Elkezdődött a suli, Panni negyedikes lett.

Tegnap este becsomagoltuk a könyveit. Már csak Ő jár általánosba, és már csak Ő alacsonyabb nálam.

Van egy egész hét szabadidőm, mert kilyukadt a dobhártyám és beteggé lettem nyilvánítva. A süketségnek felfedeztem a kellemes tulajdonságait, ilyen pl. hogy többek között azt sem hallom meg amit nem akarok. A rosszabbik oldala, hogy olyan, mintha a saját hangom beszorult volna a fejembe, így azt extra erősen hallom.

Múlt héten volt nálam egy svájci újságíró..

- Hogyan éled meg az életedben a változást? Milyen érzés, ha sikeresnek tartanak? - fogalmam sincs ..

- Amikor nagyon fiatalon született gyerekem, akkor engem mindenki nagyon elítélt. Egyedül voltam, rajtam kívül senki nem örült a gyerekemnek. Akkor megtanultam egyáltalán nem számít mit gondolnak rólam az emberek. Ugyanaz az ember vagyok, ma sem számít mit gondolnak rólam.

Ehhez képest ma reggel elszántan ráálltam a mérlegre, ami halkan nyögve annyit írt ki: „Lo”. Mikor mindenre felkészültem és rápillantottam a kijelzőre, az első gondolatom az volt: „Nem is... (ló)” :)) Pedig szegény csak annyit akart közölni, lemerült az elem..

{jcomments on}