Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

Ezek az írások itt műfajukat tekintvekisolgák. Kicsit olyanok, mint az egypercesek. Csak az irónia helyén ezekben szeretet van.
 



Portfólió emóció nélkül (Száraz önkép) (Kisolga) E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2013. november 26. kedd, 21:59

x+1 éve tanítok.

y+2 éve közoktatást vezetek. Arról, hogy ehhez értek, majdnem annyi ideje papírom is van.
n+3 diákot leérettségiztettem.
k+1 osztályt tanítottam matematikára.
Kilenc osztályban voltam osztályfőnök a kezdetektől a végekig. Két osztályban elkezdtem az osztályfőnökséget, de félbehagytam anyai teendőim miatt.
Írtam tanmeneteket.
Lektoráltam egy matematika könyvet.
Bemutató órát tartottam.
Több cipős doboznyi gyakorló- és vizsgafeladatot gyártottam.
A diákjaim eredményesen szerepeltek a házi vagy az országos versenyeken.
Szervezetem és aktívan részt vettem az osztályaim közösségi programjaiban: kirándulások, bálok, főzőverseny, sportnap.
Vizsgákat, érettségit, rendezvényeket szerveztem. Működtettem az iskolai folyamatokat, kommunikáltam minden irányban.
Mindezek számokkal kifejezhetők. Mikor volt, hány résztvevő, milyen százalékos eredményességgel szerepelt?
És az érzelmek? Mindezek hatása? Hányan szerették meg közben a matematikát? Hányan szerettek meg iskolába járni? Hányan kapták vissza az önbizalmukat? Hányan érezték meg a közösség erejét? Hányan merítkeztek az iskola szellemiségéből, akkor amikor ide jártak, és a későbbiekben is? Hány működő emberi kapcsolat keletkezett? Milyen belső folyamatok indultak el az iskolában töltött 3 vagy 4 év hatására?
Megadhatok ezekre egy számot? Készülhet egy táblázat?
A belső tartást, az önazonosság megtalálását, a közösségi kohéziót nem lehet dokumentálni.
Azt meg pláne nem, hogy mekkora szerepünk van ezek létrejöttében! Pedig szerepünk van.
Különben csak egy ócskavasnak való automaták lennénk!
Nagy Lászlóval mondom: „Megszülettünk, hogy hozzáadjunk valami jót a világhoz!”
Portfóliót kellene készítenem, hogy ne minősítsenek vissza a kezdő tanár szintjére.
A hosszú évek alatt szerencsére soha nem költöztünk sehová, nem is selejteztünk, így tele van a padlás óravázlatokkal, jegyzőkönyvekkel, oklevélmásolatokkal, hangfelvételekkel, videókkal, diákok százainak a köszönő levelével.
Annyi a felgyülemlett dokumentum életem munkásságáról, hogy alig tudok válogatni. Mert természetesem már pályám kezdetén gondoltam arra, hogy nincs bebetonozva a bértábla, az előmeneteli rendszer, így az első perctől kezdve elkezdtem gyűjtögetni.
Sokáig kellett várnom, de bizakodó voltam, hogy egyszer csak menet közben megváltoznak a játékszabályok! Nem hiába reménykedtem!
Hogyan is gondolhatja azt bárki, hogy a folyton változó világban pont a törvények maradnak változatlanok? Nem pont a természeti törvényekre gondolok. Nem is az örök emberi törvényekre. Csak a törvényekre, amelyek kiszorítanak az élet megszokott rendjéből és bizonytalanná tesznek.
Összerakosgatom hát tanári életem nimbuszának legódarabjait a bőséges választékból. Az egész egy semmiség! Hogy közben dolgozni, tanítani is kellene? Ki törődik vele? A diákok? Mi lehet fontosabba portfóliónál?
Ha elkészül, vajon ki fogja elbírálni, és mennyiért?
Mit írjak a portfólióba?
Számokat?
Vagy, hogy kisimult egy lélekránc?
Mivel bizonyítom?

 

 
Samsung póló (Kisolga) E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2013. november 26. kedd, 21:56

Vannak túlélő típusú tárgyak, amelyek dacolnak a változó idővel. Elpusztíthatatlanok, és nem engedik, hogy elmerüljenek a feledés kútjában. Egyszer csak felbukkannak, fontoskodnak egy sort, laza érzelmi szálakat kötnek szorosra, és nem hagyják, hogy megszabaduljunk tőlük.

Itt van ez a samsung póló, például.
A minap befestettem a hajam. A festéshez kerestem egy rossz pólót, ami megvédi a ruhámat az esetleg lecsöppenő festéktől. A szekrény legalsó polcán megtaláltam a samsung pólót, ami éppen alkalmas volt erre a feladatra. Elég nagy, hogy jól védje a ruhámat, elég fönt záródó, hogy a nyakamba sem csöppenjen a nem kívánatos áldás, és elég rossz, ahhoz, hogy ne sajnáljam összekenni, tehát, hogy jó legyen.
Festői feladataimat kiválóan elláttam. Samsung póló nem szerzett újabb dicsőségfoltokat ebben a nemes szolgálatban.
De valahogy megláttam ezt a samsung pólót. Eszembe jutott, hogy mikor, és milyen körülmények között került hozzánk. A pontos évszámot már nem tudom, de közel lehet a húsz évhez.
Samsung pólót a samsung futás résztvevőinek ajándékozták. „Fussunk együtt!”-ösztönzött a jelmondat a közös megmozdulásra. Nem túl bonyolult felszólítás, de mégis elérte a célját. Futott mindenki, akinek csak a lába bírta. A futás végén mindenki elégedett volt, hogy megtett valamit, amiről korábban nem is sejtette, hogy képes rá. Mindez még kellemesen is telt, mert az ember együtt futhatott a családjával, az ismerősökkel és mindazokkal, akikkel akkor nagyon is egy hullámhosszon rezgett. Sok pozitív hajtóerő adódott össze, ami a célszalagon is túl vitt. Ez az esemény évről évre megismétlődött, nagyon sok résztvevővel, köztük az öttagú családommal is. A sok futás következtében felszaporodtak nálunk a samsung pólók. Mindenre jók voltak. Használtuk torna órára, pizsamának, meg csak úgy. Később takarításhoz. Aztán lassacskán kifogytunk a samsung pólókból, nem lévén utánpótlás.
Csak ez az egy póló maradt meg, ami túlélte az elmúlt húsz év hányattatásait.
Kultikus tárggyá változott. Jó szolgálatot tesz, de közben egy időutazásban is segít. Emberek, helyzetek, érzések idéződnek fel a látványától. Samsung póló visszaverekedte magát a fontos tárgyak közé.
Nem nosztalgiázom, csak találtam egy samsung pólót, és mindez eszembe jutott. A napi egy öröm elegendő, hogy ép lélekkel lépjünk át a holnapba. Most több napra való tartalékot kaptam.
Samsung pólót soha nem tudtuk kinőni, de már nem is akarjuk.

...utóirat (csupán a pontosság miatt): A samsung jelentése koreai nyelven: három csillag. Nagyon ütős név! Végül is bevált!... Ezt a szót két sz-szel írtam eredetileg, hogy ne tűnjék reklámnak. Nem is az lett!

 
Jöjj délre… Avagy, egy szobor a téren (Kisolga) E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2013. november 11. hétfő, 10:52

Jöjj délre…

Avagy, egy szobor a téren

A minap munkába igyekezvén a közeli téren egy új szoborra lettem figyelmes. Nem szemlélhettem meg közelebbről, mert sietős volt az utam. Nem akartam lekésni a tanítás kezdete előtti félórai nagyon sorsdöntő és nagyon fontos időpontot.

Így csak találgatni tudtam, vajon kit ábrázol a szobor?

A téren két iskola is található. Gondoltam, talán a szoborhoz közelebbi iskola névadójának állítottak emléket.

A fensőbb hatalmak szerint meg kell engem vizsgálni kétévente, hogy alkalmas vagyok-e még a pályára, orvosilag! Szerencsére ehhez leginkább csak a megjelenés szükséges. És még nagyobb szerencse, hogy az orvoshoz vezető úton azt a teret is érinthetem, ahol az a szobor áll! Most már gyalogosan, semmitől sem sürgetve, jó alaposan megnézhetem a szobrot, ami mellett korábban csak úgy elsuhantam autóval.

Nagy László szobor!

Megdobban a szívem. Egy bronzfej, mészkő háttérrel. Alatta a név: Nagy László.

A talapzaton az alkotó neve: Venelin Antonov. Készült a helyi bolgár közösség támogatásával.

Hát persze! Nagy László többek között a csodálatos bolgár népköltészetet is megszólaltatta magyarul!

„Jöjj délre cimborám, lássuk Sztrúmicát,

 Jó kedvvel iddogáljuk jó vörösborát! „

Meg ehhez hasonló gyöngyszemek!

Nagyon megörültem a szobornak! És, hogy Kecskeméten ez valakinek eszébe jutott! A téren található iskoláknak más a névadójuk. De így még szebb!

Egy hangyányi kifogásom volt csak. Én sasabb orral ábrázoltam volna a költőt! Az arc mély barázdái a helyükön vannak, de az orr… Vagy csak én emlékszem másképp?

Azóta megnéztem jó néhány Nagy László portrét. Ez a sasorr dolog lehet, hogy csak az én képzeletemben él? Valahol biztos láttam így! Melléktermékként egy csomó versét újra olvastam… A bolgár népköltészet fordításait is. Biztos, hogy nemesedett a csiszolatuk ezeknek a verseknek, azzal, hogy Nagy László magyarul szólaltatta meg!

„ Erdők rügyesednek

Halmok füvesednek,

Vizek megerednek,

Seregesen járnak

Virágért a lányok,

Lányok után járó

Fiuk fuvoláznak.”

Mindenesetre kedvem támadt egy Nagy László portréra, agyagból. Sok fényképem van a költőről a verses köteteiből, ismerem a rajzát saját magáról, láttam őt a tévében. Csak élőben nem volt szerencsém látni sosem!

Van bennem egy kép. Jó lenne megformálni! Látom, és a fülemben van az a mondata, amit a riporter kérdésére felelt, hogy mit üzen az utókornak: „Ha még lesz emberi arcuk, úgy csókoltatom őket.”

Addig is, jó tudni, hogy Nagy László egy hozzánk közeli térre költözött.

Ha arra járok, viszek neki virágot!

 

 

 
Alkalmatosság (kisolga) E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2013. október 02. szerda, 05:57

Alkalmatosság

Szombaton nagy tölcséravató bulit tartottunk a férjemmel, Palival.

Az ősz túláradó bősége évről évre arra sarkall minket, hogy ebből a sokaságból egy kicsit átcsempésszünk a télbe és a kiüresedő tavaszba. Az a biztos, ha tele a kamra, hogy a sok éhes szájat jól lehessen lakatni. Ez a szokás a hosszú évek alatt belénk gyökeresedett, és fenntartja önmagát, pedig már nem is olyan sok az az éhes száj! De majd jó lesz, mondogatjuk, mert elviszik a messzibe, és örülnek neki, vagy oda ajándékozzuk annak, aki szintén megbecsüli.

Tehát. Hiába csökkent a népességünk a kettő ötöd részére, mi mégis ugyanannyi télire való finomságot teszünk el, mint korábban.

Savanyúság, pritaminpaprika, darált erős paprika, káposztával töltött paprika, lecsó, lekvárok. Ha ezek valamelyike is hiányzik, már úgy érezzük, nem teljes az életünk. Teszünk róla, hogy ne hiányozzék! Könnyű elmondani, hogy hogyan készül egyik,  vagy a másik télire való, de a valóságban mindegyik nagyon időigényes. Hát még, ha egyszerre többfélét is készítünk!

Most szombaton a paprika volt a főszereplő. A pritamin, a darált erős, a káposztával töltött és a cseresznyepaprika savanyúságlében. Nem mondom, hogy ipari mennyiségben gyártottunk, hanem csak egy manufaktúra termelésének megfelelően. Az is szép szám. Az elkészítésben nincs semmi nehézség, egyik folyamat hozza a másikat. Csak elfáradni nem szabad, mert leáll az üzem. Közben jókat lehet beszélgetni. Lehet annak örülni, hogy megkerült Anyám régi húsdarálója a rejtekéből, mert a mienkből valahogy kifelejtődött a kés valami korábbi összerakáskor. Lehet gyönyörködni a  zöldségek telt, mély színében, a formákban, a természet csodálatos ajándékaiban.

Azon is lehet örvendezni, hogy csak leakasztok a szögről egy csodatölcsért, ráillesztem a kis üvegek szájára, és máris könnyedén csusszan az üvegbe a belevaló! És csak az üvegbe, nem az oldalára, vagy a konyhaasztalra!

 A tölcsér égetett, mázas cserépből van, Bogyi lánya készítette, Elekes Ferenctől kaptam. Büszke voltam magamra, hogy kitaláltam a funkcióját, mert korábban hasonlót sem láttam. Egy madzagból hurkot vetettem rá, szöget vertem a lambériába, erre akasztottam a tölcsért, hogy szem előtt legyen, mert szép is!

A másnapi helyre pakolás is okot ad az örömre. Újra számolni az állományt, hogy nyugtázzuk, mivel is töltöttünk el egy hosszú délutánt és estét. Visszamosolyogni az üvegekre, amikor már a polcon, a helyükön vannak.

A színek, a formák, a tölcsér, a daráló, az együttlét, a biztonság mind- mind örömforrások, amiktől kisüt a nap külön-külön is! Együtt meg…

 
Egy pici (kisolga) E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2013. szeptember 07. szombat, 08:29

Egy pici…, amitől megváltozik a lényeg.

Sokszor azt gondoljuk, hogy hiába teszünk bármit, semmi hatása nem lehet.

Pedig ez nem így van!

Bármit teszünk, az hatással van valamire, valakire. Sőt, ha nem teszünk, az is! Ezért jobb tenni és előre eltervezni a hatást, ami persze egyáltalán nem biztos, hogy bekövetkezik, mint nem tenni semmit, csak várni. Akkor egész biztosan csupán szemlélői lehetünk a történteknek.

De mit is tehetünk?

Mutathatunk példát az életünkkel, a helyzetmegoldásainkkal. Ez csak nagyon összetetten, nagyon nagy absztrakcióval értelmezhető. Mondjuk, a gyerekünk képes lehet rá. Tehát megéri.

Elmondhatjuk, amit helyesnek gondolunk. Ez máris lepereghet, és roppant unalmasnak is tűnhet, de lehet, hogy egy idő elteltével hatni fog. Próbálkozhatunk vele.

Le is írhatjuk, amit jónak tartunk, de kevés az írástudó és az olvasni tudó ember. Azért vannak kivételek! Megkísérelhetjük.

Akkor hát mi az a pici, amitől megváltozik a lényeg?

Mivel hatunk másokra?

Talán pontosan tudjuk, hogy mi kell neki, és szelíden arra tereljük, vagy meglökjük egy kicsit, ha nem akarja érteni!?

Átvesszük a hullámhosszát, érezzük az érzéseit, de ugyanakkor kívülről is látjuk, és tudjuk, hogy valójában mi a szükséglete, és arra felé irányítjuk.

Van egy pici közös szál két ember között, amin keresztül hatni tudunk. El kell érni, hogy ez a szál összekössön! Hogy a szál másik végéről érzékeljenek minket!

Hitelesnek kell lennünk, hogy elfogadják a meglátásainkat!

Aztán adhatunk magunkból egy picit.

Lehet, hogy ebből valaki ebből felfog egy picit. Lehet, hogy nem.

Mi megpróbáltuk.

Lehet, hogy valaki jeleket keres. Lehet, hogy a mieinket találja meg.

Ez már nem pici!

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

3. oldal / 10

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 114 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs