Kóválygások a Hyde Parkban (5) |
Írta: Cseke Gábor | |||
2010. december 16. csütörtök, 22:30 | |||
5. A hallgatag
a parkkapuból még visszanézett és látta kihunyni a napot majd a kavicsos ösvényre lépett felsóhajtott: helyben vagyok
tudta hogy mire megy ki a játék hisz ide naponta betért mindenitt töltött perce ajándék pedig máshonnan kapja a bért
örömében más dalol ő meg csak hallgat fülében a csend olyan zene ami akkor is szól ha vége a dalnak mondhatni úgy is: istene
mikor a szöszmötölő kába éjjel csöndben a világra terül és a szárnyát lengető súlyos álom makacsul most is elkerül
ő némán mered mélyen magába mint kút fölött lógó veder majd nyikorogva merül a vízig és egyre csak vedel vedel
álmában biztos kikotyogná amiről ma hallgatni jó ezért a kedvenc példaképe egy ki belezett rádió
mely mikor még szólt ő volt a minden a lelkes igazság maga de lassan-lassan belefáradt így lett a csöndnek bajnoka
oly egyszerű e néma élet mint bevallatlan szerelem a parkban minden mozdulatlan a szív dörömböl idebenn
2010. június 1-2.
|