Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly

Tánczos G. Károly (Carlofranco) Újszászon született Egerben élő író, költő
De mindenekelőtt Karcsi, a Barátom.


Zoli



 



Tánczos G. Károly (Carlofranco): Kosztolányi az alvilágba 42. (Humbik Könyve) E-mail
2013. január 25. péntek, 10:12

 

EVOLÚCIÓ

 

Sok-sok idő, talán még annak négyzeténél is több telik-múlik majd el, mikorra Herke megpróbálja beprotezsálni kissé hibbant unokaöccsét A Bumukaillattal Permetező, A Nap Felkelésétől Számított Huszonnyolcadik Fuvallatkor Kezdődő És Tizenhárom Pillanaton Át Tartó, Főleg A Hétszer Viruló Milobát Tápláló Eső Utáni Párás Délutánon A Nagy Hamarimba Tök Felé Kéz A Kézben Andalgó Jobbára Balkezes Humbi Nők És Férfiak Által Otthon Hagyott Gyerekek Kínozta Háziállatok Bőgését A Megérdemelt Pihenésüket Végezni Kívánó Humbi Öregek Érdekében Csitító Isten posztjára. Az Öregistenek Tanácsa nem tud dönteni a kérelem jogosságát illetően, átutalják a Főistenek Bizottsága elé. Muzul és Cécseplin ellene, Tumm mellette voksol. Luli „végtelen szeretetében”, mint eddig minden alkalommal, most is tartózkodik, így azzal az indoklással, hogy „viszonylag kevés a jobbára balkezes humbi”, elvetik a javaslatot. Herke illendőségből kétszer fellebbezést nyújt majd be, aztán megkönnyebbülve elfogadja a végzést.

 

Mikor lesz ez még? Most még a másik véglet volt, a káosz. A humbi istenek lelkében megvolt a végletesség! Hogy svájci példával éljek, bennük volt a germán pedantéria, már-már a túlszabályozottság igénye, ugyanakkor az olaszos slendriánság, az anarchiára való hajlam. Kezdetben mindegyikük mindennek az istene volt, és mindegyik belekotnyeleskedett mindenbe. Ez idővel gondok okozója lett úgy a Halhatatlan Láthatatlanok, mint a Halandó Láthatók világában. Ha az evolúció például egy tetszetős hüllőt sodort a felszínre, az istenek között megindult érte a perlekedés, mégpedig úgy, hogy mindjük az egyedüli birtoklásra törekedett! A másik bajforrásra jó példa a hétfejű sárkány esete, aki minden egyes fejének önálló istent követelt.

- Bizony, mondám néktek, ez így nem jól vagyon! – mondá nékik Muzul. Két társa a teremtésben várta a kinyilatkoztatást, de Muzul ennél többet nem tudott mondani. Szomorúan nézte a fiatalok veszekedését. A hosszú szüléssorozat befejeztével csatlakozott hozzájuk Luli is, s immár négyen darvadoztak a változó ég alatt.

 

Közben békésen, egykedvűen zajlott a struggle for life, a létért való harc. Fajok jöttek, jöttek-mentek, mentek.

- Nézzétek ez olyan, akár egy okapi! – kiáltott fel az egyik istencsemete. – Ha szerencséje volt a nevezett állatnak /nagyis valóban okapi volt/, megnyugodott, ám ha tévedett a kisisten /vagyis ő csak egy olyan, akár egy okapi volt/, lesunyta fejét, kapart kettőt mellső lábaival, amely gesztus jelentését ma is homály fedi, bődült egy akkorát, hogy nyakizmai belefeszültek, erei kidagadtak, és arisztokratikus hűvösséggel csak ennyit mondott: „Tévedés!”, aztán olapiszerű kecses vágtába kezdett. A többi humbi isten jókat mulatott az efféle incidenseken. Vidám névadás volt ez! Részegítette őket a szabadság! Az előbbi eset azzal zárult, hogy az istenfi talált egy csúcsíves görbödét, és azt hívta okapinak. Luli mosolygott gyerekei, unokái, déd- és ükunokái pajkosságán, s feloldódott Muzul és Cécseplin szorongása is. Tumm azonban komor maradt. A tizenhetedik okapinál /éppen egy rozsdáslevelű havasi rózsa kapta e nevet/ kifakadt.

- Felelőtlen népség! Évmilliókig figyeltelek benneteket! Mitől, kitől tanultátok ezt a nemtörődömséget? – dörgött a hangja, miként ha cserepes gerebengomba /értsd okapi!/ dühöng. – Amit ti csináltok, megcsúfolása a józan észnek!

Az istenek között mozgolódás támadt. Egyesek igazgazságtalanságnak tartották, hogy Tumm a legjobb játékukat kritizálja, mások legyintettek: „Vénistenes zsörtölődés!”, de néhányan a folytatást követelték. Tumm ez utóbbiakhoz fordulva szónokolt.

- Nagyot tévedtek, ha azt hiszitek, hogy már vége az egésznek! Tudjátok meg az igazságot! A legnagyobb ellenség még nem jelent meg!

 

Muzul, Cécseplin és Luli hallottak valamit arról a Tervről, amit az ősistenek készítettek a Lényről, aki Láthatóvá lesz, és lélekkel bír majd, de azt hitték, hogy mese. Az evolúció sem tántorította el őket gyermekies hitüktől. Tumm szavai jelentéssel kezdtek töltődni bennük. A többi isten észrevette arcszínük megváltozását. Elcsendesedtek.

- Ha fel akarjuk venni a harcot – érvelt Tumm –, ha győzni akarunk, Rendet kell csinálnunk! Rendet! Győzelmünk az emberrel szemben csak ezzel lehetséges.

Rend. Rendszer. Abba két okapi sem fér bele! Megindult a rendteremtés művelete. Először is megszámlálhatóvá kell tenni a Láthatatlanokat és a Láthatókat. Első lépésként a három öreg isten felvette a Főistenek Bizottsága titulust.

- A vénasszonnyal mi legyen? Mégse hagyhatjuk ki! – A három öreg férfiisten félrevonult, meghányták-vetették Luli dolgát. A 225847. reggelen aztán bőséges áldozatot mutattak be Lulinak. Akkor történt, hogy a hatást fokozandó igénybe vett villám egy korhadó félben levő fát talált el, mire a fa lángba borult. „Jó jel ez, vagy rossz?” – kémlelték az Eget. Mindenesetre szép volt. Érezték, hogy több és más, mint a sokszor látott cikázás! A Főistenek Bizottsága felfedezte a tüzet.

- Szóval én vagyok a Fő-főisten? – csillant fel Luli hályogos szeme.

- Bizonyos értelemben igen – óvatoskodott Muzul, és láthatatlan körmét rágta. Luli hamar megtudta, mit jelent ez.

 

Dél /12 óra/ körül – a lángoló erdő víg ropogásának közepette – kijelölték az érdekszférákat, az illetőségi körök határait, azaz feldarabolták a Látható világot. A szilárd dolgok /a Föld és tartozékai/ birtokosa és fővédnöke Muul lett, a folyékonyakat /óceánokat, tengereket, folyamokat, folyókat, csermelyeket, siókat, csörgéket, csörgetegeket, folyányokat, patakokat, ereket, öblöket, tengerszemeket, lagúnákat, tavakat, pocsolyákat, pocsétákat, dagonyákat, tócsákat, pocsétákat, mindazokat, amelyeket a humbi nyelv vulu szóval jelöl/ Cécseplin kapta, Tummnak a légneműek jutottak, az Ég, a szelek stb. Luli kisemmizettnek érezte magát. Vigasztalták, hogy ő  a „ Mindenek Anyja”, az „Ősanya” „Disznók!” – jegyezte meg magában vigasztalanul és dühösen.

 
Tánczos G. Károly: A kezdet asszonya E-mail
2013. február 15. péntek, 11:31

„Nem nézni, csak látni! (Legalábbis egy darabig.)” Ha nem abban a környezetben, szituációban hallom e szavakat, biz’ isten megdorgáltam volna, de minimum rossz szemmel néztem volna a doktornőre, hiszen évszázadok tapasztalata sűrűsödik abban a mondatban, amit Bródy János így fogalmazott meg: „Láss, ne csak nézz!” Nem kérdeztem meg, hogy milyen forrásból, milyen úton jutott a fülembe ez a szemész szakorvosok számára alapvető kijelentés, csupán átgondoltam tartalmát.

De nemcsak bölcs dr. Koncz Enikő.

Talán meg is sértődne, ha elkezdenék hozsannázni neki, fölösleges bókokat felsorakoztatni. Ehelyett egy másik mondatát emelem ki, a dolog természeténél fogva némi magyarázattal. Az elbocsátásunkkor a 68 éves sorstársammal együtt mentünk be a vizsgálóba, őt felesége is bekísérte. Kiderült, hogy a bácsinak másnap vissza kellett volna mennie, s mivel vidéken laknak ez plusz terhet jelentett. A doktornő néhány másodpercig gondolkodott, majd ajánlotta a bent maradást. A nénike a férjére, majd a doktornőre nézett. (A kissé zavarodott tekintetéből nekem is jutott egy kevés.) Aztán így szólt: „Drága doktornő! Nem jelent ez problémát magának, maguknak?” Nem is kísérletezem leírni azt a pillantást, amivel doktor Koncz Enikő válaszolt! Elfordult, a telefonhoz lépett, s elintézte a „problémát”. Letette a kagylót és még mindig háttal nekünk kimondta a mondatot. A mondatot, amely hospinvestes, korrupt világunkban idegenül, mégis oly emberien hangzott. S mondta ezt oly természetességgel, amiként mások elfogadják a zsebükbe csúsztatott „hálapénzt”: „Mi vagyunk magukért.”

Nem akarom, hogy ez az írás többet, esetleg mást jelentsen, aminek szántam: tisztelgésnek egy ember előtt, akinek munkája számomra a kezdetet, az újrakezdés lehetőségét hozta meg.

 

Mielőtt érzelgőssé vagy okoskodóvá fajul e szöveg, bevallom, olyan címet akartam adni, ami a francia „la femme fatale” („a végzet asszonya”) hangulatát adta volna vissza, azaz francia címre gondoltam. Mivel nem találtam (mert nem is kerestem) franciául tudót, megmaradtam ennél a kicsit esetlen bugyutánál.

 

 

                                                                                                              Eger, 2013. február 15.

 
Tánczos G. Károly: A veszélyeztetett Hamlet E-mail
2016. április 25. hétfő, 21:03

Miért nem jártok színházba?

 

Queneau papagájnak válaszolom

(Nagyon – de gyanítom, fölöslegesen is – remélem,

hogy legalább őt, és az ő Zazie-ját olvastátok!)

: Igen, járatom a pofám, járatom a pofám,

de egyebet is tudok!

(Ha máshonnan nem, hát a tapasztalásból.)

Tudom például a mákgubók rettenetét,

tudom a letépett gyermekláncfű jajait,

a pubertás albínók iszonyát,

a „bezzeg, ha más lett volna a pultnál” mondat keserűségét,

a beretvált fogzománcok szilaj röhejét,

ami odvas is lehet már, vagyis végérvényesen büdös,

és hogy az öntudat
belőlünk mind gyávát csinál,
s az elszántság természetes szinét
a gondolat halványra betegíti
!

Soksoksoksoksokat tudok én még,

sorolhatnám az időnek végezetéig.

(Vagy talán a végzetéig?)

 

Mi van, balfácánok?

Na, kell-e már a színház?

Mulassatok hát,

ti hitványak, ti éltető szentek!

 


Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 158 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs