Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Így írtok Ti

Such is life. C'est la vie. Ilyen az élet. De milyen? Segítsetek! Írjatok!

ivisz



Bodnár Zsuzsi - Szerelempatak Live
Írta: Bodnár Zsuzsi   
2016. január 21. csütörtök, 12:53

Szerelempatak-Live

A kórházi osztályon, ahol lehúztam az éves izomerősítő kezeléssorozat első hetét, főképp mozgásszervi betegek vannak. Az átlagéletkor kb. 75 év. Ez nem változott az elmúlt években semmit, viszont az igen, hogy idén sokkal több a férfi beteg. Feltűnően sokkal több. Konkrétan az elmúlt években összesen nem láttam annyi férfit az egész osztályon mint most első nap, csak a liftben
Mióta észleltem ezt a jelenséget, nem tudom eldönteni, hogy valóban ennyivel több lett a beteg férfiak száma vagy ennyivel jobban törődnek magukkal már ők is, vagy csak esetleg valami uniós pályázathoz kell egy adott létszám az optimális nemek szerinti eloszláshoz.
De bármi legyen is az ok, a lényeg, hogy a hangulaton sokat dobnak. Nem tudok nevetés nélkül végigmenni a folyosón. Persze, kivételes helyzetben is vagyok bizonyos szempontbólAz urak ki nem hagynak egyetlen lehetőséget sem, hogy csapják a szelet, sok kedvességgel, humorral, figyelmességgel, és végül, de nem utolsó sorban nagy öniróniával. Sokszor eszembe jutott a Szerelempatak című film is az elmúlt napokban

Szerelempatak-Live 1. : Reggel 6-kor morcosan csoszogok a folyosón történő vérnyomásmérésre. Előttem már hosszabb sor kígyózik. Beállok faarccal, félálomban. Az egyik idősebb férfi (76 éves, de simán 10et letagadhatna) ül éppen a széken. A nővér ütemesen pumpálja a régi típusú higanyos vérnyomásmérőt, majd megvárja, míg sziszegve leenged.
- Sándor, ez most 150/100. Hát, mi lesz így a mai kezelésekkel?
- Mikor felkeltem, megmértem magamnak a szobában, akkor még teljesen volt. 140/90. Dehát, csoda, ha felmegy a vérnyomásom, ha ideállítják elém a fiatalt, ebben a szűk nadrágban?
 

Szerelempatak-Live2. : Hívom a liftet a folyosón. Sándor megáll mellettem.
- Nagyon tetszik nekem, hogy maga mindig mosolyog
- Mi mást csinálhatnék ebben a szép napsütéses időben.
- No, az igaz. Miért is ne mosolyogna. Maga még fiatal, magának még szép az élet.
- Na, ja...Fiatal...Szép az élet... Ööö..és az feltűnt már magának, hogy ugyanott vagyunk, nagyjából ugyanazért
- Ebbe nem gondoltam bele...
- Sejtettem.
- De ez csak farag a köztünk lévő távolságból.(Kacsint)
- ezt hallani... 

Szerelempatak-Live3. Sándor várja a liftet. Odaérek. Elvigyorodik
- Nemsokára megérkezik a lift. 
- Szuper.
- Mit fogunk mi ketten csinálni ebben a nagy liftben, ha ideér.
- Majdcsak kitalálunk valamit
- Hát, sajnos attól tartok velem már nem menne sokra. Ha fiatalabb lennék... Bááár...mindent meg tudok csinálni "anélkül is", amit más "azzal". 
- Hm. Hát, ez nagyszerű. Nem hiszem el, hogy erről beszélgetünk.
- Kezd aggódni, mi? (nevet) Csak érne már ide az a lift!
A liftajtó kinyílik, odabent áll négy járókeretes nagyon rozoga néni, kifejezéstelen tekintettel. Sándor arca megnyúlik. Én gonosz mosollyal:
- Na, Sándor, itt a lift. Szüksége is lesz minden tudására, hogy a földszintig jókedvre derítsen mindannyiunkat.
 

Az űrlap teteje

 
Csak nézek
Írta: Bodnár Zsuzsi   
2015. szeptember 23. szerda, 07:17

Az előbb azt mondja egy a tv-ben, a férjével az oldalán, széles mosollyal, büszkén:

- Igenis van holtomiglan-holtodiglan. Én vagyok az élő példa!

Erre néztem fel...
A férj is büszkén mosolygott.

Azóta is felfelé nézek...

 
 
 
 
 
Agymenes 2.0
Írta: Margit Norbert   
2015. május 09. szombat, 19:11

Tapasztaltátok már magatokon az irigységet?
Nagyon sokan vagyunk irigyek másokra,olyanokra,akik
saját értékrendunk szerint sokkal többre vitték mint
mi magunk.A legborzasztóbb,hogy,ezek az emberek
legtöbbször saját családtagjaink.És igyekeznek
minden erejukkel gátat vetni "emelkedésunknek",csak
hogy ott tarthassanak minket az ő "szintjukön".A
kérdésem az lenne,hogy a nagy többség (bárki rajtam
kivul) szerint rossz-e hidegnek lenni azokhoz
akikhez a vér fűz.(nekem nem sokat jelent ez a
véresdi,de bárkivel kivel beszéltem igen,szóval
elfogadom,hogy fontos dolog),mert általában az ő
véleményuk előrébb valónak számit.Azzal,hogy
egyenlően próbálok fogalmazni,senki családját nem
akarom minősiteni,valószinuleg a kedves olvasó
családja nem viselkedik igy a saját vérukkel.Én ezt
ismerem.Ezt a viselkedést.A családom nem egyszerű,de
szeretem és tisztelem őket,sok mindenre
megtanitottak,mégha akaratukon kivul is.Anyám
megtanitott a kitartásra.A végsőkig,ha kell.Nagyon
sokáig egyedul nevelt,az iskolát is velem fejezte
be,szó szerint,mert emlékszem,ott voltam az
iskolában a vizsgáinál.Az apám megtanitott a
huségre,és a magunkért való kiállás fontosságára.Ő
soha nem volt huseges anyámhoz,aki szomorúságában
majdnem megölte magát,még gyerekkoromban,szerencsére
nem sikerult.Apám mindig hagyta,hogy mások
irányitsák a sorsát,biztosan nem gyávaságból,mert
nem az,meglehetett az oka,tán áldozatnak
látta,amit tesz,de csak rosszat tett magának.És
nekunk.Ő még mindig az álmaiban él.Nem a
juelenben.Nem látja a valóságot,vagy nem akarja.A
nagymamám nevelt fel engem.Szeretem őt.Ő olyan
ember,aki nem rest mindent beáldozni a családért.A
baj az,hogy a család az ő meglátása szerint ő
maga.Bármit amit tesz "szivesságként" azt később
behajtja majd érzelmi vagy bármely más úton történő
zsarolás útján.Nagy játékos.Szeret manipulálni.Nem
rossz akaratból,hanem mert azt hiszi tudja mi a
nekunk.De nem tudhatja.Senki sem láthat át
mindent,ahhoz egy emberöltő kevés.Ezt ő nem érti
meg.Nagyapám olyan ember,aki csendesen tűr,és
tényleg mindenre hajlandó a családjáért.Még a mai
nap is dolgozik 74 évesen és leadja a pénzt otthon.Engem ők formáltak.Egyikuk sem tökéletes,ahogyan én
sem,de általuk jobb lettem.Akár negativ akár pozitiv
példaként,de segitettek.És én is segitek majd a
gyermekeimen.Nem szabad féltékenységből erősebbnek
mutatni magunkat mint a gyermekunk.Mutassuk meg a
gyengeségunket is,mert abból tanulhatnak majd.A
gyengeségeinkből többet tanulhatnak,mint
"erősségeinkből".Mert az erősségeink már bennuk vannak,de a gyengeségeinkről nem akarnak tudni,nem igaz?Sokan ezek közul az emberek közul irigyen viselkednek,de nem baj,mert értem.Nem akarnak balfácánként megjelolve lenni.Ez érthető.Senki sem szeretné egész életét kudarcként kiértékelni.Főleg mert senkié sem az.Még a negativ példa is példa.Éljunk úgy,ahogy szeretnénk,és engedjuk a gyermeknek,hogy lássa.Ő nem hulye,tudni fogja,mi a helyes.

Szóval mindezek mellett vagy ellenére jó-e hogy elhidegulök tőluk.Ez a kérdés.Nem könnyitették meg a dolgomat,de erőssé tettek.De valahogy a bizalmam nem az övék.Mert félek,hogy az én felemelkedésem az ő kudarcukat jelentené.Azt ők nem tudom hogyan viselnék.Rosszul valószinűleg.Ne legyetek ilyenek.Szeressetek egymast.Es legyetek erosek.

Tanuljatok mindenki más hibáiból és erősségeiből is.Lehet elcsépelten hangzik,de igaz.Figyeljetek.Tág szemekkel.Legyetek jobbak.Jobbak,mint mi.

 
Time to say goodbye
Írta: Bodnár Zsuzsi   
2015. április 26. vasárnap, 18:09

A macskámat 4 dologgal tudom kihozni a sodrából
1. ha nem olyan kaját adok neki, amit ő elképzel 
2. ha megfogom a mellső mancsát
3. ha a Hej Vargánét éneklem neki
4. ha a Time to say goodbye-t éneklem neki
Főleg az utolsó tudta mindig kiborítani idegileg
Viszont azt bóknak veszem, hogy az előadásom nyomán a rádióban is felismeri ezt a számot. Ha meghallja, teljesen leblokkol, megdermed és kirobbannak a pupillái. Aztán a felenged, rohan pár kört és mindenre felugrik. Nagyon kész van. 
Az utóbbi időben - tavasz lévén és nem ivartalanított lévén - sok borsot tört az orrunk alá.
De aztáááán........beindult a zenélő szökőkút. Nem hittem, hogy ennek lesz pozitív folyománya is de ha valamit, azt mégis annak könyvelem el, hogy a macskában megszűnt a párzási vágy. Ahányszor felcsendül az említett muzsika - és ez kb. napi 8-szor történik meg - megdermed, kirobban a pupillája, üvegessé válik a tekintete és mélyen magába fordul. Nem akar ő már semmit, eltűnik belőle a kalandvágy, a szexuális ösztön kihal, élőlény helyett csak egy kiégett hús és szőrelegy lesz belőle.
Egyszer azt olvastam, hogy a macskák előre tudják jelezni az ember jövőbeli állapotát, akár a halálát is. 
Remélem, ez nem az a kis jóstehetség-típus.

 
Katasztrófák
Írta: Bodnár Zsuzsi   
2015. április 16. csütörtök, 10:04

Indult azzal, hogy egy sérült kábelen lévő repedésre fogtam véletlenül, ezért megrázott kicsit az áram, 10 centis szikrákat szórva a kezembe és apró fekete pöttyös közepű hólyagot égetve a mutatóujjam begyébe. Aztán ásványvizet borítottam az ágyba, aztán a körömvágóval kilyukasztottam véletlenül a lepedőt, majd a pohár helyett a telefonomba öntöttem a kólát
Pali szokás szerint több-kevesebb nyugalommal és nagy türelemmel viselte, mint ezeket az időszakaimat általában. E legutóbbi húzásom után is érdeklődéssel nézett egy ideig, majd nagy nyugodtan megszólalt:
- Sosem gondoltam, hogy van a katasztrófaturizmusnak olyan fajtája is, mikor a katasztrófaturista ül egy helyben és a katasztrófák vonulnak el sorra előtte.

És tényleg grin hangulatjel grin hangulatjel

 
Tavasz
Írta: Bodnár Zsuzsi   
2015. április 09. csütörtök, 06:10

Megérkezett a tavasz és pont itthon ért
Tudom, sokszor mondtam már, hogy a tavasz szerintem Sárospatakon a legszebb és tudom, hogy persze sok helyen csodaszépPécsen is imádom a sok virágzó mandulafával, magnóliával -, de itt Patakon semmihez sem fogható illata is van. Nem csak amolyan általános tavaszillat. llyen sehol máshol nincs, ezer közül megismernémsmile hangulatjel
Itt az áprilisi-májusi kék égen ülő bárányfelhők alatt keveredik a Hotel előtti ágyásokban nyíló tulipánoknak, a Lakcsin terjengő frissen sülő kenyérnek, a Comenius szűk folyosóinak, a Vízikapunál a Bodrogpart iszapjáról lehúzódó folyónak, a Vár lőréseiből áradó dohnak, a Művház faszerkezetének és bársonyboxainak, a Kávéház recsegő padlójának, a kólacitromkarikával-nak, az Iskolakert nyirkos talapzatú szobrainak, a régvolt Rózsakert gyöngykavicsfedte sétányának, a fehérorgonás csengőbúcsúknak, a Múzi mögött sebtiben elnyomott csikkeknek, az ugyanitt elcsattant csókoknak, az örökké-fogadalmaknak, a tétova keresgéléseknek, a nagy rátalálásoknak, a Sörcis „eszik-ISZIK!” ordításoknak és a soksok „kacagó jókedvnek” az illata.
És olyan sokan juttok eszembe, ha csak csukott szemmel is kiszippantok az ablakon... wink hangulatjel heart hangulatjel 
Sehol ilyen kedves nem tud lenni nekem a tavasz. Naná, hogy nem. smile hangulatjel

srospataksrospatak

 
Stratégia
Írta: Timi   
2015. március 17. kedd, 16:01

A túléléshez néha csak elegendő humorérzék szükséges, az legalább nem hízlal..

 
Hisztifaktor
Írta: Bodnár Zsuzsi   
2015. március 17. kedd, 15:32

Bizonyos férfiak élete sem könnyű azért. smiley

Megmérettetés No1. "projekt", 2015, utolsó napok. Visszaszámlálás, bármimástcsinálás és hisztifaktor az egekben.

Pali: - Úgy érzem zavarlak most itt. Elvonom a figyelmed. Akár ma este is hazamehetek, ha úgy gondolod.
Én: - Neeeem! Én nem így látom.
Pali: - De jobban tudnál koncentrálni, ha egyedül lennél. Tegnap még te mondtad ezt.
Én: - Az tegnap volt. Ma meg ma van.
Pali: - De ha..
Én: - Nemnemnem.
Pali: - De akkor...
Én: - Nemnemneeeem!
Pali: - De most próbáljuk már felnőttként....
Én: - Neeeeeeeeeeeeeeem!!!
Pali: - Akkor állj be a sarokba!

smileysmiley

 
Superman
Írta: Bodnár Zsuzsi   
2014. november 17. hétfő, 20:29

Egy kis friss utazásos:

A mai út úgy kezdődött, hogy 23 perccel a vonatindulás előtt kiértem az állomásra. Gondoltam, megveszem a jegyet és utána kényelmesen beszerzem a szomszédos boltocskában a Pécsről-elrugaszkodáshoz szükséges (szokásos) reggelimet, a virslis párnát és a 3 barackos és 3 túrós fornettit. Vannak dolgok, amik nem változnak
Nade! Ha az ember –akár csak véletlenül is - közeledik bármely állomás épületéhez, azonnal csökkenni kezd az esélye arra, hogy a napja az általa eltervezett módon folyjon le. Merhát ugye, vannak dolgok, amik nem változnak
Két pénztár volt nyitva. Mindkettő előtt kb. 30 ember sorakozott. Beálltam az egyikbe. Nyilván nem haladt. A „mi pénztárosnőnk” kedélyesen cseverészett egy 60 körüli nővel, aki szélesen gesztikulált egy óriási csokor levendulával.
Kb. 15 perc elteltével többen begyanítottuk, hogy a levendulás elhadonászta a vonatunkat. Megkezdődött a morgás, hogy már csak 8 perc van. A hangzavar fokozatosan erősödött, többen előre kiabáltak, hogy haladjunk. Már csak 3 perc volt, és előttem még 4 ember, mikor a pénztárnál álló fiatalember elővette a kártyáját és betette a forgóizébe. Na, mondom: " Még ráadásul kártyával…Ennyi volt. Vége.”
És ekkor a kártya tulaja megfordult és megszólalt hangosan: Ne aggódjanak, senki nem fog lemaradni, máris megkeresem a forgalmistát és megkérem, hogy tartsa még vissza néhány percig a vonatot, mert több, mint 20 perce állunk sorban.
Hát, gyerekek! Látni véltem, ahogy hősünk szupermenpalástja meglibben a napfényben, miközben elhagyta a terepet.
És a vonat valóban megvárt! A fiatalember és a kalauznő kedélyesen társalogtak a peronon, miközben mi többen, egyenlő követési távolságot tartva vágtattunk el mellettük.
Azt már inkább el sem mesélem, ahogy a levendulásnő a fülkémben egy gázgyújtónak látszó tárggyal masszírozta (??) az arcát…


 

 
Majdnem
Írta: Bodnár Zsuzsi   
2014. november 09. vasárnap, 12:22

Majdnem

Az egyik szobatársam, Rozika (néni, mivel, az utánam következő legfiatalabb beteg is 60 éves, de ilyen fiatal sem túl sok van, pl. Rozika is bőven a hetedik x-et tipegi) kapott ma egy műanyag poharat, benne egy dugós kémcsővel
Instrukció: "Rozika néni, ebbe kellene a pisit beletenni". 
Rozika mozgáskordinációját látva a "beletenni" helyett én inkább a "belevarázsolni" szót használtam volna
De Rozika sem ma kezdte! Úgyhogy reggel vígan egyensúlyozta a pohárban a teli kémcsövet a lift felé.
Fél óra múlva összetalálkoztunk a szobánk felé menet, ismét a liftben. Rozikánál egy újabb pohár, benne egy steril kémcső
Mondom: Naaa, Rozika, mi történt? Elpárolgott mire leértél a nővérszobába?
Rozika: Neeem! Csak rossz kémcsövet adtak.
Én: Hogyhogy??
Rozika: Mert az sima vizsgálathoz volt és tenyésztéshez kellett volna. Az Erdős névre szólt én meg Bokros vagyok.

Hát...ott van az... 

{jcomments on}

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 Következő > Utolsó >>

1. oldal / 8

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 206 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs