Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

Ezek az írások itt műfajukat tekintvekisolgák. Kicsit olyanok, mint az egypercesek. Csak az irónia helyén ezekben szeretet van.
 



Kisolga: Őszi levél E-mail
Írta: Kisolga   
2015. október 18. vasárnap, 22:30

Rozsdálló levelek peregnek. Megnyúlnak az árnyak. Az éjszaka percekkel győz a nappal felett. A

rekkenő hőség csak a nappaloké. Az este már csendes, visszavonuló. Az éj hűvöse árad a minden

napokba.

Nem köszön, csak észrevétlenül bekúszik az ősz.

Tudomásunk van az érkezéséről, talán várjuk is, de nem ujjongunk, nem repesünk a boldogságtól.

Legbelül mégis örülünk, hogy eljött, mert megértük, és mozog a kezünk, lábunk és azt csináljuk, ami a

dolgunk. Örülünk, hogy jár az agyunk, és azt gondolunk, amit akarunk. Örülünk, mert azokkal

lehetünk, akiket szeretünk.

Mik vagyunk? Kik vagyunk?

A kérdésekre az ősz válaszol.

Őszi levél, mely aláhull az évek óceánjába.

Őszi levél, mely magában hordozza a nyár színeit: a zöld ezer árnyalatát.

Őszi levél, amelyben ott pompázik az ősz barnája, sárgája, pirosa, aranya, zöldje, teljessége.

Őszi levél, amelyben már ott sejlik az elmúlás, a tél üzenete.

Őszi levél, amely fekete és fehér.

Őszi levél, amely hordozza a tegnapot, a mát és a holnapot.

Őszi levél, amely elsüpped az avarban, folytatván a körforgást.

Őszi levél vagyunk!

Lehet ilyenkor valamit is kívánni?

Lehet!

Talán hosszú őszt…!

 
Csodaudvar E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2015. május 26. kedd, 09:23

Az udvarunk egyszerűen csodás. Minden él, minden éled, minden zöld, minden növekszik, minden virágzik.

Sosem gondoltam arra, hogy megszámoljam a növényeimet, most sem teszem. Rengeteg új szerzeményem van. Mind éltre kelt. Például a Penny-ben vásárolt húsz tő futómuskátli, némelyik már virágot is hozott.

A nőnapra kapott három cserép primula és a százszorszép folyamatosan virágzik. Egy primula a sziklakertben elbújva virít, mit sem törődve azzal, hogy senki sem látja. Azért én megnézem időről-időre.

Az öt felé ültetett óriáskaktusz-gyerekek is virgonckodnak. Van, amelyiken már megjelent az új, zöld hajtás, de a többiekben is lehet bízni, mert állnak, mint a cövek.

Két tő petúniám egy ládában terebélyesedik, hozza a virágokat és illatozik veszettül. Akár egy század baka kimenőre készülvén.

Él a begónia-tenyészetem is, amihez egy másfél éve vásárolt áruházi növényemet daraboltam szét. Várom a virágokat, amikkel az anyanövény eddig bőven megörvendeztetett!

Egy másik kaktusz is megmenekült a pusztulástól.  A fölső, növekvő végeit dugtam le a földbe. Ők még csak óvodások, de már sejtetni engedik az erejüket.

Az aloé vera kaktuszcsalád is magához tért a téli álmából. Szerencsére most senki nem érzett késztetést a szétültetésükre, így a régi bokrok szemérmetlenül szaporodhatnak. Egy háborítatlan kétéves ültetvényen megjelent a virágkezdemény. Ezzel az ajándékkal csak az első évben kényeztetett el a tőpéldány, nyilván ravaszkodásból, hogy megszeressük! Pedig, ha tudná…!

Na és ott vannak a tuják. Egy, kettő, …nyolc,  kilenc! Kisebb, nagyobb, ezüst, smaragd.

És a karácsonyfák!  A nagy, meg a kicsi. Egész évben dédelgetjük őket, cserébe az ünnepi szolgálatért.

Haszonnövények is vannak az udvaron.

Két fügefa, aminek a terméséből Palinak nagy tervei vannak. Fügebor, fügepálinka, fügelekvár, aszalt füge.. . Azért néha szoktak nekünk fügét mutatni, amit igazságosan elfelezünk.

Málnatöveink is vannak, még málna is terem rajtuk.

Na és a két tő koktélparadicsom! Az egyiken van egy termetes borsónyi zöld paradicsom. Már el is neveztük! Bélának fogjuk hívni!

A virágos szekcióban foglalnak helyet a rózsák és a liliomok. A virágörökség részei. Előbb itt voltak, mint mi.  Rózsaszín, piros, sárgás rózsa és sárga liliom. A rózsaszínű rózsa valóságos fává nőtte ki magát, több mint két méter magas, és folyton virágzik.

Van kövirózsám is van, háromféle. Az egyiket Spitz-ből hoztam, a másikat a suliból, a harmadikat a régi erkélyről. Spitz-ből hoztam még apró, sziklás növényeket is, amik láthatólag megszerették a helyüket, mert terjeszkednek.

Mentám is van egy cserépben, Judittól kaptam.

A mély lila futóm Éva néni ajándéka. Túléli a teleket a garázs nyugalmában.

Nem feledkezhetünk meg a nagy cserép fűről, ami csak úgy nőtt egy kiszáradt virág helyén. Viszont gondosan ápolom, mint valami angol gyepet, mert a cicák időnként rágicsálják.

Jaj, és a yucca! Költöző növény.  Velünk költözött az új helyre, az évszakok változásával a kinti és a benti világba. Jócskán benne van a tinédzser korban, de bírunk vele, mert jó természetű, alkalmazkodó példány.

Van kecskerágó, erika, rozmaring, magnólia, Anyámtól elhozott bukszus, piros fazékban.

Hagyom élni a kerítés tövében önmagától kelő pitypangot, tyúkhúrt, kék virágú kerti pletykát…

Két gyönyörű virágszál is díszlik az udvaron, a Nap járását követve. Nem napraforgók, cicák!

Persze vannak itt kerti bútorok is. Sőt, mi is ki szoktunk menni az udvarra. Főzni, sütni, enni, napozni, kispályás focibajnokságot rendezni…

Az udvar mindössze 50 m2.

Hogy fér el mindez rajta?

Ez kész csoda!

 
Hosszúszéki dűlő 6. szám E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2015. április 22. szerda, 06:54

Egy térképet nézegettem, amikor bevillant, hogy Lajosmizse térképét nézzem meg, azon belül is a tanyát, ahol nagymamám lakott. Azt tudtam, hogy a vasútállomás után a harmadik dűlőúton kellett lemenni jobbra, négy kilométerre Lajosmizsétől. De, hogy az állomástól vagy a falu központjától?

Áttértem a műholdas térképre, és kerestem a házat, de nem találtam. Azután kerestem a nagynénémék tanyáját, mert onnan is hazataláltam a nagymamához. Találtam valamit, de nem voltam biztos benne, hogy megtaláltam.

Nem adtam föl a keresést, és egyszer csak észrevettem, hogy a dűlőút egyik oldalára azt írták Közös tanya, a másik oldalára, hogy Bene tanya. Akkor már biztos voltam benne, hogy jó úton járok. Kicsit még ráközelítettem, és hirtelen megláttam azt a kiírást, hogy Hosszúszéki dűlő.  Erre a hívó szóra beugrott a teljes cím: Hosszúszéki dűlő 6. szám. Ez volt a nagymamám címe. Ja, és Ladánybene! Mert a dűlőút, ami a házához vezetett Lajosmizse és Ladánybene tanyavilágát választotta el (vagy kötötte össze?). A nagyszüleim Benéhez tartoztak.

A térkép pontosan megmutatta, hogy hol van a 6. szám, de tanyát nem láttam ott bárhogyan is próbáltam ráközelíteni.

Több mint harminc éve nem jártam arra, csak gondolatban. A nagymamám eladta a tanyát, amikor a Tata meghalt, és a lányához, Margóhoz költözött. Egyszer említettem Margónak, hogy vajon hogy nézhet ki a tanya, mert régen láttam, ő azt mondta jobb, ha nem nézed meg.

Ebből sok mindent megértettem és nem is erőltettem soha, hogy elmenjek arrafelé.

De valami mégis húz.

Tudom, hogy nincs már ott a nagymamám, a nagypapám, és valószínűleg nincs már ott a ház sem. Sem a kút, a pince, a góré, az istálló.  A diófa, a cseresznyefa, az eperfa, a szőlő, a gyümölcsfák, a jó termőföld, amit nagyapám gondos odaadással művelt.

De mindig ott vannak a nyarak, amiket a nagyszüleimnél töltöttem. A gyümölcsszedés, a kapálás, a kötözés. A delelés.  Az ágyneműmosás teknőben, mosószappannal, a konyhaszekrény kitakarítása. A borsófejtés és a nagymama embermeséi. A Tata, amint naplemente után az esti szürkületben a napi egy szál cigarettáját szívja egy pohár bor mellet. Olykor dalol is kissé ércesen, mélyen zengőn. A „kislányom hozzál egy csóva szalmát!” hangja. Mert sparhelten főztünk, a vizet a kútból merítettük és petróleumlámpával világítottunk.

Ott van az a négy év is, amit négy éves koromtól nyolc éves koromig éltem meg. Kis kosárral mentem locsolkodni a szomszédba, mert ha a fiúknak lehet…

Ott van a közösi iskola a háztól másfél kilóméterre, ahol megtanultam írni, olvasni, számolni. A kis s betű csodája, aminek az írását előre, egyedül „találtam ki” a konyhaasztalon. Az iskola, ahová kétosztálynyi gyerek járt a tanyáról egy-egy osztatlan alsó és felső tagozatos osztályba. Az iskolába igyekvő gyerekek, amint egymást összevárva csapatosan indulnak a váltóműszakos tanításra.

Ott van az első barátnőm Szabó Györgyike, a pici Sallai Ica és ott van az egyedül élő nagylány Szaszkó Biri, akihez szívesen átmentem szomszédolni.

Még nagyon sok minden eszembe jutott, ami a tanyához köt. Inkább minden eszembe jutott! De mindent nem lehet leírni! Nem akarom, hogy minden a felszínre kerüljön, mert a mélyben is ott van! A jelen időben szeretnék élni továbbra is.

És most itt van ez a műholdas kép a lehető legnagyobb közelítéssel és csak elmosódott zöld homály látszik azon a ponton, amelyikre rámutat a kereső a Hosszúszéki dűlő 6. szám hívására.

Nem tudom, hogy lesz-e bátorságom valaha szembenézni a jelen valóságával, és elmenni oda?

Nem törhet bennem össze az a kép a tanyáról! Hiszen a tudatom része.

Nem erőltetem, de nem is fogom vissza magam. Ha egyszer el kell indulni arrafelé, hát elindulok!

 
A lótusz a tavon (Kisolga) E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2014. szeptember 22. hétfő, 07:34

"A lótusz a tavon,

Féllábnyi hosszú szárán, virágot lengetett.

Magányosan nőtt ott. A szél egy zord napon

Elsodorta. A víz felett

Nem tündöklik virág már.

Ám tavasszal egy halász arra járván,

Két lábnyira a régi hely

Közelében rá lelt. Felelj:

A tónak mennyire

Mély itt a vize?"

 

Ezt a "verset" J. I. Perelman  Szórakoztató geometria című könyvében találtam. A vers szerzője nevét homály fedi, csakúgy, mint a fordítójáét. Azt gondoltam, hogy a könyv fordítója, vagy a könyvben szereplő számos más idézet fordítója magyarította. Nem tudtam kideríteni.

Az interneten is kerestem ezt a szép szöveget, de nem találtam sehol. Perelman régi hindu feladatként jelöli meg. A régi hindu feladatok közül Bhászkara Lilavati című művének stílusára emlékeztet. De nincs semmi bizonyosság az azonosságra. Bhászkara 12. századi indiai matematikus, aki pártában maradt lányának (Lilavati?) írt szórakoztató, figyelemelterelő, költői megfogalmazású feladványokat. A lilavati szó jelentése "elbűvölő", ami a feladatok szépségére, de a lány bájosságára, eszességére is utalhat.

A feladvány megoldása Pithagórasz tételéhez vezet. A versben dőlten szedett két adatból ki lehet számolni a tó vizének mélységét.

A feni kötet más érdekességeket is tartalmaz. Leginkább a hétköznapi élet geometriájával foglalkozik. Például találunk benne módszert arra, hogyan mérhetjük meg egy óriási épület magasságát a saját árnyékunkkal.

A szerző foglalkozik többek között a königsbergi hidak problémájával is. Königsberg hét hídja a Pergel folyó szigetét és a folyó két elágazását köti össze a folyó két partjával. "Euler az akkori idők legnagyobb matematikusa 1736-ban séta közben azon törte a fejét, hogy át tud-e menni mind a hét hídon, de úgy, hogy mindegyiken csak egyszer halad át?" A régebbi korok matematikusai sem tudtak kibújni a bőrükből egy pillanatra sem.

J. I. Perelman a geometriai problémákat és azok megoldásait élvezetes stílusban, követhető gondolatmenettel, tisztán, világosan tárja elénk. Nemcsak a címében szerepel, hanem valóban szórakoztató ez a geometria! A szórakoztatás mellett azonban mindig megmarad a tudományos igényesség, alaposság is.

A szerző Jakov Izidorovics Perelman több tudományban is otthon volt. Egyaránt vonzotta a matematika, a fizika, a csillagászat és az űrutazás kérdése is.

Kivételes képessége volt arra, hogy ezeket a nem éppen könnyű témákat közérthetően és érdekesen tálalja.

Tudós sok lehet, de kevesen tudnak írni a tudományról. Perelman ezen kevesek egyike volt.

Sorra látták meg a napvilágot a tudományokat népszerűsítő kötetei. A világ számos nyelvére lefordították a könyveit. Több műve magyarul is megjelent. Igazi gyöngyszemként bukkanhatunk rájuk az antikváriumokban.

Néhány cím, amit ha meglátunk, vigyük haza a könyvvel együtt!

Perelman, J. I. Matematikai történetek és rejtvények, Gondolat 1979

Perelman, J. I. Szórakoztató algebra, Művelt Nép, Gondolat 2.1955,3.1975

Perelman, J. I. Szórakoztató geometria, Művelt Nép 1953

Perelman, J. I. Szórakoztató mechanika, Dante 1950

Perelman, J. I. Szórakoztató számtan, Művelt Nép 1956

Perelman levelezésben  állt Cialkovszkíjjal, a repülés atyjával, egészen annak haláláig.

Találkozott H G Wells-szel is, aki a tudományos-fantasztikus irodalom egyik úttörőjének számít. Jules Verne regényei is hatottak rá.

Perelman gyakorlatias észjárását bizonyítja, hogy az ő ajánlására vezették be a nyári időszámítást 1916-ban az üzemanyag-megtakarítás érdekében.

Perelmant foglalkoztatta az űrutazás, a súlytalanság állapota és bolygók közti kapcsolatok kérdése is.

A sors szomorú igazságtalansága, hogy Jakov Izidorovics Perelman 60 évesen 1942-ben Leningrád ostroma idején az éhezés okozta teljes kimerültségben halt meg.

Jakov Izidorovics Perelman nevét őrzi a Hold túlsó oldalán lévő 46 km átmérőjű kráter is.

Jakov Izidorovics két kötete van a birtokomban.

Az egyik a Szórakoztató geometria. A művelt Nép Könyvkiadó jelentette meg 1953-ban. Fordította Lovas György, a fordítást átnézte Varga Tamás. Az ára 17 forint volt akkor.

A másik kötet a Szórakoztató algebra a Művelt Nép Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó gondozásában jelent meg 1955-ben. Fordította Meskó Géza, a fordítást ellenőrizte Gémesi József. Ára 15 forint.

Csak az internetnek köszönhetem, hogy sikerült megfejteni a J. I. betűk jelentését, mert ez a könyvekben sehol sem szerepel.

A könyveket Apukám vásárolta, akkor, amikor kiadták. Nem tudom pontosan mennyi volt akkor egy havi fizetés, de azt tudom, hogy ezek a kötetek mindig is fontos helyen, szem előtt voltak nekem.

Ismeretem a tartalmukat, értettem a bennük foglaltakat, felhasználtam a feladataikat és a szellemiségüket a munkámban, még ha ez sokszor nem is volt tudatos.

Most itt vannak ezek a kötetek. Az egyik még nálam is idősebb. Mindig apukám jut róluk az eszembe. Nemcsak megvásárolta, hanem tanulmányozta is őket. Biztos, hogy ő is értette és érdekesnek tartotta a tartalmukat. Apukám szerette jól érteni a világot. A fizikai világot is.

Ezek a könyvek rám maradtak. Ha kinyitom, és olvasok belőlük, az olyan, mintha Apukámmal beszélgetnék.

 

                                 

 
Szív a karkötőben (Kisolga) E-mail
Írta: Csukásné Kis Olga   
2014. augusztus 01. péntek, 08:20

Készül egy karkötő. Aztán még egy. Aztán még egy. Aztán már senki sem számolja.

A karkötő lényege az adásAkinek adjuk, annak tudjuk a színeit, a hangulatát, a csuklóméretét. Ez azért nem annyira biztos. Fogadjuk el, hogy nem a mi csuklónk kerülete az etalon! Vannak annál nagyobb keresztmetszetű és vannak karcsúbb csuklók is! Milyen nagy szerencse, hogy nem vagyunk egyformák!

A csuklóméretet persze meg is lehet figyelni egy személyes találkozás alkalmával, összevetni a magunkéval és elraktározni az eredményt. Az sem törvényellenes, ha egyszerűen megkérdezzük az illetőtől, hogy mekkora a mandzsettájaLehet, hogy gondol magában egy furcsát, lehet, hogy gyanakodni kezd, lehet, hogy elbizonytalanodik az elmeállapotunkat illetően, de aztán túlteszi magát a dolgon.

Ha a méretek valamelyest tisztázódtak, akkor következhet a gyöngyvásárlás.  Mi sem egyszerűbb ennélCsak bemegyünk a boltba és megvesszük a gyöngyöt, amit fűzni szeretnénk, gondolja az, aki még sosem fűzött gyöngyöt. A valóság ennél jóval összetettebb! Ha bemegyünk a boltba, máris választások sora előtt találjuk magunkat.

Ha a boltban a gyöngyön kívül mást is árulnak, akkor kényszerítenünk kell magunkat, hogy csak efelé irányuljunkValamivel könnyebb a helyzet egy csupa gyöngy boltban! Itt viszont minden erőnkkel meg kell küzdeni a bőség zavarávalHiába van konkrét elképzelésünk, mindent végig kell nézni, amíg megtaláljuk az „igazit”!

Néha van egy kis „melléktermék”, amire nem is számítottunk, csak úgy ott van és megtetszik. Ennyi talán belefér! (Egy negyed doboz cigi ára, amit úgy sem szívnánk el!)

A vásárlásból hazatérve rögtön el kell kezdeni a gyöngyfűzést! Könnyen kiderülhet, hogy van otthon olyan gyöngyünk, amelyik jól kombinálható az új szerzeményekkel.

Ha túl vagyunk a „kötelezőn”, amit persze mi magunk róttunk ki magunkra, akkor jöhet a szabadon választottFűzünk még más valakinek is, és esetleg magunknak is…

Aztán egyszer csak vége, mintha elvágták volna, akár maradt gyöngy, akár mind elfogyott! (Szinte sosem fogy el!)  A folyamatosság nem szakadhat meg!

A gyöngy önmagában is szép. Nem igényel külön cicomát. Néha mégis hozzáfűzünk még valamit: kockát, szkarabeuszt, cicát…

És akár kézzel fogható, akár nem: mindig van szív a karkötőben.

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

1. oldal / 10

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 135 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs