Cseke Gábor: Firkák (21) |
Írta: Cseke Gábor | |||
2014. április 20. vasárnap, 18:50 | |||
Átjáróban Ha én átjáróban laknék, örökké azt érezném, hogy velem történik valami, amihez semmi közöm, de amely elől mégis jó lenne elmenekülni. Az átjáróba mindig betéved egy koldus és ott ténfereg egy spicli is. Néha virágárus cipeli át kosarait, a gyerekek macskát hajkurásznak. Olykor a megnyíló kapun beesik egy kapatos ember, s csak úgy csobog a húgy a kapualj kövén. Pardon - motyogja, de kénytelen végigcsinálni, ha már nekikezdett. Reggeli mosakodás Megeresztem a falicsapot, a mosdókagyló fölé hajolok és hirtelen megcsapja az orromat a kicsurgó víz tengerillata. Vajon miért nem éreztem mostanáig? És miért pont most? Majd eszembe jut: hát persze! A sokat emlegetett globális felmelegedés... Tavasz-zöld Minden lehetséges módon utánam nyúl a tavasz. Most éppen úgy, hogy zölden virít a fogam a hagymaszár zöldjétől, amit a leveshez haraptam. Délután meg úgy, hogy a növekvő fű, ahogy ráülök, boldogan kenődik szét a nadrágomon. Pedig a tegnap még havazott... Restitúció Régi szerkesztőségembe érkezett fotókat szortírozok: visszaadnám őket szerzőiknek, amennyiben találkozom velük. Egyikükkel a minap összefutottam: a valamikori fiatal emberből őszhajú, megereszkedett nagypapa lett. Tőle is közölt néhány fekete-fehér fotográfiát a lap, könnyen meg is találom őket. Borítékban adom át neki, ünnepélyesen. Mint aki áldást osztogat. Ő forgatja, nézegeti. Zavarban van, elérzékenyül. A digitális világból néz vissza múltjára: "Te jó ég, hogy is éltünk!" "Ahogy tudtunk..." kontrázok neki és nézzük a lakkozott képek fényes felületét. Még ki se kezdte az idő... Márquez Még egy Nobel-díjassal kevesebb. Gabriel García Márquez halála már-már borítékolható volt. Be a kórházba, ki a kórházból. Állapota stabil… Most aztán tényleg. Ennél stabilabb nem is lehet. Ámbár… a temetői stabilitás is oly relatív. Mint minden ezen a világon. Változatok bárányra A szopós bárány védtelen, de nem gyámoltalan. Ha úgy hozza a sors, és hagyják, akár bátor vezérkos is lehet belőle. * A fekete bárány csak a fehér ember szemléletében kapta meg rendhagyó, a többitől elütő jelentés-többletét. * Nyelvünkben annyiféleképpen és annyi párosításban használatos a bárány szó, mint csillag az égen. Ha nem egyéb, ez a nyelvileg leggyakrabban idézett állatunk. * A bárányok hallgatása csak mítosz. A bárányok ugyancsak nem tűrik némán a zaklatást, a veszélyt. Bégetnek, bégetnek - de hogy! Épp csak a kutya se figyel rájuk... Menekülő kapitány Elítélték az elsüllyedt sétahajó elsők között - hanyatt-homlok - menekülő kapitányát, miközben sok utasa veszett a vízbe. Lebukását egy ártatlan videófelvételnek köszönheti: az egyik utas hidegvérrel rögzítette a süllyedő hajón történteket. A kapitány azzal védekezett: az emberiség többet ér egy életben maradt kapitánnyal, mint egy akármilyen utassal. Utasból még mindig maradt elég, de kapitány csak egy van...
|