Timi és családja - Hetven |
2013. október 16. szerda, 09:23 |
Reggel amikor elindultunk a suliba, közöltem a gyerekeimmel, hogy bekapcsoltam a mozgásérzékelőt és élesítettem a riasztót.
Amikor néztek rám értetlenül, azért felvilágosítottam őket. Becsuktam a kaput, ami mozgásérzékelős, olyannyira, hogy egy erősebb szellő is kinyitja. Aztán Bogyót megkértem, hogy vigyázzon mindenre, amíg hazaérek, Ő a riasztó. Fullos biztonsági rendszerünk van, Andris megjegyezte, „Hurrá már szerda van!” A hétvégén szerepelnie kellett pedig nem akart, és nagyon felháborítónak találta. Pedig szerintem minden idők legjobb „tömeg” alakítása volt, erre az egyre sikerült rávenni. Közönség előtt beszélni végképp nem hajlandó. Szüretből jöttünk hazafelé, kétszemélyes autóban, nem tudom, hogy nevezik, de a gyerekek a csomagtérben ültek . Ők élvezték a helyzetet, én nem annyira. Ez annyira nem szabályos, mint veszélyes. Ekkor a pirosnál..
Apu október nyolcadikán, Andris kilencedikén született. Ketten együtt éppen hetven évesek.
Engem az emberek sok mindenfélének tartanak., és néha meg is mondják. Nem is tudnám felsorolni , van ami jól esik, van ami nem, van ami meglepő, van ami furcsa, van amit sajnálok, van amit nem szeretek.. Néha elgondolkodtam azon, hogy ez most mind én vagyok, vagy egyik sem vagyok én? A Húgommal voltam nemrég, és nagyon meglepődött azon, hogy engem utál valaki, vagy legalábbis enyhén szólva nem vagyok szíve csücske.. áá nem ne szépítsük, kimondottan utál:)) Én nem tettem azért semmit, hogy utáljon bárki, mint ahogy azért sem teszek semmit, hogy szeressen. Szabadon dönthet, vagyis érezhet.. Tehát lehet, hogy tőle függ, nem tőlem, ezért ez inkább beszél róla, mint rólam. De ugyanúgy beszélhetnénk arról is, aki esetleg szimpatikusnak tart. Ettől én még nem változom, nem leszek más, ugyanaz vagyok. Viszont én is érzek..sőt előfordul az is, hogy gondolkodom:)) {jcomments on} |