Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Cseke Gábor Cseke Gábor: Firkák (15)
Cseke Gábor: Firkák (15) E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2013. december 24. kedd, 09:17

A tévelygő

Egy légy valahogy betévedt A rovarok világa című kiállításra. Jól érezte magát a múzeum klimatizált termeiben, épp csak minden kongott az ürességtől. A tárlók üveglapjai hűvösen csillogtak-villogtak. Mögöttük fölfedezte kipreparált testvéreit, rokonait és fajtársait gombostű végén, hivalkodó rendben. Nem tudta, irigyelje vagy sajnálja őket. Harminc napig tűrte az úri fogságot, végül a múzeumablak párkányán visszaadta lelkét a teremtőnek. Porhüvelye talán még ma is ott van, mert a múzeumokban ritkán takarítanak.

Mikulásra várva

Valamikor hívni se kellett, jött magától. S hozott, ami csak eszébe jutott. Most ha szólongatnám, se mozdítaná a füle botját. Én megértem: a jóságba is nagyon bele lehet fáradni. Néha kimondottan üdítő rossz fát tenni a tűzre...

A tizedik

A régi hadseregben, egy elvesztett ütközet után minden tizedik katonának büntetésből leütötték a fejét. Nem is tudom, ha akkor éltem volna, mitől rettegnék jobban: a vesztes csatától, vagy hogy én leszek az egyik "tizedik"...

Parázs

Amatőr fotográfus lép a székelyföldi cigánykovács műhelyébe. Megütközik a benti homályon, s azt firtatja, miért nincs a helyiségben vajegy lámpa. "Nekünk, instállom, az izzó vas világít" - így a villogó szemű, fülig kormos kovács, és belekotor a kemencén szikrázó parázsba.

A fatolvaj

Elfogták az első fenyőtolvajt - írja lelkesen az újság. De vajon honnan tudja az újságíró, hogy éppen az első fatolvajról van szó? Talán csak az elsőről, akit nyakon csíptek? (Amúgy mindenkit jobban érdekelne, hogy mikor fogják már el - az utolsót...)

Káromkodók

Mindig berzenkedem magamban, ha egy női szájból meghallom: "Hogy a fa...amba!" Ez ugyanis egy jókora nonszensz, mégis unzsenir élnek vele zsenge szüzek és deli úrnők. Érdekes viszont, férfiszájból még nem hallottam a pandantját: "Hogy a p...mba"!

Nem kaptak parancsot

Könyvet dobtak össze a román titkosszolgálat - a szeku - volt tisztjei a 24 évvel ezelőtti temesvári eseményekről. S állítják benne, hogy ők mossák kezeiket, a felfordulást külföldről beszivárogtatott idegen erők (zsoldosok) okozták, ők pedig nem tehettek ez ellen semmit, mert nem kaptak parancsot!  Előbújt hát a mindenre mentség: a "parancsra tettem" ördöge. Amely akkor sem tágít az ember mellől, ha történetesen nem idézik meg. Hogy is van ez? A rendszer támaszai nem védték meg a rendszert - mert nem kaptak parancsot? Hát ilyen egyszerűen változik a világ?

Ki tehet róla?

Nem tehetek róla, hogy tehetetlen vagyok - szabadkozott a tett elkövetője

Mire az öreg székely?

Sok-sok éve benépesített szoborparkban már csak egy fából faragott bálvány: Dózsa bajszú öreg székely áll a térség közepén. Társait megroppantotta, elnyűtte az idő. Nemrégiben valahogy új szomszédjai kerültek: két hatalmas reklámtábla. A környék turisztikai szépségei mosolyogtak le róluk a járókelőkre. Hanem egy szélvihar úgy felborogatta a büszke pannókat, hogy gazdáik most jónak látták mindkettőjüket a magányos szobor konok, rendíthetetlen alakjához drótozni. S az öreg székely azóta ádázul őrzi a rátukmált reklámokat.

A szimbólumokról

- A szimbólumok értelmet és tartást adnak a tetteinkhez - magyarázza barátom, hallván, hogy személy szerint nem lelkesedek értük

- A szimbólumok elfedik a valóságot, a problémákat - ellenkezem

Mire ő: mondjak neki példát.

- Vegyük csak a zászlót. Milyen könnyű megbújni mögötte! És mennyien meg is teszik!

- Viszont milyen fenségesen lobog

- Annál inkább!

A vaddisznófej átváltozása

A kirakat kellős közepén, ahol a tegnap még egy jókora, kipreparált, szőrös vaddisznófej vicsorított az arra járókra, ma kék köpenyes, tűzről pattant, copfos leányzó feszülő, formás feneke mosolyog felénk. Az incselkedő hátsórész gazdája komótosan mossa-mossa, csinosítja az üres kirakatot, amely felől erltűnt a Vadásztermékek felirat és helyette ez olvasható: Székely Termékek Boltja. A vaddisznófej váratlan átváltozása több mint ígéretes...

Féllábbal

A féllábú férfi évek óta ott ül a lottóáruda kirakata alatt, egy kövön. Nem kér semmit, nem is tartja a tenyerét. Kalapja, sapkája se hever a földön. Szajkó, papagáj, majom sem ugrándozik körülötte. Csak ő van ott, a mankója meg a maradék fél lába. És elnéz valamerre, személytelenül, a világba. A szerencsét próbálni sürgő-forgó szerencsejátékosok már csak babonából is vetnek oda néhány aprópénzt, kisebb bankjegyet. Mert hogy hátha... hátha... Egyszer talán csak megtérül a jótékonykodás... De ha nem is, az a hely ott jól ki van találva...

"Kedvencek"

Barátom, aki tudja, hogy rajongok a fotográfiáért, egyre unszol: mutatnám be neki kedves fotóim csokrát. E lehetetlen kérésnél már csak a válaszom lehetetlenebb: amíg fotó készül a világon, mindig találok köztük számomra igen kedveset. És mégis, egyszer talán összeválogatom azt a várva várt csokrot...

Koppintás

"Nemcsak a gyilkos, úgy látszik az áldozat is érez valami honvágyat a tett helye iránt; meg lehet, csak valami reményt érez, hátha nem is talál ott semmit, nagy semmi tátong azon a helyen, álom volt az egész." Ezt nem én mondom, hanem Illyés Gyula. De bizony, nagyon szívesen mondtam volna én is, ha ki nem találják előttem. Sajnos, van ilyen is...Ilyenkor bőszen koppint az ember. (Vagyis hát: idéz.)

Koppintás (2)

"A nemzet nem sír, úgy látszik ez már tömeglélektani törvény és gyanus nekem az is, aki egy nemzetért nyilvánosan könnyezik. A nemzetért, minden közösségért csak tenni lehet valamit, közben akár fütyölhetsz is, sőt még jobb, ha fütyülsz, nem száll meg a gőg." Sajnos, ezt is csak Illyés Gyula tudta leírni. Nekem már csak az egyetértés jutott. Meg a koppintás...

Adventi illatok

Élen jár a savanyított káposzta csípős, penetráns illata. Majd a szikkadó-száradó fenyőlombok gyantaszagát érezni, jól nyakonöntve univerzális benzinbűzzel, és amikor jó nagy a köd, a dögletes csatornaszag is beleszól az adventi illatárba.

 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 488 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs