Zajlik az élet, minjárt szünet..

Panni, ha itthon van, folyton mesél. Mindenféléről, azt találgatja, hogy a cicánk miért karmolta meg, ha egyébként folyton hízelegve dörgölődzik hozzá. A lányok sokkal jobbak szerinte, mint  fiúk, és ő már csak tudja, mert öt bátyja van. A padtársa is fiú, az pedig folyton hülyeségeket beszél és fingik. De Panni osztályfőnöke szerint, úgy kell mondani, hogy távoznak a gázok.  Larával már nem vesztek össze, csak nem barátok. Ha elfogy a mondanivaló, akkor jönnek a mesék Duci hercegnőről,  és az emberről akinek annyi bölcsesség van a fejében, hogy a térdét veri a szakálla. Andrisnak már négy beírása van. Azt mondta csak azért mert tanár valaki, nincs mindig igaza.. A gyerekem egyébként jóindulatú, és pláne, hogy felettébb jól nevelt, csak tizenhárom éves túlfejlett igazságérzete van. Nem baj, mindjárt év vége, még tizennyolc nap. Ákossal még egy gyerekem felnőtt lesz lassan. Mit lassan, villámgyorsan! Sokkal gyorsabban öregszik, mint ahogy én szeretnék. Ő hozza haza délután a kicsiket. A nem tudom milyen körúton van gyakorlaton, onnan busszal menne be a városba, de e helyett inkább begyalogol. A buszjegy árán egy tábla csokit vesz, hazahozzák és rituálisan elosztjuk. Minden tábla csokiról ez jut az eszembe:)