Sokan távol maradtak.
A ludak, mondván, hideg van.
A disznók, hogy mély a hó, kevés a makk.
A lovak, hogy ügyes-bajos dolgaikat csak így,
télidőben intézhetik.
A kecskék, hogy vendégeket várnak.
A tyúkok, hogy félnek a kakastól: ki tudja,
milyen állapotban jön haza, mi lesz a csibékkel?
A szamarak semmit sem szóltak.
A madarak lefagytak, a halak, a békák befagytak.
Az emberek fenemód becsapottaknak érezték magukat,
némelyikük „No, és akkor mi van?” tartalmú távirattal visszakozott.

A juhok eljöttek.
Nézték Józseffel – közben ködöt leheltek –, ahogy
elfolyik a magzatvíz, ahogy…
Nézték, míg ki nem csusszan a placenta.
Mikor Mária felsikoltott, bégettek.