Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tóth István

Tóth István erdélyi költő élete utolsó percéig (1923-2001) szenvedélyesen ragaszkodott a természethez, somostetői otthonához, amely oly közel engedte őt ahhoz a világhoz, mely munkásságának végső szakaszában Lírai enciklopédia c. trilógiáját életre hívta.



Tóth István és az ő Herbárium-a
2011. február 20. vasárnap, 10:10

 

altÉlt egy hórihorgas, aranyszívű, szerény költőember a marosvásárhelyi Somostető emelkedőjén, a Nyár utcában, vendégmarasztaló, árnyékos, buja kert közepén. Tóth István a neve.
 
Életrajzi adatai pár sorban elférnek: 1923-ban született Tenkegörbeden, s 2001-ben halt meg Marosvásárhelyen. Ami e két sarokpont közé eső 78 esztendőbe belefér, az a tanárság mellett (Kolozsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely) a költészet és a műfordítás. (Olykor talán inkább a műfordítás és a költészet.)
 
Formaművésznek tartják, jelentős hozzájárulása a latin irodalom magyar nyelvre való átültetéséhez. 1980-ban válogatott versei jelentek meg a Kriterion könyvkiadónál (Sziklás parton), utána már csak három önálló kötetéről tudok: 1994-ben a Népújság-könyvek sorozatban jelent meg vékony füzete, majd 1998-ban a Mentor adta ki Herbárium-át, 2000-ben pedig Besztiárium címmel jelent meg verseskönyve a Literátornál.
 
1988-ban jártasm nála, akkor ismerkedtünk meg személyesen. Felesége éppen kórházban feküdt, ő meg elmagányosodott aggodalmában kapva kapott vendéglátásomon. Emlékszem, az volt a szándékom, hogy végiglátogatom Eminescu román nemzeti költő legjelesebb magyar műfordítóit, köztük Tóth Istvánt is.
 
Természetesen, mint két költőember, ha megoldódik a nyelvük, amihez az előttük pohárba csorgatott szilvórium is hozzájárult (amit aztán, apró kortyokban, szintén a kert terméséből készült körtepálinka követett), Mindenről beszélni akartunk, hiszen a szabadban voltunk, a kerti asztalnál, köröskörül az anyatermészet, maga a megtestesült Flóra, amelynek ő oly nagy csodálója és szorgalmas szolgálója is volt egyben.
 
Akkor beszélt nekem régóta dédelgetett tervéről, hogy Lírai enciklopédia címmel verskötet-sorozatban énekli majd meg a növény- és állatvilágot, továbbá a kövek és az égitestek csodavilágát. Herbárium, Besztiárium, Lapidárium, Szolárium lesznek majd a verses enciklopédia építőkövei. Növénytanából már készen áll jó néhány - lelkendezett, s nőttön növő nagylelkűsége jeleként mindjárt fel is ajánlotta az 1991-es Előre Naptár számára a teljes Herbáriumot; reméli, határidőig el is készül vele.
 
A közlésre már nem kerülhetett sor: egymásra csodálkozásunk örömét megszakította az 1989 év végi romániai rendszerváltás forgataga: engem jól elkapott, őt meg felőrölte... Az Előre közben egyszerűen megszűnt, a helyében indított napilap pedig már nem vállalkozott évkönyv kiadásra.
 
Tóth István egyre magányosabb lett. Nyugalomba vonult. Emberi-költői tapasztalatára nem tartottak igényt, a megbolydult világ nem sok jót igért a klasszika-filológiában járatos és az egyetemes emberi értékeknek elkötelezett költőnek. Élete utolsó pillanatáig várta, hogy egyszer még meglátogatom. Hogy megmutassa nekem lírai eniklopédiáját, s tanácsot kérjen kiteljesítésével kapcsolatban. 
 
Nem találtam módot időt szakítani rá. Arra gondoltam: ha igaz a túlvilág, még találkkozunk. Addig is most, késői kegyeletként Herbáriumát és Besztiáriumát lapozgatom. Nem hiba nélküli, helyenként fáradt, muszáj-versek keverednek bennük az élővilág mély, bölcs megértését és mindennél előbbre való teljességét vállaló lírai szemlélettel megírt remek darabokkal. A következőkben igyekszem kiválogatni a javát, s mindjárt indítsuk a Herbárium bevezetőjeként szolgáló verssel, amely már látogatásom előtt készen várta a folytatást. (Cseke Gábor)
 
 
Tóth István:
 
ELŐHANG
 
Hogyha teljesen érzem vállamon
egyetlen földön fekvő levél sorsát: 
legalább olyan súlyos, mint egy ország
ügyét védni egy vészes várfalon.
 
Hogyha száműzetését vállalom
egy elrejtett virágnak, mit magos fák
zártak be, s a még nagyobb elhagyottság
rengetegnél is sűrűbb árnyba von:
 
mi késztet mégis, hogy mellé szegődjek? 
Hisz egyirányú úton megyünk végleg,
 amelyen visszajönni nem lehet.
 
Engem minden ártatlan sors megölhet: 
felmentésére hív a percnyi élet, 
és én véle örökre elveszek.
 
Somostető, 1984. X. 6.

 

 
Herbárium (1): Bogáncs
2011. február 20. vasárnap, 18:55

 

altBOGÁNCS
(Carduus collinus)
 
A gyérülő magfák között, 
mint ólomszínű fényközök
álcázott hadserege állsz, 
száz rejtett lándzsáddal, bogáncs.
 
A csörtető kutyát, vadat, 
ki lándzsáid közé szaladt, 
a tartósan sajgó sebek
tüzes képében követed; 
 
és úgy beléakaszkodol, 
hogy egy terméseddel lohol.
 Találkozhatsz akárkivel: 
az téged örökké cipel.
 
Száraz kóróként összetörsz, 
mégis te vagy ama közös
nevező, ami egybefog
minden élőlényt, mely mozog.
 
Annak, ki benned jár gyalog, 
egyetlen predikátumot: 
a Bogáncshordozó nevet
te adhatod mindenkinek.
 
Szerte a vadcsapásokon
mind téged hordoz szét a nyom: 
ahány letapos, annyi láb
terjeszt a világon tovább.
 
Herbárium (2): Csillagmoha
2011. február 21. hétfő, 09:56

 

altCSILLAGMOHA
(Polytrichum commune)
 
Virágtalan, pár ujjnyi termeted
alig látszik az elsápadt alomból. 
S ha a sarkköri égbolt felénk mozdul, 
te támasztod a nyári színeket.
 
A fű, mint csökött testvérét, lenézett; 
a lábasjószág most sárba tapos: 
de élénkzöld vagy, hol percig napos
a táj; vezeklésedet ébren végzed.
 
Ki növeszt így, vékony, zöld felület? 
- kérdezhetik az egyöntetűek: 
telek a télben és nyarak a nyárban.
 
Azt érezheted így, álmatlanul, 
hogy hajszálér vagy, amin átnyomul
a nyár színe, mely várt a jégbe zártan.
 
Herbárium (3): Diófa
2011. február 22. kedd, 10:37

 

altDIÓFA
 
(Juglans regia)
 
 
Hogyha lett volna nekünk egy diófánk, 
most ránk borítná a leveleit. 
Mint ki velünk jár, velünk érkezik: 
biztosan emlékezne valahol ránk.
 
Mint önműködő, örök gépezet, 
vegyítené a napot és az árnyat. 
Otthonunk lenne, hová visszajárnak
az élők és az elhunyt öregek.
 
És néha alig látszó dióhéjban
sovány leánykát, látnálak aléltan, 
míg sápadt arcod eltűnik - kigyúl.
 
Ha megfáradnék, egyre csak gyanítnám, 
hogy gyenge ágra felfüggesztett hintán
szállsz a „volt" s „van" közt öntudatlanul.
 
Herbárium (4): Ebkapor
2011. február 23. szerda, 19:43

 

altEBKAPOR
(Matricaria inodora)
 
Amikor
a ferde nyakú vadkapor
épp kibújt a szürke talajból: 
nagy csend
- egy határnyi üvegtömb -
nyújtózott körülöttem.
 
Csak egy-egy csillanásból
sejtettem, hogy szellő
mozdul a pöttömnyi
búzalevelek hegyén.
 
A tájból nem sarjadt ki
semmi hang.
 
Fülkagylómba
- e tengercsigába -
hallgatóztam ekkor. 
És hallottam, 
amint anyám
utánam kiáltja
erdők kékjébe, 
mezők zöldjébe
vegyülő nevem.
 
Visszatekintettem.
 
S azóta ott látom
a távoli erdőn
- a látóhatár barna
szegélyén is túl -,
amint szótlanul,
kipirulva dagasztja
a most is éledő kenyeret,
amelyet
réges-rég megettünk.
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 Következő > Utolsó >>

1. oldal / 7

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 243 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs