Tánczos G. Károly: Kocsmai miniatűrök 149. (Szövegbe csomagolt italok) |
Írta: Tánczos G. Károly |
2015. június 15. hétfő, 06:30 |
- A te korodban? Nesze, itt egy fél Courvoisier! Hatékony a kurvák felcsípésénél. - Nem, én azt vallom: bourbon az igazság, bourbon a vigasz! Egyébként meg, minek nevezted azokat a lányokat? - Jó, legyenek prostik! Proszit! - Iraki a csaj? - Nem, török. A színpadias felvezetés után egy szobába jutunk, ahol egy férfi, nevezzük Áronnak, és egy Máriának elnevezett nő beszélget.
- Nem kell azért elszamorodni, leányka! Ismered a mondást: „Nem a keményfa szú rágta meg!” Ne szamárkodj! Egyszer te is férjre találsz. - Mit jelent az a szólás? - Hát, hogy az idő minden lyukat befoltoz. Kábé. Hogy a bánatod elmúlik. - Te quilakoltatnád a szívemet? Pörére vetkőztetnéd a lelkemet! - Nem föltétlenül a lelkedet! - Gazember! – sziszegte Mária és Áronhoz bújt. A férfi megsimogatta a haját. - Az én kósher rymám vagy! A nő megpaskolta a száját. - Rima az anyád malaga! - A haver muterja jó bőr. - Mi az, féltékennyé akarsz tenni? - Kiskegyelmed ok nélkül lenne féltékeny. - Már nem szeretsz? - Nem arról van szó! Egyszerűen nem akarok szürke barát maradni! Mária igyekezett másra terelni a szót. - Egy kis lamur, cicám? – érdeklődött a minap a Kövi. Áron nem reagált, Mária félénken szólt. - Ez a Kövi dinka! - De hát nem is néger! - Akkor dilinyós! - Ó, te ló! Pontosabban gyönyörű kancácska.És a Paál, inka? - Ő is dinka! Igyunk valamit! - Jó! Sorolom a kínálatot, vagy stílszerűbben vinálatot! Először is, ezer jó bor közül választhatsz! - Egyszer a sauvignon foglak, de elég egy is! Arra kérlek, ne ereszd bó lére, mert a szomjazástól megfájdul a torkom! - Kumisz dolog, de a Negro gyógyítja! Elég a tréfából! Itt az idő! Must vagy noah! Olaszrising? Kéknyelű (inglisü Bluelingis”)? - Nagyon furmintos észjárásod van! - Döbrögi hárslevelű? És az alkoholizmus kotálya, amiből húzzák nekünk a cigányok, s amitől a szebbik a vérpadra küld engem… - Ki az a szebbik? Biztosan egy másik nő! A férfi unta az örökös féltékenykedést. - Nem, csak egy gyatra, miniszoknyában feszengő transzvesztita! Mielőtt elmérgesedett volna a helyzet, kopogtatás nélkül, teátrálisan belépett Csaba, a színész. - Daru madár fenn az égen – énekelte, ha azt éneklésnek lehetett nevezni. Mária félhangosan szólt. - Ez a Csaba? Gyöngye az emberiségnek! Mindig inna a jámbor, pedig, úgy hírlik, őrzik jól a készletet. A mámoros színész prózában folytatta. - Ki mer lottózni, mikor Warwick komoly? Kuncogást hallott maga mögött, sejtette, hogy tévesztett, ám nem esett kétségbe, sőt a malőr egészen felvillanyozta, deklamált, mintha Beckett Godot-jából Lucky monológját mondaná. - A siller szemben ne pisáljunk, kérem! Abrakadarka, legyen alacsonyabb a hab szintje! A zöld szilvániában készítenek-e bort szilvából? A piálás tényleg a temetőbe whisky? Vigyázz, a kapun csengő van. Ó, portósan nem adom fel, míg egy darabban látsz! Ez a műszaké lesz, ha jól dolgoznak! Ez a műszaké lesz, ha jól dolgoznak! Ez a műszaké… ah! Egy széles karlendítéssel meghajolt és távozott. Áron fejezi be a szöveget. - Mint a nagy Levin jakóban! Mária egy mélyet sóhajt. |