1.

Nyugatra nyíló ablakom

kitárom kora hajnalon

mégsem láthatom a napot

ide csak visszfénye ragyog

De mert a föld forog velem

végül a nap is megjelen'

bágyadtan bölcsen mint aki

tudja már nem lesz valaki

Naponta egy-egy tűzhalál

búcsúcsóvája mélybe száll

és soha semmit nem ígér

de mint egy macska visszatér

2.

ahogy a nap még egyszer visszapillant

a végső bukás előtt

és vérbetolult arccal látja

mi mindent mulasztott míg az ég ura volt

utolsó kétségbeesett üzenetét küldi a világnak

langyos esti fellobbanását

a megváltó a megbocsátó szelíd mosolyt

a magára ébredő derűt

mely nem perzsel már nem kínoz

nem tikkaszt csak sajdít mert

játékos és tünékeny volt nincs

önző és csalárd

megsimogatlak

mint aki minden sóvárgó mozdulattal

visszaveszi önmagát

2008. február 7.