Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

Ezek az írások itt műfajukat tekintvekisolgák. Kicsit olyanok, mint az egypercesek. Csak az irónia helyén ezekben szeretet van.
 



Tetten érhető-e a változás? E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2018. november 06. kedd, 14:34

Tetten érhető-e a változás? Van-e olyan időpillanat, amikor azt mondjuk, hogy ez most elkezdődött, vagy most ennek vége?

Vagy csak utólag szemlélve a dolgokat mondhatjuk azt, hogy ez akkor kezdődött vagy, hogy ennek akkor lett vége?

Miért fontos ez a kérdés?

Ha tudatában vagyunk annak, hogy valami elkezdődött, akkor talán jobban odafigyelünk rá, és nem követünk el olyan sok hibát.

Ha tudatában vagyunk annak, hogy valami befejeződött, akkor törekszünk a szép végszavakra és elfogadjuk azt, amin nem változtathatunk.

A Micikék figyelik a világot és próbálják tetten érni a változást. De csak kapkodják a fejüket. Persze csak cica módra, puhán, lazán.

Például én, Micike elkezdtem írni ezt a naplót. Gondoltam pár macskaköröm és már kész is! De nem így lett!

Egyre több és több dolog jutott az eszembe, amit le kellett kaparnom! Egyszer csak azt vettem észre, hogy már betelt egy füzet a naplómmal. Sok év eltelt, ameddig nem írtam naplót, aztán elkezdtem valamit… , naplót írtam és írok.

Mikor dőlt el, hogy ez már valami más, hogy én már naplót írok, hogy valami elkezdődött?

Na jó, ha a fejünkre esik egy tégla és a Micikék meggárgyulnak, ezt a Micikék észre veszik, bár lehet, hogy már nem is törődnek vele.

De, ha valami észrevétlenül átcsap valami mássá…

A Micikék lehet, hogy nem érik tetten a változás pillanatát, de résen vannak…

 
Macskanadrág E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2018. november 06. kedd, 14:30

Macskanadrág

Ez a napló továbbra is rólam, Micikéről szól. Nem kívánom megsérteni mások személyiségi jogait a róluk szóló történetekkel. Az eset szereplői beleegyeztek a közlésbe. Azért egy kicsit én is részese voltam az eseményeknek, mint néző.

Olga cica egész délelőtt dolgozott itthon, indult volna munkába. Átöltözött, mert ezeknek a nagy cicáknak folyton át kell öltözniük, mert nincs egy rendes bundájuk, amit mindig viselhetnének!

Hogy pontosabb legyek, csak átöltözött volna, de nem találta a nadrágját. Rohangált a házban, belesett minden helyiségbe, de a nadrág nem volt sehol. Kezdett ideges lenni, ami különben nem szokása, de most mégis vibrált egy kicsit, mert már túlment azon a minimális időn, amit öltözködésre szánt és nem szeretett volna elkésni a munkájából.

Egyszer csak hirtelen megállt a rohangálásban és felhívta telefonon Pali macskát. Én csak azt hallottam, hogy azt kérdezi Olga cica: „Milyen nadrág van rajtad?” Pali macska válaszolt valamit, Olga cica meg elkezdett nevetni! Alig tudta abbahagyni a nevetést és láttam rajta, hogy minden feszültsége megszűnt. Újra aktív és céltudatos lett, és főleg jókedvű.

Láttam, ahogy benyúl Pali macska szekrényébe , elővesz onnan egy nadrágot, fölhúzza és már el is viharzik a munkájába. Persze tőlem elköszön, mint ahogy máskor is! És biztosít arról, hogy siet haza!

Amikor elment, volt időm gondolkodni, és összeraktam az eseményeket. Olga cica azért nem találta sehol a nadrágját, mert Pali macska véletlenül azt vette fel az övé helyett. Amikor Olga cica meghallotta, hogy milyen nadrágban van Pali macska, egyből rájött, hogy megvan, amit keresett! Nagyon mulatságosnak tartotta az esetet, azért kezdett nevetni.

A cicák nem tudnak ilyen hangosan örömködni, de azért ők is vidítónak tartják az ilyen, és ehhez hasonló történeteket.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ilyen a Micikékkel sohasem eshetne meg! Bármennyire is benne van a köztudatban a macskanadrág kifejezés, a Micikék nem hordanak nadrágot, így nem is tudják felvenni a másét!

A Micikék nem ékeskednek idegen bundákban sem!

 

 
Kisolga: Őszi levél E-mail
Írta: Kisolga   
2015. október 18. vasárnap, 22:30

Rozsdálló levelek peregnek. Megnyúlnak az árnyak. Az éjszaka percekkel győz a nappal felett. A

rekkenő hőség csak a nappaloké. Az este már csendes, visszavonuló. Az éj hűvöse árad a minden

napokba.

Nem köszön, csak észrevétlenül bekúszik az ősz.

Tudomásunk van az érkezéséről, talán várjuk is, de nem ujjongunk, nem repesünk a boldogságtól.

Legbelül mégis örülünk, hogy eljött, mert megértük, és mozog a kezünk, lábunk és azt csináljuk, ami a

dolgunk. Örülünk, hogy jár az agyunk, és azt gondolunk, amit akarunk. Örülünk, mert azokkal

lehetünk, akiket szeretünk.

Mik vagyunk? Kik vagyunk?

A kérdésekre az ősz válaszol.

Őszi levél, mely aláhull az évek óceánjába.

Őszi levél, mely magában hordozza a nyár színeit: a zöld ezer árnyalatát.

Őszi levél, amelyben ott pompázik az ősz barnája, sárgája, pirosa, aranya, zöldje, teljessége.

Őszi levél, amelyben már ott sejlik az elmúlás, a tél üzenete.

Őszi levél, amely fekete és fehér.

Őszi levél, amely hordozza a tegnapot, a mát és a holnapot.

Őszi levél, amely elsüpped az avarban, folytatván a körforgást.

Őszi levél vagyunk!

Lehet ilyenkor valamit is kívánni?

Lehet!

Talán hosszú őszt…!

 
Csodaudvar E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2015. május 26. kedd, 09:23

Az udvarunk egyszerűen csodás. Minden él, minden éled, minden zöld, minden növekszik, minden virágzik.

Sosem gondoltam arra, hogy megszámoljam a növényeimet, most sem teszem. Rengeteg új szerzeményem van. Mind éltre kelt. Például a Penny-ben vásárolt húsz tő futómuskátli, némelyik már virágot is hozott.

A nőnapra kapott három cserép primula és a százszorszép folyamatosan virágzik. Egy primula a sziklakertben elbújva virít, mit sem törődve azzal, hogy senki sem látja. Azért én megnézem időről-időre.

Az öt felé ültetett óriáskaktusz-gyerekek is virgonckodnak. Van, amelyiken már megjelent az új, zöld hajtás, de a többiekben is lehet bízni, mert állnak, mint a cövek.

Két tő petúniám egy ládában terebélyesedik, hozza a virágokat és illatozik veszettül. Akár egy század baka kimenőre készülvén.

Él a begónia-tenyészetem is, amihez egy másfél éve vásárolt áruházi növényemet daraboltam szét. Várom a virágokat, amikkel az anyanövény eddig bőven megörvendeztetett!

Egy másik kaktusz is megmenekült a pusztulástól.  A fölső, növekvő végeit dugtam le a földbe. Ők még csak óvodások, de már sejtetni engedik az erejüket.

Az aloé vera kaktuszcsalád is magához tért a téli álmából. Szerencsére most senki nem érzett késztetést a szétültetésükre, így a régi bokrok szemérmetlenül szaporodhatnak. Egy háborítatlan kétéves ültetvényen megjelent a virágkezdemény. Ezzel az ajándékkal csak az első évben kényeztetett el a tőpéldány, nyilván ravaszkodásból, hogy megszeressük! Pedig, ha tudná…!

Na és ott vannak a tuják. Egy, kettő, …nyolc,  kilenc! Kisebb, nagyobb, ezüst, smaragd.

És a karácsonyfák!  A nagy, meg a kicsi. Egész évben dédelgetjük őket, cserébe az ünnepi szolgálatért.

Haszonnövények is vannak az udvaron.

Két fügefa, aminek a terméséből Palinak nagy tervei vannak. Fügebor, fügepálinka, fügelekvár, aszalt füge.. . Azért néha szoktak nekünk fügét mutatni, amit igazságosan elfelezünk.

Málnatöveink is vannak, még málna is terem rajtuk.

Na és a két tő koktélparadicsom! Az egyiken van egy termetes borsónyi zöld paradicsom. Már el is neveztük! Bélának fogjuk hívni!

A virágos szekcióban foglalnak helyet a rózsák és a liliomok. A virágörökség részei. Előbb itt voltak, mint mi.  Rózsaszín, piros, sárgás rózsa és sárga liliom. A rózsaszínű rózsa valóságos fává nőtte ki magát, több mint két méter magas, és folyton virágzik.

Van kövirózsám is van, háromféle. Az egyiket Spitz-ből hoztam, a másikat a suliból, a harmadikat a régi erkélyről. Spitz-ből hoztam még apró, sziklás növényeket is, amik láthatólag megszerették a helyüket, mert terjeszkednek.

Mentám is van egy cserépben, Judittól kaptam.

A mély lila futóm Éva néni ajándéka. Túléli a teleket a garázs nyugalmában.

Nem feledkezhetünk meg a nagy cserép fűről, ami csak úgy nőtt egy kiszáradt virág helyén. Viszont gondosan ápolom, mint valami angol gyepet, mert a cicák időnként rágicsálják.

Jaj, és a yucca! Költöző növény.  Velünk költözött az új helyre, az évszakok változásával a kinti és a benti világba. Jócskán benne van a tinédzser korban, de bírunk vele, mert jó természetű, alkalmazkodó példány.

Van kecskerágó, erika, rozmaring, magnólia, Anyámtól elhozott bukszus, piros fazékban.

Hagyom élni a kerítés tövében önmagától kelő pitypangot, tyúkhúrt, kék virágú kerti pletykát…

Két gyönyörű virágszál is díszlik az udvaron, a Nap járását követve. Nem napraforgók, cicák!

Persze vannak itt kerti bútorok is. Sőt, mi is ki szoktunk menni az udvarra. Főzni, sütni, enni, napozni, kispályás focibajnokságot rendezni…

Az udvar mindössze 50 m2.

Hogy fér el mindez rajta?

Ez kész csoda!

 
Hosszúszéki dűlő 6. szám E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2015. április 22. szerda, 06:54

Egy térképet nézegettem, amikor bevillant, hogy Lajosmizse térképét nézzem meg, azon belül is a tanyát, ahol nagymamám lakott. Azt tudtam, hogy a vasútállomás után a harmadik dűlőúton kellett lemenni jobbra, négy kilométerre Lajosmizsétől. De, hogy az állomástól vagy a falu központjától?

Áttértem a műholdas térképre, és kerestem a házat, de nem találtam. Azután kerestem a nagynénémék tanyáját, mert onnan is hazataláltam a nagymamához. Találtam valamit, de nem voltam biztos benne, hogy megtaláltam.

Nem adtam föl a keresést, és egyszer csak észrevettem, hogy a dűlőút egyik oldalára azt írták Közös tanya, a másik oldalára, hogy Bene tanya. Akkor már biztos voltam benne, hogy jó úton járok. Kicsit még ráközelítettem, és hirtelen megláttam azt a kiírást, hogy Hosszúszéki dűlő.  Erre a hívó szóra beugrott a teljes cím: Hosszúszéki dűlő 6. szám. Ez volt a nagymamám címe. Ja, és Ladánybene! Mert a dűlőút, ami a házához vezetett Lajosmizse és Ladánybene tanyavilágát választotta el (vagy kötötte össze?). A nagyszüleim Benéhez tartoztak.

A térkép pontosan megmutatta, hogy hol van a 6. szám, de tanyát nem láttam ott bárhogyan is próbáltam ráközelíteni.

Több mint harminc éve nem jártam arra, csak gondolatban. A nagymamám eladta a tanyát, amikor a Tata meghalt, és a lányához, Margóhoz költözött. Egyszer említettem Margónak, hogy vajon hogy nézhet ki a tanya, mert régen láttam, ő azt mondta jobb, ha nem nézed meg.

Ebből sok mindent megértettem és nem is erőltettem soha, hogy elmenjek arrafelé.

De valami mégis húz.

Tudom, hogy nincs már ott a nagymamám, a nagypapám, és valószínűleg nincs már ott a ház sem. Sem a kút, a pince, a góré, az istálló.  A diófa, a cseresznyefa, az eperfa, a szőlő, a gyümölcsfák, a jó termőföld, amit nagyapám gondos odaadással művelt.

De mindig ott vannak a nyarak, amiket a nagyszüleimnél töltöttem. A gyümölcsszedés, a kapálás, a kötözés. A delelés.  Az ágyneműmosás teknőben, mosószappannal, a konyhaszekrény kitakarítása. A borsófejtés és a nagymama embermeséi. A Tata, amint naplemente után az esti szürkületben a napi egy szál cigarettáját szívja egy pohár bor mellet. Olykor dalol is kissé ércesen, mélyen zengőn. A „kislányom hozzál egy csóva szalmát!” hangja. Mert sparhelten főztünk, a vizet a kútból merítettük és petróleumlámpával világítottunk.

Ott van az a négy év is, amit négy éves koromtól nyolc éves koromig éltem meg. Kis kosárral mentem locsolkodni a szomszédba, mert ha a fiúknak lehet…

Ott van a közösi iskola a háztól másfél kilóméterre, ahol megtanultam írni, olvasni, számolni. A kis s betű csodája, aminek az írását előre, egyedül „találtam ki” a konyhaasztalon. Az iskola, ahová kétosztálynyi gyerek járt a tanyáról egy-egy osztatlan alsó és felső tagozatos osztályba. Az iskolába igyekvő gyerekek, amint egymást összevárva csapatosan indulnak a váltóműszakos tanításra.

Ott van az első barátnőm Szabó Györgyike, a pici Sallai Ica és ott van az egyedül élő nagylány Szaszkó Biri, akihez szívesen átmentem szomszédolni.

Még nagyon sok minden eszembe jutott, ami a tanyához köt. Inkább minden eszembe jutott! De mindent nem lehet leírni! Nem akarom, hogy minden a felszínre kerüljön, mert a mélyben is ott van! A jelen időben szeretnék élni továbbra is.

És most itt van ez a műholdas kép a lehető legnagyobb közelítéssel és csak elmosódott zöld homály látszik azon a ponton, amelyikre rámutat a kereső a Hosszúszéki dűlő 6. szám hívására.

Nem tudom, hogy lesz-e bátorságom valaha szembenézni a jelen valóságával, és elmenni oda?

Nem törhet bennem össze az a kép a tanyáról! Hiszen a tudatom része.

Nem erőltetem, de nem is fogom vissza magam. Ha egyszer el kell indulni arrafelé, hát elindulok!

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

1. oldal / 10

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 154 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs