Tegnap az IC-n (tegnap már nem bírtam ideülni, lefárasztott a másfél órás késés) megint érdekes társaság verődött össze: egy 50-es miskolci egyetemi tanár, egy 23 éves lány, aki Angliában jár egyetemre, csak hazajött húsvétra, és egy 80 éves bácsi, akivel már ismertük egymást, mert összeszólalkoztunk a pénztárnál, és naná, hogy utána egy fülkébe szólt a jegyünk 

Egész úton beszélgettünk, sokat nevettünk (másfél órával több időnk volt rá).
Főleg a bácsi vitte a szót. Úgy háromnegyed órája álldogáltunk már Ludason, mikor azt mondja:
- Még jó hogy nem hívtam fel azt az én halkszavú rezedámat, hogy tegye oda a kaját. A kedvencemet főzi, tojásos nokedlit salátával. Jó asszony, csak olyan halkszavú, hogy a tupakamró* indián harciüvöltése suttogás ahhoz képest. Az ő tudtával hívtam amúgy rezedának, de egyszer vett egy zacskó virágmagot a tescoba', rá volt írva hogy rezeda. El is ültette, de én olyan ronda és büdös virágot soha nem láttam. Azóta nem engedi, hogy rezedának hívjam.
(csörög a telefon, ránéz). - Nnna, ez meg mááá a rezeda. 


* "Tupac Amaru perui indián forradalmár volt. 1780. november 16-án, az amerikai kontinensen elsőként eltörölte a rabszolgaságot."