Tánczos G. Károly: Kocsmai miniatűrök 117. (Élők, holtak, félholtak – Emlékképek egy egri kocsma művészeti és sportéletéből15. – Ideiglenes befejezés) |
Írta: Tánczos G. Károly |
2014. február 09. vasárnap, 16:23 |
Zárjuk keretbe a napot! Anikó szól: „Záróra! Fogyasszunk, kedves vendégek, fogyasszunk!” „Siastok!” – búcsúzik Sia, és a kerékpárja hazavezeti. „Holnap olyat, de olyat mondok, amitől még az én két fülem is szétáll!” – tervezi a jövőt, búcsút intve Feri. „Jól figyeljetek, mert csak egyszer mondom el: Nyugodalmas jóccakát!” – tántorog el Józsi. „Jó éjszakát az uraknak!” – emeli kalapját Jani bácsi. „Neked is, Károly!” – fűzi tovább Tibi, és Carlofranco vállára teszi karját. „Magába is, öreg!” – szellemeskednek a még beszélni tudók. „El, torreádor!” – látszik ki Miklós műfogsora. „No, mi lesz? Megyünk-e má’?” – noszogatja Sanyi, a király (Király S.), de István leinti. „Ne sürgess! Megiszom még a sörömet, aztán elmegyek pisilni, és csak utána lehet szó a menésről! De csak gyalog! Legfeljebb akkor ülök fel a motorodra, ha tolod, elég, ha az egyikőtök van berúgva! Meg vagyok értve?” „Tiszteletem az uraknak! Holnap majd…” – zárja össze s rakja a hóna alá a sakktáblát Mestó, meghajol és elindul. „A’ viszontlátásra!” – kurjant igaza tudatában Imre, s a búcsúkör megtétele után elbiciklizik jobbra.
|