Tánczos G. Károly: Kocsmai miniatűrök 150. |
Írta: Tánczos G. Károly |
2015. július 20. hétfő, 06:35 |
Na, persze (Dézsányi Béla emlékére)
Itt ülünk a Szamovárban, Bélám. A kocsmában, ami nincs már. Csak az átláthatatlan üvegfal van meg a magyarosra rittyentett tábla: NEMZETI DOHÁNYBOLT. És a kilincs, és a küszöb. A küszöb, melyet – megbeszéltük – soha nem lépünk át. Sohasem. Neked sikerült betartani a szavadat. Nem, nem a Tabbacco Raod ez.
Együtt kergettünk legyeket le a pultról, és megóvtuk őket. Mert megszerettük őket. Rokonaink? Erre összenéztünk és elnevettük magunkat. Bélám, nem kell, hogy emlékezz. Nem kell, de, de mégis…
Nincs gitárszó, a fémhangok immár üresen csörömpölnek. |