Fekete, hosszanti csíkkal és mintával. A nadrág a vállpántos hosszát tíz centivel meghaladta. Ismét jól éreztem magam.

Kevés idő multán megint felülről kezdtem fázni, ezért fölvettem egy rövid, fekete, kötött, háromnegyedes ujjú kis pulóvert, amit otthonra egyáltalán nem szoktam használni.

Viszont ott volt. Egy el nem pakolás következtében. És nagyon is jól tudta, hogy mi a dolga! Melegített.

Ezután már nem fáztam, és nem akartam semmit felvenni.

De odajött a macska, és akár akartam, akár nem, felvettem. Pontosabban rám telepedett és betakart. Jó kis puha, meleg derékaljat talált magának. Hálás is volt érte. Dorombolt. És ott hagyta a szőrét fizetségképpen a fekete puleszkán.

A fenti öltözet macska nélkül is jó kedvre derít.

Macskával meg egyenesen kiváló!

 
Madár (Kisolga) E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2013. június 05. szerda, 08:45

A minap gyúrtam egy madarat. A lényege már készen van, de még sokat kell simogatni, hogy az legyen, aminek gondolom. Szerintem szép lesz!

Még nincs szárnya. De minek is, ha úgysem röpül el?

Még nincs szeme. De minek is, ha úgyis befelé figyel?

Még nincs lába. De minek is, ha sehova sem megy el?

A formája nemes, egyszerű, önmagáért való, de egyben kitörni vágyó, másoknak megmutatkozó.

Jó lenne, ha ez a madár Elekes Ferenc ablakára szállna!

Mert tervezek neki szárnyakat.  Madár szárnyak nélkül…

Jó lenne, ha ebből az ablakból ez a madár csak úgy szemlélődne!

Mert szemet is tervezek neki. Madár szem nélkül…

Ez a madár nem nézné a levetett holmikat a székre halmozva, csak azt látná, aki oda tette azokat, és tudná, hogy miért.

Ennek a madárnak nem tervezek lábakat, de mégis oda tipegne, pont arra a helyre, ahová kell, és pont azt nézné meg, amit látni kell.

Ennek a madárnak olyan részt sem tervezek, amivel bármire is potyogtatni tudna. De azért ez a madár mindenre oda pottyantana, ami a számára nem fontos.

Ezt a madarat úgy tervezem, hogy egyensúlyban legyen. Hogyha leteszem, ne billegjen, csak legyen meg szép nyugalomban.

Azért egy alátámasztást is készítek a madárhoz, ami az arányaival összhangban áll, és a madár súlypontja alatti részhez illeszkedik. A madarat és az alátámasztást nem építem egybe, hogy megmaradjon a játékossága.

Ezt a madarat röppentem Elekes Ferenc udvarába. Tipegjen át a küszöbén! Nézze meg, mit működik Elekes Ferenc?! Vidítsa fel! Értesse meg vele, hogy roppant szeretné tudni, amit gondol, és szeretné olvasni, hallani, ahogy azt megfogalmazza!

Aztán ez a madár csak üljön meg Elekes Ferenc ablakában, és csak nézzen, és csak lásson egy embert a fényben.

Ilyennek szeretném ezt a madarat!

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

4. oldal / 10

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 113 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs