Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Az én világom Növényvilág


Paprikaültetvényem (16) E-mail
Írta: gyalogos   
2011. április 19. kedd, 20:32

Amíg a számítógép "rosszalkodott" - péntektől hétfő estig - , vagyis kivonta magát a forgalomból, a paprikapalántáim kedvükre nyújtóztak: tudták, hogy a figyelmemet és érzelmi hozzáállásomat mindenestül a géphez való ragaszkodás (függőség?) kötötte le.

altNem voltam se eleven, se holt. Nem találtam a helyemet. Nem érdekelt semmi. A paprikák sem. Pedig olyanok  már, mint valami karcsú, nádszálderekú lányok. És erősen zöldek. Szíkleveleik hamarosan elsárgulnak és lehullnak, bimbóik pedig érzékien duzzadoznak, csücsörítenek a világra.

Ilonka nekiállt és kitakarította az erkélyt. Péter fiunkat várjuk haza, ott lesz az ő kuckója, a verandán, s berendezzük neki a ház legotthonosabb, leglakályosabb részét. Két paprikapalántát áthoztunk a dolgozószoba ablakába, az egy cserépben három palánta pedig ott maradt a díszvirágok között, társaságban. Most láss ám versenyt, amikor egymástól függetlenül vetélkednek majd, hogy ki érik be hamarább, kiről fogok elsőnek szakítani, kivel múlatom majd el az első éjszaka jogát?

Tény, hogy virágvasárnapot pompázó gloxíniák és pármai ibolyák fogadták, de még az óriásamarillisz sem nyílott teljesen el. A havas, zord hét elmúlt felőlünk, s most újra tavasziasan melegít a nap.

A gépem is megjavult, reménykedjünk. A paprikaültetvényen a helyzet változatlan. Tovább már csak a közhelyeimet pufogtatnám...

 

 
Paprikaültetvényem (15) E-mail
Írta: gyalogos   
2011. április 13. szerda, 18:58

 

altElhervadt az egyik "csoda", kinyílt a másik. Gigantikus amarillisz-virágokat próbálok befogni a fényképezőgép keresőjébe. Remélem, a paprikáim nem húzzák föl az orrukat, hogy nem velük kezdtem a mai krónikát. Egyszerűen meg kell bújniuk a pompázó Nagy Testvér hóna alatt.
 
De azért már a palánták is szemrevalóan nyurgák. Mint a hosszúra nyúlott kamaszok. Húsvétra - jósolja Ilonka - biztosan kinyílnak. Kis, csillag alakú fehér virágokról beszél. Azt hiszem, ő már látja a termést is, de nem amolyan vágyálom-szerűen, ahogyan én, hanem reálisan. A növények szárain.
 
Azt is sejti, miért fejlettebbek a közösen, a nagyobb cserépben együtt maradt paprikák. Mert a "különváltak" az átültetéssel elveszítettek a fejlődésből két-három napot. Logikus, nem?
 
Kinyílt egy másik gloxínia is. Meg nekiveselkedett ez a leírhatatlanul mélykék pármai ibolya.
 
Kint áprilisi eső zuhog. Ázik a föld. A kinti "csodák" még késlekednek. A Hargita tövénél alig-alig rügyeznek a fák és a bokrok...
 
Paprikaültetvényem (14) E-mail
Írta: gyalogos   
2011. április 09. szombat, 15:50

 

altZord áprilisi időjárás tombol odakint. A konyha ablakon át lefényképezem a reggeli felhő torlódást: egyik percben szembeköp a szeles eső, a másikban szétkergeti az égen az utolsó foszlányokat is. És vág, seper, tombol odakint a szél.
 
A paprikák mit sem éreznek mindebből. A szó szoros értelmében védett növények. A legnagyobb újság, hogy az öt palántából háromnak már megjelentek az első - igaz, még bátortalan - bimbóik. Kamaszodnak tehát, hamarosan ivarérettek lesznek. Ilonka szerint egy hét alatt egészen biztosan virágba borulnak.
 
Hanem az amarillisz-csodának lassan leáldozott. Képes krónikám még őrzi a szépséget, de a mai felvételek már a hanyatlást, a pusztulást illusztrálják. Egy tő még dús látványt ígér, igyekszem lekapni, amikor pompázni kezd.
 
Az erkélyen berendezett "kiskertben" azonban más csodák is vannak: kinyílt egy gloxínia. Azok is kedves virágok a házunk táján. Akár csak a belső ablakpárkányon sorakozó pármai ibolyák.
 
Most szombat délután van, Ilonka most is a napsütötte teraszon tesz-vesz. Földet cserél, lazít, beszélget a virágokkal, amelyek talán válaszolnak is neki. De legalább is kommunikálnak. Ilyenkor én háttérbe vonulok, nincs szükség a csőszködésemre. Ezért is írtam most ezt a krónikát...
 
 
Paprikaültetvényem (13) E-mail
Írta: gyalogos   
2011. április 03. vasárnap, 19:57

 

altCsuda jól megy dolgom. Mármint az ültetvényen. Nincs semmi más dolgom, csak mint egy zabhegyezőnek, akit odaültettek a zabföld szélére, hogy figyelje a  vetés növekedését.
 
Alkalmam van naphosszat elüldögélni a kellemes, nem túl tág, de kellően lakályos beüvegezett erkélyen, kényelmes karosszékben, szememet olykor az ablakpárkányon sorakozó virágcserepekre vetve, de amúgy olvasmányomba bújva (pillanatnyilag Szolzsenyicin van napirenden, Lenin Zürichben c. regényével), és arra gondolok, hogy a könyvbeli - de akár a történelemben létező - orosz forradalmár is legalább ekkora összpontosítással kísérte nyomon a forradalmi helyzet alakulását a háború során szétzüllő Európában és Ázsiában. Átérzem a hajdani türelmetlenséget, hiszen magam is szeretném már formásodni látni paprikáimat, de a természetes fejlődés iramát nem lehet gyökeresen felgyorsítani, legfeljebb csak kedvező irányban biztosítani.
 
Gazda szeme hízlalja a jószágot - tartja a mondás, s ennek vetettem alá magamat én is. Tiszta szerencse, hogy a szomszédban, az amarylliszek frontján nem kell különösebben várakozni: nem csak napról napra, de akár óráról órára is változik a helyzet. Pár napja például kinyílt egy gyönyörű tő kettévált törzsén összesen 11 pompás virág. Ez egy kicsit olyan a növények világában, mint a 11 fejű sárkány a mesében, de ez nem vonatkozik a külalakra, mert a virág több mint szép; ahogy a gyerekek írják Torontóból meg Budapestről is, "kész csoda".
 
Ilyen csodák s az ezután készülődők árnyékában nem utolsó dolog zabot hegyezni a paprikák tövén...
 
Paprikaültetvényem (12) E-mail
Írta: gyalogos   
2011. március 29. kedd, 14:28

 

altAhogy telnek a napok, mind jobban kihúzom magam. És büszke vagyok. Hogy belevágtam ebbe a paprika-kalandba. Pontosabban: hogy hagytam magam meggyőzni a belevágás felől.
 
Mert ez az igazság. Ha Ilonka nem mondja, nekem eszembe se jut ilyesmi. Egyszerűen csak jóízűen elfogyasztottam az általa hozott rokoni paprikát, amiről megállapítottam, hogy milyen finom. (Csípősben is van ám finom! Ami nem vadul, hanem elegánsan, szenvedélyesen, mély átéléssel csíp. Jön, hogy visszacsípje az ember...)
 
De ez csak játék a szavakkal. Amit a természet művel a cserepekben, az maga a nagybetűs Élet. Élet és erő van ezekben a palántákban, csak a színüket és a tartásukat kell megnézni. Csak így tovább!
 
Ráadásul milyen jó társaságban vannak. Csupa nemes szépség veszi körül őket. A szomszédok is csodájára jönnek az amaryllisz-sornak. Mert néhány napig pompézik és utána huss! Várhatunk egy fél évet. Legalább. Csak a zöldjük marad. De aztán az is elhull egy darabig. Új sarjadásig, bimbózásig.
 
Paprikaültetvényem (11) E-mail
Írta: gyalogos   
2011. március 24. csütörtök, 17:13

altÜgyes kicsi mankót kaptak a paprikapalánták. Fehéret, vékonyat. Kecseset. Valamikor marokkópálcikák voltak azok a karók, mikor a gyerekek kicsik voltak, a padlóra hasalva izgultunk, kinek mozdul meg a pálcája s a pálca nyomán a kesze-kusza építménye...

Milyen jó, hogy azokból a régvolt időkből eltettük a kis fehér pálcikákat. Most olyan jól festenek a vékony, zöld palánták mellett, mint egyenruhás katonák kezében a zászlórúd.

Hanem azért mégis csak mankók azok, mert a hirtelen nőtt paprikák dereka szörnyen gyönge lett, a palánták pedig úgy fordulnak az égen vándorló nap irányába, mintha maguk is napraforgók lennének. Pedig paprikák.

Reméljük, minden jó lesz a továbbiakban is.

Hanem a feleségem virágoskertjébe új lakók érkeztek - ez ám az újság! Két napja, virágüzletekben járva-kelve felfedezett két kinyílt törpeamarylliszt, egy fehéret (2. kép) és egy vöröset (3. kép), melyek nagyjából ugyanolyanok, mint nagyra nőtt rokonaik, csak filigránabbak, kecsesebbek és - törékenyebbek. Igazából az ő példájukat követtük a paprikák esetében is - mert ezeket a langaléta virágokat aztán tényleg meg kellett ám támogatni egy-egy tartósabb karóval, mert különben mély hajlongással tisztelegtek volna előttünk. Ekkora megalázkodást pedig nem tűrhettünk.

A mai képek egyként mutatják a paprikákat s az amaryllisz-fronton történt újdonságokat: a már kinyílt virágokat és a készülődő, duzzadó bimbókat. Ja, és az erkélyablak elé került egy sárgás-vajszínű, áttetsző, diffúz drapéria, mely a napfényes nyári időkben majd óvni fogja a növényeket a gyilkos tűző melegtől. Egyelőre széthúzva tartjuk, mert a tavaszi napra ki vannak szomjazva virágaink.

 

 
Paprikaültetvényem (10) E-mail
Írta: gyalogos   
2011. március 19. szombat, 20:34

 

altAzt reméltem, hogy Sándor, József, Benedek majd zsákban hozzák a meleget. De már Sándor is vacakolt errefelé, csak úgy eregette a felhőket, amelyekre ma rátromfolt József is. Most meg szakad az eső. Tiszta szerencse, hogy az ültetvény megszemléléséhez nem kell odakünt masíroznom, a hideg záporban.
 
A paprikáknak részben jó, mert továbbra is védett körülmények között élnek. Csak a napot hiányolták. Biztosan mostanában nem éppen úgy fejlődtek, ahogy szerettek volna. (Van ez így, az emberrel is: ember tervez, de nem ő végez...)
 
Hanem az első amaryllisz, amely eddig uralta az erkélyt, mára már elvirágzott: három pompás fejéből már csak egy maradt, a másik kettőt levagdosta feleségem könyörületes keze. (Bizony, rusnyák voltak elhervadva, összezsugorodva.)
 
Jön viszont a többi, látszik a délelőtti felvételen. Hegedűs Zsolt Stockholmból csodálkozott, hogy ilyenkor is képes nyílni ez a nemes virág. Bevallom, mi is csodálkoztunk, már-már beletörődtünk, hogy a karácsonyt nélküle töltjük el, mert nem akartak idejében fejlődésnek indulni. Aztán egyszer csak, újév után beindult az egész ármádia, s most egymás után lepnek majd meg különleges színezetükkel, formájukkal.
 
Ma megkezdtem az ősszel eltett csípőspaprikákból az utolsó előtti üveget. Pünkösdig még kitart, ami a kamrában van. Jócskán leapadt róla a fűszeres ecet, szerencsére félretettem aa korábbi üvegekben maradt felöntőlevet, s azzal pótolom az elpárolgott mennyiséget.
 
Bármilyen jó is az eltett paprika, már kívánom a frisset. De nem ám, amit a szupermarketben kapni, mert az alig-alig csíp, hanem azokat, amiket a tavasz és a nyár nevel. Reménykedjünk, hogy az én ültetvényemben is...
 
Paprikaültetvényem (9) E-mail
Írta: gyalogos   
2011. március 15. kedd, 08:43

altTegnap estefelé szemlét tartottam a szétültetett paprikapalánták között, azzal a szándékkal, hogy március 15-e reggelén, vagyis ünnepnapon, interjút készítek a legfejlettebb példánnyal.

Amolyan vívmányanyagra gondoltam, amivel egy időben lelkesen köszöntöttük a hatalom által megszentelt ünnepeinket. Reméltem, hogy egy élenjáró paprikapalánta csupa előremutató, lelkesítő üzenettel állhat elő.

Ma reggel meglepetés ért. Az előzetesen kiválasztott interjúalany az éjszaka folyamán valahogy megcsökött forma, mert a virradat utáni fényben már egyáltalán nem magasodott ki testvérei közül, sőt, a közös cserépben, amelyben három palánta együtt vészelte át a szétültetést, egyikük annyira látványosan megugrott, hogy őt vettem célba kérdéseimmel.

 

- Hogy telt az éjszakád?

- Hm... Innen a hőmérőre látok. Mínusz 2-őt mutat. De idebent jó. Istenien lehet szunyálni...

- Hogy sikerült az élre törnöd?

- Én nem is tudom. Csak úgy rájön az emberre... Bocs, a paprikára. Nyújtózik egyet örömében, aztán úgy marad. Biztosan, sokat nyújtóztam a tegnap.

- Ismered, milyen feladat vár rád a továbbiakban?

- Nekem senki nem mond semmit, de azért nem vagyok se süket, se vak. Látom, hogy körülöttem rendre kihullott egy csomo testvérem. Kissé szellősen vagyunk ezen az erkélyen... Úgy gyanítom, valamilyen tervetek van velünk, különben már én is az eltűntek sorát szaporítanám.

- Akkor most megsúgom, hogy bennetek van minden reményem. Csakis tőletek függ, hogy továbbra is jó sorsotok legyen. Meg a feleségemtől, de őt könnyű meggyőzni. Csak nőjetek,  virágozzatok, teremjetek szaporán, s akkor nem lesz baj.

- Jó - bólintott vidáman az él-paprika és miután megrázta magát, nagyot nyújtózott. Megint nőtt vagy 3 millimétert. Váljék egészségemre!

 
Paprikaültetvényem (8) E-mail
Írta: gyalogos   
2011. március 12. szombat, 11:45

Pénteken, vagyis a tegnap, éppen az amarylliszekbe felejtkezve a fényképezőgéppel azt próbáltam felmérni, hány bimbó kinyílására van esély az elkövetkező napokban, Ilonka, a feleségem odaszól:

- Ha még utoljára le akarod fényképezni együttesen az öt palántát, most keríts rá sort, mert délután szétültetem őket.

És szépen elmagyarázta, hogy a két legfejlettebb palántát külön kis cserépbe rakja, a maradék hármat pedig meghagyja a nagy "parcellában", talán elegendő lesz növekedésükhöz.

Mit mondjak? Az ilyen pillanatokat nevezik történelmieknek. Bár tudom, hiszen a napokban ellenőriztem a Google keresőmotorjával, hogy az interneten számtalan ilyen ültetvénytől lehet olvasni; egyikben erre fektetik a hangsúlyt, a másikban arra, a harmadikban egy harmadikra, ezért a történelmi jelzőt egész egyszerűen nagyzolásnak lehet tekinteni, de én ezt se bánom.

Jól látszik, hogy a szétültetés után új erőre kaptak a palánták: lazított, megöntözött földjük felfrissült, zöldjük megélénkült, látható bokrosodásnak indultak, egyszóval reménnyel kecsegtetnek. Hétfőig hagyjuk őket fejlődni.

 

 
Paprikaültetvényem (7) E-mail
Írta: gyalogos   
2011. március 09. szerda, 16:49

 

altKedves kíváncsi látogatóim, én még nálatok is kíváncsibban vártam az elmúlt napokban, hogy mi történik a paprikaföldön. Türelmem persze, határtalan, mert az életfolyamatok se futják ki magukat pár nap alatt. Így a paprikatöveim növekedése is tény ugyan, de nem látványos.
 
 
Pedig újabb centit nőttek. Négy elálló levelükön túl most már újabbakat is eresztettek (diszkréten). Mérgesen zöldek. Szeretik a napot. Éjszaka meghúzzák magukat a hűvösben. (Ma reggel megint 19 fok volt odakint - mínuszban! Vajon, mennyit tudnak arról, milyen jó dolguk van az erkélyen?)
 
 
Szerencsére, van mellettük figyelemreméltó Látványosság is. Kinyílt az első amaryllisz! És újabb bimbók indultak fejlődésnek a közvetlen szomszédságban. Anélkül, hogy paprikafigyelő buzgalmam lankadna, az egyhangúan telő időt majd a virágok sorsának alakulásával igyekszem kitölteni.
 
 
 
<< Első < Előző 1 2 3 Következő > Utolsó >>

2. oldal / 3

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 1103 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs