Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)



Gizike szövegei 29. E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2011. május 05. csütörtök, 06:00

Jól van az elrendezve, hogy minden ember meghal! Hogy nincsenek kivételek. Mit csinálhatnék a rengeteg szabadidőmben? Hány, de hány temetésre kellene elmennem! Akkor még írni se lenne érdemes, minek szomorítani a halandókat? Hogy nézne már az ki, hogy egy halhatatlan arról beszél, hogy milyen szép is a halál?

A meghalás csúnya dolog. Az állatok nem tudják, hogy meg kell nekik halni? Hallottam vagy olvastam, hogy egyes állatok, például az elefántok megérzik a halálukat, és elbujdosnak valami távoli, eldugott helyre meghalni. Szégyenlik magukat? Szégyellje a Halál! Én azt mondom, mégis csak jó volt embernek születni. Még a halállal együtt is, mert nélküle mi értelme lenne az életnek? És most mi?
 
Gizike szövegei 28. E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2011. május 04. szerda, 06:58

Sürget az idő. De kié?

 
Hordalékok 7. Kosztolányi a bordélyban. E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2011. május 04. szerda, 06:45

Olcsó parfüm-, még olcsóbb pálinkaszag.
 Hímszag. Nőszag
Fekete bugyik, lila kombinék. Rúzs mindenütt.
„Maga szemtelen!” „Juj!” „Haha!”
Parókás, kövér zongorista. Fogatlan cigány hegedül.
Szivarfüst.
„De uraim!” „Jöjjön, jöjjön!”
Púder. A madám fürkész tekintete.
Félhomály. Mellek, combok. Hús.
- Mit akarsz, kisfiú?
- Eltévedtem, néni.
Ricsaj. A székek koreográfiája. Két lány a képviselő úr ölében. Részegek.
- Azt látom, bár… no, mindegy. Pénzed van-e?
Kosztolányi egy marék aranyat szór a padlóra.
Aranycsengés.
Kibuggyanó emlők, piros, kék combok.
- Gyerünk fel a szobámba.
- Eltévedtem.
- Tudom, kisfiú. Gyere, odavezetlek.
- Eltévedtem.
A madám pillantása a távozó magas, karcsú lányról és a szőke hajú kisfiúról a belépő doktorra siklik.
Kosztolányi Dezső az ágy szélén ül, nézi, ahogy a kurva rendezkedik. Megigazít egy képet a falon. Lábujjain pirosak a körmök.
Vékony falak. Orgazmus a szomszédban
- Ki sír odaát, néni?
A nő felkacag. Most nézi meg először a fiút.
- Te is szép vagy, néni.
Ajtócsapódás. A képviselő a két lánnyal. Vihognak.
- Ne mondj ilyet! Én csak egy kimázolt bábu vagyok. Egy ajtó, egy szekrény, egy fal, de te nem értheted ezt.
- Értem én, néni. Te egy kifestett ember vagy.
A kurva öt évet öregszik.
- Hogy hívnak?
- Azt nem mondhatom meg.
- Mit csinálsz?
- Azt se mondhatom meg. Ne haragudj, néni!
- Titokzatos vagy. Nem baj. Gyere, sok szépet mutatok neked. Labdát, könyvet…
- Gyere, hadd vegyem le a ruhádat!
- Igazán? Játékokat mutatsz? Amilyenek otthon vannak?
- Sokkal szebbeket! Mi az, félsz?
A szomszéd zajai. Esteledik.
- Nem, tőled nem félek, de a labda szét fog durranni, a hintaló eltörik, a könyv elszakad.
Otthon is elszakadt.
A nő bámul.
- Ki vagy? Ki vagy te? Miért jöttél ide?
Ölébe húzza a fiút, mellére szorítja fejét. Sír. A könnyek lemossák a két emberről a ruhát.
„Elza! Hol marad ilyen soká? A vendégek türelmetlenek!”
A nő felugrik. Formás keblek a holdfényben.
„A labda” – gondolja Kosztolányi Dezső.
- Mennem kell, kisfiú!
- Nem mutattál semmit! Becsaptál.
- Bocsáss meg, de hallod, mennem kell. Így parancsolták.
- Ki parancsol neked?
- Mindenki.
- Én is?
Valahol óra kongat. Zaja beleolvad a lenti zenebonába. Ma sokan összejöttek.
- Még te is.
- Akkor maradj! Megparancsolom, hogy maradj! Adok aranyat, ezüstöt, gyémántot.
- Mutasd meg a játékokat! Kapsz még több kincset, mutasd meg a szánkázást, a lepkefogást, a pofont, amit a szétrepedt nadrágokért adnak, a kergetőzést, a labdázást! Maradj! Kérlek.
A nő megigézve bámult. Kiszaladt, s egy perc múlva visszajött. Bezárta az ajtót.
- Ki vagy te? Mit akarsz tőlem? – kérdezte kétségbeesetten, de Kosztolányi Dezső márn em volt sehol.
Sötét. A képviselő végzett.
A fogatlan cigány és a dagadt zongorista valami magyarosat játszik.
Hímszag. Nőszag.
Századunk bordélya.
 

 
Gizike szövegei 27. E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2011. május 03. kedd, 04:58

 

HALÁL
 
Micsoda szívet markolászó és megnyugtató szó. Amit jelent, az a szomorú és dühösítő, mert a szó maga nagyon is szép. Olyan betűvel kezdődik, mint egy sóhajtás. (Az utolsó sóhajtás, hehe.) A két l betű meg mintha nyalogatná, inkább mintha lelegelné az embert. Szurokfekete az a, az á meg mintha tiltakozna. De inkább legyintés az az á, beletörődő legyintés, mintha azt mondaná, hogy „Mindegy, nincs mit tenni!” Mélységesen csendes is ez a szó, lehet, hogy azért, mert a halkra emlékeztet, vagy a halakra, akik elég szófukar jószágok.  
 
Gizike szövegei 26. E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2011. május 02. hétfő, 07:16

 

Olvastam sok regényes történetet! Aztán meg az írók, a költők, az újságosok! Azoktól is ragadt rám ez meg az. Csodáltam (ma is csodálom őket, de már keveset olvasok)azokat, akik ilyen eseteket le tudnak írni.
Most Kosztolányi az íróm. Személyesen is meg szokott hívni a Japánba, meg máshova is. Vele járok. És azzal a másikkal, a Ká Frigyessel Mostanában ritkábban megyünk, mert Kosztolányi Dezső beteg. Pedig ő írta nekem azt, hogy „Mi ez az álom?” 
Ezzel kellett volna kezdenem. Az ajándékkal. Úri, elegáns dolog volt ez tőle!
Vajon mi az az álom?
Szoktam álmodni. Mindenki álmodik. Egyszer belenéztem Béla álmába is. Nem mondtam el senkinek, amit ott láttam! 
 
Hordalékok 6. E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2011. május 01. vasárnap, 09:42

1919. január 29.

Babits híres hipochonder hírében állott, hetente legalább háromszor a halált vélte elhaladni maga mellett, ilyenkor megemelte kalapját (bénuló kezével), dadogva köszönt neki, aztán megkönnyebbülve ment tovább, mikor látta, hogy Greinsbach úr – mert ő volt az – gondolataiba merülve rá se hederít. A biztonság kedvéért otthon megevett egy marék tablettát, úgy feküdt le álmodni (lidérceset).
 
Bélbántalmai azonban valódiak voltak, s a heves viharok nem minden zaj nélkül törtek a felszínre. Alkalomtól, etikettől függetlenül, öntörvényűen, bárhol és bármikor.
 
Ady temetésére kivonult a Nyugat. Kíváncsi szemek méregették a pelyhedző hírnevű titánokat. Gyászbeszédek sorjáztak, zene búcsúztatott. Babitson látszott, hogy valami bántja. Izgett-mozgott, lopva a tömegre pillantott. Homlokáról csorgott a veríték. Sápadt. A beszélő éppen az elhunyt hazafiúi erényeit taglalta, amikor egy mondat közepén Babits rakoncátlan szervezete hangos ujjongással adott hírt működéséről.
 
Döbbent csend támadt. Minden szem a kék, zöld, majd vörös, aztán megint kék Babitsra szegeződött. Ekkor a hátsó sorból felhangzott Kosztolányi fiatalos hangja: king, ring, Meroving, lóding, Sing-Sing, ing, flaming/ó/…
 
Folytatta volna még, de rímeit elnyomta az orkánszerűen kirobbanó nevetés. Ady felült a ravatalon, úgy kacagott. Osvát mint egy ló, úgy kacagott. Tóth Árpád batisztzsebkendőjét szája elé tette, úgy kacagott. Attila a hasát fogta /nem telt húzentrógerre /, úgy kacagott. Károlyi Mihály sírt, úgy kacagott. Kosztolányi pedig kihasználva, hogy senki sem figyel, elcsente az egyik koszorút, leveleiből font magának egy kisebbet, a fejére húzta, de gyorsan le is fedte kalapjával, mert érezte, hogy ez valahogy nem illik ide.
 
Gizike szövegei 25. E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2011. május 01. vasárnap, 07:28

Sok-sok arc a világ. Legalábbis az emberek világa, mégis milyen messze voltak (és vannak) tőlem azok az arcok, amiket az arcomhoz szorítottam! (Az én szakmámban ezt nem lehetett elkerülni, mert a lihegő szájak egy-egy arcon vannak.) Az a fa, aminek a kérges törzséhez az arcomat odanyomom, az a fa meg egy teljesen más világba tartozik. Vajon érdekli-e a fát (akácnak néz ki), hogy odanyomtam az arcomat, és hogy ezt le is írtam, hogy sejtem a fajtáját? Nem hiszem. 

 
Gizike szövegei 24. E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2011. április 30. szombat, 20:39

Béla az esőt szereti, én a havat.

Nem azért, mert elfedi a sok szennyet, mocskot: ami belül van, azt úgysem tudja eltakarni, még csak fehérre mosni (kozmetikázni) sem, meg hát jönnek a szelek, a tavaszok is… (Ezt a három pontot a Szerkesztő úrtól loptam el, méghozzá az Én című verséből. „Mi ez a rejtély?…” írta, amelyik kérdés nagyon hasonlít ahhoz, hogy „Mi ez az álom?”, amit a – tudom, mert kikerestem – Szavak a társaságban című versből csempészett ebbe a füzetbe.) Miért szeretem a havat? Talán mert úgy tud lehullani a földre, mint ahogy a macska lépked. [Nem tudom, hogy jött ez az eszembe, amikor nem igazán szeretem a macskákat?] 
 
Gizike szövegei 23. E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2011. április 29. péntek, 06:44

Megmondják-e a csillagok?

 
Hordalékok 5. E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2011. április 28. csütörtök, 11:41

A ’80-as évek közepén elkezdett, s mind a mai napig be nem fejezett írásmű hordalékai

 
MELYBEN KOSZTOLÁNYI ROSSZ PASSZBAN VOLT, MÉGSEM TUDOTT ELLENÁLLNI AZ ÚJSÁGÍRÓK CSÁBÍTÁSÁNAK. (KÉSŐBB BEVALLOTTA, HOGY NÉHÁNY VÁLASZÁT SZÍVESEN ELFELEJTENÉ, DE MINT MONDTA, AZ MÁR LEHETETLEN)
 
- Hogy van, Mester?
- Magyarul.
- Készül vers, regény, novella?
- Igen, élek.
- Mi a szépség, Mester?
- Dajkamese.
- Hogy értsem ezt?
- A dajka meséje havas téli estéken a kandalló előtt.
- A jóság mi?
- Alamizsna öröklétünk hitéből. Blabla, hiszen ha rád mondják, hogy jó vagy, csak cselekedeteid következményét értik alatta, ha te mondod magadról, csak a szándékodat értheted.
- Mi az élet, Mester?
- Fuj! Kérdezzétek meg néhai Kovács Jánost!
- És a remény?
- Felejteni, testvéreim, felejteni!
- Van-e jövő, Mester?
- Miért? Volt?
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

7. oldal / 15

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 102 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs