Kóválygások a Hyde Parkban (1) |
Írta: Cseke Gábor | |||
2010. december 10. péntek, 23:04 | |||
1. A Park megközelítése
A Hyde Parkba örökké vágytam de még soha se láttam be se tettem a lábam kivártam hátha csoda történik egyszer és amit elhallgattam százszor, ezerszer az most hamvasan szabadon kibukhat a számból ilyesmi nem is történhet máshol csak a Park védőszárnya alatt mely beborít akár egy sátor...
Mekkora úr a képzelet meg se moccansz s elképzeled hogy máris az aranyozott cifra kapu előtt ácsorogsz és élvezed hogy végig a rácsok akár homlokodon a ráncok vagy fegyencruhán a sávok pontosak, egyenletesek egy csöppet sem félelmesek...
Belépek talpam alatt felsír a kő mint bárhol a földön ha sétányhoz érek s várom hogy bennem vídáman fölnyerítsen a jólnevelt igásló viháncos kedve elszabaduljon a rétek bomlott ámokfutása megszálljon a szabadság ittas szelleme legyek egy kiebrudalt szent földi mása...
Ág nem rezdül ég se zendül lelkemen az égő stigma a Park éjjel-nappal nyitva s hogyha kedvünk százzal nyargal ki vigyáz a lovainkra?
A kaputól tova egy más világ másként hajlik a fű és szabadon nyújtózik az ág köpködni szabad de nem köpködni is vígan lehet ha akarod kenyeret falsz ha nem hát ürülékedet tömöd magadba vissza mintha lelkedet mentenéd más meg poshadt sörét böfögi fel vagy saját vizeletét issza ha éppen szomjas de koplalni sem tilos sőt büszke lehetsz ha szemed napok óta úgy kopog mint zárt kapun a kóválygó zarándokok...
Ha szembe jő anyád s miért ne? valagon rúghatod vagy éppen elnézel felette hűvösen s ő veled ugyanígy bánhat semmi sem feltűnő hol kisüt odafent a nap hol viharos lesz az idő vagy ködbe fúl a táj és elfedi azt ki éppen macskát nyúz elevenen dúlt pofával netán a szemem káprázik s vetít elém sokféle förtelmes látomást mindig ugyanazt és mindig valami mást...
Magam bolyongok Hyde parkja hívogató mélye felé szép ez a magány akár egy unatkozó istené kinek senki se fogja le a kezét áldhat és sújthat szüntelen sok ilyen hozzám hasonló kicsi isten nyüzsög a Parkban szanaszét...
2010. május 21.
|