Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

Ezek az írások itt műfajukat tekintvekisolgák. Kicsit olyanok, mint az egypercesek. Csak az irónia helyén ezekben szeretet van.
 



Az utolsó indián (Kisolga) E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2014. március 17. hétfő, 14:26

Az utolsó indián egy kiveszőfélben lévő emberfajta felettébb ritka egyede.

Az utolsó indián megbízható, munkájában precíz, soha nem jelent beteget, kedves, figyelmes, mindig a humoránál van, másokkal megértő, de azért nem hagyja, hogy keresztülgázoljanak rajta!

Az utolsó indiánnak fontos, hogy jó alkotóközösségben tevékenykedjen, és ezért mindent meg is tesz.

Az utolsó indián törekszik arra, hogy harmóniában éljen a párjával és a családjával.

Az utolsó indián kitartóan edzi magát fizikailag, szellemileg és lelkiekben is.

Az utolsó indián rendben tartja a háza táját, gondját viseli a rábízott jószágoknak.

Az utolsó indián szereti a rendezettséget a környezetében, de szeret féktelenül mulatni, tombolni is!

Az utolsó indiánt csupa nemes anyagból gyúrták össze.

Az utolsó indián nem szeretné, ha ő lenne az utolsó!

Az utolsó indiánnal való találkozás esélye egy lottó ötösével ér fel. Négy és fél Magyarországnyi lélekből jó, ha egy ilyen utolsó indián akad!

Az utolsó indián szinte már nincs is!

Bármennyire valószerűtlennek tűnik, de mégis létezik az utolsó indián.

Szerencsés vagyok, mert nap mint nap találkozhatok vele.

Az utolsó indián a közvetlen közelemben él, a lehető legtermészetesebben, és nem is sejti, hogy ő az utolsó indián!

 
Adventi naptár (Kisolga) E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2013. december 20. péntek, 14:57

Az interneten megakadt a szemem az adventi naptárakon. Milyen ötletesek, milyen könnyen elkészíthetők! Ilyet én is tudok csinálni!

Egy-két éve írtam egy adventi naptár szöveget, az már készen van, csak valami kellemes formát kell neki adni! Megvan! Karácsonyfa! Az adventi naptár lényege, hogy december 1-jétől karácsonyig minden napra van egy kis meglepetésed, amit megtalálsz, kinyitsz és örvendezel. És közben számolod a napokat karácsonyig.
A papír mindig kéznél van, de, ha véletlenül nincs otthon olyan, amilyet szeretnél, akkor elsétálsz a papírboltba, és megvásárolod. Ha kiderül, hogy mégsem pont az kell, amit vettél, akkor elmégy még egyszer.
A többi már gyerekjáték. Csupán tervezni kell, szerkeszteni, vágni, ragasztani, agyalni a megoldásokon. Hogy olyan legyen pont, amilyennek látod. Vannak persze kidolgozatlan részletek, amiket a tervezéskor könnyedén átugrasz, hogy majd a gyakorlatban kialakul! A gyakorlat meg csak toporog, nem tud mit kezdeni a nehézségekkel, de aztán mégis csak győz az ész, na meg a térlátás!
Nincs üresjárat, csak kemény munka. Mert huszonnégy nap, az huszonnégy nap! Minden műveletet legalább huszonnégyszer kell elvégezni. Ráadásul, miért miért nem egy huszonötödik nap is betolakszik a rendszerbe. Nem lehet kikerülni, mert így jön ki szépre a karácsonyfa, amit a napokból lehet kirakni.
Végre elkészül a naptár.

Kingának adom, akit nagyon szeretek.

A szöveg már szinte mellékes, de azért ideírom.
1. nap: Állj meg!
2. nap: Lazíts!
3. nap: Fújd ki az összes levegőt!
4. nap: Végy egy nagy levegőt!
5. nap: Csak légy!
6. nap: Engedd el a gondolataidat!
7. nap: „Gondolj gondolattalanul!”
8. nap: Légy tiszta!
9. nap: Nézz szembe önmagaddal!
10. nap: Mosolyogj!
11. nap: Bocsáss meg valakinek!
12. nap: Légy jó!
13. nap: Légy jó magadhoz is!
14. nap: Lásd a világot!
15. nap: Vegyél észre valami szépet!
16. nap: Alkoss valami szépet!
17. nap: Óvd a világodat!
18. nap: Keresd a helyedet!
19. nap: Találd meg önmagad!
20. nap: „A mindenséggel mérd magad!”
21. nap: Szeress!
22. nap: Hagyd, hogy szeressenek!
23. nap: Költözzön a szívedbe békesség!
24. nap: Adj hálát Istennek!
25. nap: Légy a fény!

 
Portfólió emóció nélkül (Száraz önkép) (Kisolga) E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2013. november 26. kedd, 21:59

x+1 éve tanítok.

y+2 éve közoktatást vezetek. Arról, hogy ehhez értek, majdnem annyi ideje papírom is van.
n+3 diákot leérettségiztettem.
k+1 osztályt tanítottam matematikára.
Kilenc osztályban voltam osztályfőnök a kezdetektől a végekig. Két osztályban elkezdtem az osztályfőnökséget, de félbehagytam anyai teendőim miatt.
Írtam tanmeneteket.
Lektoráltam egy matematika könyvet.
Bemutató órát tartottam.
Több cipős doboznyi gyakorló- és vizsgafeladatot gyártottam.
A diákjaim eredményesen szerepeltek a házi vagy az országos versenyeken.
Szervezetem és aktívan részt vettem az osztályaim közösségi programjaiban: kirándulások, bálok, főzőverseny, sportnap.
Vizsgákat, érettségit, rendezvényeket szerveztem. Működtettem az iskolai folyamatokat, kommunikáltam minden irányban.
Mindezek számokkal kifejezhetők. Mikor volt, hány résztvevő, milyen százalékos eredményességgel szerepelt?
És az érzelmek? Mindezek hatása? Hányan szerették meg közben a matematikát? Hányan szerettek meg iskolába járni? Hányan kapták vissza az önbizalmukat? Hányan érezték meg a közösség erejét? Hányan merítkeztek az iskola szellemiségéből, akkor amikor ide jártak, és a későbbiekben is? Hány működő emberi kapcsolat keletkezett? Milyen belső folyamatok indultak el az iskolában töltött 3 vagy 4 év hatására?
Megadhatok ezekre egy számot? Készülhet egy táblázat?
A belső tartást, az önazonosság megtalálását, a közösségi kohéziót nem lehet dokumentálni.
Azt meg pláne nem, hogy mekkora szerepünk van ezek létrejöttében! Pedig szerepünk van.
Különben csak egy ócskavasnak való automaták lennénk!
Nagy Lászlóval mondom: „Megszülettünk, hogy hozzáadjunk valami jót a világhoz!”
Portfóliót kellene készítenem, hogy ne minősítsenek vissza a kezdő tanár szintjére.
A hosszú évek alatt szerencsére soha nem költöztünk sehová, nem is selejteztünk, így tele van a padlás óravázlatokkal, jegyzőkönyvekkel, oklevélmásolatokkal, hangfelvételekkel, videókkal, diákok százainak a köszönő levelével.
Annyi a felgyülemlett dokumentum életem munkásságáról, hogy alig tudok válogatni. Mert természetesem már pályám kezdetén gondoltam arra, hogy nincs bebetonozva a bértábla, az előmeneteli rendszer, így az első perctől kezdve elkezdtem gyűjtögetni.
Sokáig kellett várnom, de bizakodó voltam, hogy egyszer csak menet közben megváltoznak a játékszabályok! Nem hiába reménykedtem!
Hogyan is gondolhatja azt bárki, hogy a folyton változó világban pont a törvények maradnak változatlanok? Nem pont a természeti törvényekre gondolok. Nem is az örök emberi törvényekre. Csak a törvényekre, amelyek kiszorítanak az élet megszokott rendjéből és bizonytalanná tesznek.
Összerakosgatom hát tanári életem nimbuszának legódarabjait a bőséges választékból. Az egész egy semmiség! Hogy közben dolgozni, tanítani is kellene? Ki törődik vele? A diákok? Mi lehet fontosabba portfóliónál?
Ha elkészül, vajon ki fogja elbírálni, és mennyiért?
Mit írjak a portfólióba?
Számokat?
Vagy, hogy kisimult egy lélekránc?
Mivel bizonyítom?

 

 
Samsung póló (Kisolga) E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2013. november 26. kedd, 21:56

Vannak túlélő típusú tárgyak, amelyek dacolnak a változó idővel. Elpusztíthatatlanok, és nem engedik, hogy elmerüljenek a feledés kútjában. Egyszer csak felbukkannak, fontoskodnak egy sort, laza érzelmi szálakat kötnek szorosra, és nem hagyják, hogy megszabaduljunk tőlük.

Itt van ez a samsung póló, például.
A minap befestettem a hajam. A festéshez kerestem egy rossz pólót, ami megvédi a ruhámat az esetleg lecsöppenő festéktől. A szekrény legalsó polcán megtaláltam a samsung pólót, ami éppen alkalmas volt erre a feladatra. Elég nagy, hogy jól védje a ruhámat, elég fönt záródó, hogy a nyakamba sem csöppenjen a nem kívánatos áldás, és elég rossz, ahhoz, hogy ne sajnáljam összekenni, tehát, hogy jó legyen.
Festői feladataimat kiválóan elláttam. Samsung póló nem szerzett újabb dicsőségfoltokat ebben a nemes szolgálatban.
De valahogy megláttam ezt a samsung pólót. Eszembe jutott, hogy mikor, és milyen körülmények között került hozzánk. A pontos évszámot már nem tudom, de közel lehet a húsz évhez.
Samsung pólót a samsung futás résztvevőinek ajándékozták. „Fussunk együtt!”-ösztönzött a jelmondat a közös megmozdulásra. Nem túl bonyolult felszólítás, de mégis elérte a célját. Futott mindenki, akinek csak a lába bírta. A futás végén mindenki elégedett volt, hogy megtett valamit, amiről korábban nem is sejtette, hogy képes rá. Mindez még kellemesen is telt, mert az ember együtt futhatott a családjával, az ismerősökkel és mindazokkal, akikkel akkor nagyon is egy hullámhosszon rezgett. Sok pozitív hajtóerő adódott össze, ami a célszalagon is túl vitt. Ez az esemény évről évre megismétlődött, nagyon sok résztvevővel, köztük az öttagú családommal is. A sok futás következtében felszaporodtak nálunk a samsung pólók. Mindenre jók voltak. Használtuk torna órára, pizsamának, meg csak úgy. Később takarításhoz. Aztán lassacskán kifogytunk a samsung pólókból, nem lévén utánpótlás.
Csak ez az egy póló maradt meg, ami túlélte az elmúlt húsz év hányattatásait.
Kultikus tárggyá változott. Jó szolgálatot tesz, de közben egy időutazásban is segít. Emberek, helyzetek, érzések idéződnek fel a látványától. Samsung póló visszaverekedte magát a fontos tárgyak közé.
Nem nosztalgiázom, csak találtam egy samsung pólót, és mindez eszembe jutott. A napi egy öröm elegendő, hogy ép lélekkel lépjünk át a holnapba. Most több napra való tartalékot kaptam.
Samsung pólót soha nem tudtuk kinőni, de már nem is akarjuk.

...utóirat (csupán a pontosság miatt): A samsung jelentése koreai nyelven: három csillag. Nagyon ütős név! Végül is bevált!... Ezt a szót két sz-szel írtam eredetileg, hogy ne tűnjék reklámnak. Nem is az lett!

 
Jöjj délre… Avagy, egy szobor a téren (Kisolga) E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2013. november 11. hétfő, 10:52

Jöjj délre…

Avagy, egy szobor a téren

A minap munkába igyekezvén a közeli téren egy új szoborra lettem figyelmes. Nem szemlélhettem meg közelebbről, mert sietős volt az utam. Nem akartam lekésni a tanítás kezdete előtti félórai nagyon sorsdöntő és nagyon fontos időpontot.

Így csak találgatni tudtam, vajon kit ábrázol a szobor?

A téren két iskola is található. Gondoltam, talán a szoborhoz közelebbi iskola névadójának állítottak emléket.

A fensőbb hatalmak szerint meg kell engem vizsgálni kétévente, hogy alkalmas vagyok-e még a pályára, orvosilag! Szerencsére ehhez leginkább csak a megjelenés szükséges. És még nagyobb szerencse, hogy az orvoshoz vezető úton azt a teret is érinthetem, ahol az a szobor áll! Most már gyalogosan, semmitől sem sürgetve, jó alaposan megnézhetem a szobrot, ami mellett korábban csak úgy elsuhantam autóval.

Nagy László szobor!

Megdobban a szívem. Egy bronzfej, mészkő háttérrel. Alatta a név: Nagy László.

A talapzaton az alkotó neve: Venelin Antonov. Készült a helyi bolgár közösség támogatásával.

Hát persze! Nagy László többek között a csodálatos bolgár népköltészetet is megszólaltatta magyarul!

„Jöjj délre cimborám, lássuk Sztrúmicát,

 Jó kedvvel iddogáljuk jó vörösborát! „

Meg ehhez hasonló gyöngyszemek!

Nagyon megörültem a szobornak! És, hogy Kecskeméten ez valakinek eszébe jutott! A téren található iskoláknak más a névadójuk. De így még szebb!

Egy hangyányi kifogásom volt csak. Én sasabb orral ábrázoltam volna a költőt! Az arc mély barázdái a helyükön vannak, de az orr… Vagy csak én emlékszem másképp?

Azóta megnéztem jó néhány Nagy László portrét. Ez a sasorr dolog lehet, hogy csak az én képzeletemben él? Valahol biztos láttam így! Melléktermékként egy csomó versét újra olvastam… A bolgár népköltészet fordításait is. Biztos, hogy nemesedett a csiszolatuk ezeknek a verseknek, azzal, hogy Nagy László magyarul szólaltatta meg!

„ Erdők rügyesednek

Halmok füvesednek,

Vizek megerednek,

Seregesen járnak

Virágért a lányok,

Lányok után járó

Fiuk fuvoláznak.”

Mindenesetre kedvem támadt egy Nagy László portréra, agyagból. Sok fényképem van a költőről a verses köteteiből, ismerem a rajzát saját magáról, láttam őt a tévében. Csak élőben nem volt szerencsém látni sosem!

Van bennem egy kép. Jó lenne megformálni! Látom, és a fülemben van az a mondata, amit a riporter kérdésére felelt, hogy mit üzen az utókornak: „Ha még lesz emberi arcuk, úgy csókoltatom őket.”

Addig is, jó tudni, hogy Nagy László egy hozzánk közeli térre költözött.

Ha arra járok, viszek neki virágot!

 

 

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

3. oldal / 10

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 363 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs