Jó hír

Ma nem volt se árvíz, se villámcsapás, se földrengés, se tömegbaleset, se vasúti szerencsétlenség. A konyhában kissé összekaptunk, hogy ki eresztette meg a gázt anélkül, hogy meggyújtotta volna, de végül a béke kedvéért magamra vállaltam. (Bár könnyen meglehet – tényleg én voltam…)

Naná, hogy kedvesek!

Budapesti író mélyinterjú-kötetet készített budapesti költőkkel. Mindegyikükkel személyesen beszélgetett el, s az volt a legmeglepőbb élménye, hogy „a magyar költők mennyire kedves emberek”. Gondolom, mindegyikükhöz őszinte kíváncsisággal és jóindulattal közeledett – naná, hogy akkor kedvesek! Ha magyarok, ha nem…

Bálám szamara

A népszámláló biztos meg se kérdi, s már írná is: vallásom katolikus. Rászólok: írjon csak be ateistának. Ledöbben: ezt most vegye komolyan? Itt, ahol mindenki mond vagy ezt, vagy azt, de hogy ateista!… Na látja, hát éppen ezért! Mit tehet? beírja, de még mindig nem tud hová tenni. Eszembe jutnak a gyermekkori hittan órák… Mintha rémlene valami Bálám szamaráról is…

Szoborlét

Bronzfestékkel bemázolva, virággal a kezében a lány naponta 3x3 órát szobrot áll a város legforgalmasabb utcáján. Évekkel korábban rákosnak találták, így szedi össze a kezeléséhez szükséges összeget. Hosszasan kinéz magából, mintha már nem is élne, s roppant mulatságosnak találja, ahogy egy-egy hitetlen járókelő - főként gyermekek - testébe csípve próbálja "életre kelteni". Csak azért sem reagál - szerződéses ideje lejártáig, amikor aztán váratlanul nyakába borul az éppen arra haladónak. - A frászt hoztad rám! - kedvességét így fogadják...

Pirítós

Nincs jobb a fokhagymás-olajos pirítósnál – véltem legénykoromban, s azt latolgattam: felnőttként megengedhetem majd azt a luxust, hogy minden nap azt reggelizzek. Elég gyorsan hátat fordítottam e “luxusnak” – kecsegtetőbb kísértések kedvéért. Sok-sok éve ettem utoljára pirítóst. Így hűlnek ki az ifjúi hevülések?

Feladvány

Nem és nem ment nekem a számtan, az istennek sem. Játéknak hittem, matektanár apám rávezetett arra, hogy véresen komoly ügyről van szó. Néha odaállt a hátam mögé és nézte, ahogy egy-egy feladvánnyal birkózom. Lassan-lassan a siker is eljött. Egyszer megveregette a vállam:

- Ugye, te is örvendesz?

- Hogyne, nagyon!

- És minek, ha szabad kérdeznem?

- Hogy szerencsésen túl vagyok rajta!

Ma már tudom: valamiért azt remélte, hogy a megoldás folyamatában gyönyörködöm. Hogy sikerült megnyernie a matematikának.

Ő akkor szomorúan nézett rám, én meg értetlenül vissza…

Kihajózás előtt

Mielőtt még elkötötte volna a jachtját, Kapitány beszólított a lenti kabinba s s tagoltan, érthetően elmagyarázta: vészhelyzetben ezt a gombot nyomjuk meg, ugyanakkor a rádión is leadjuk a hajó vészjelét, majd itt kikapcsoljuk a hajómotort és várunk. Ha minden jól megy, a leadott vészjelek, adatok alapján a mentőszolgálat célba ér. Ha nem... Kapitány fürkészve leste, miként fogadom szavait. Hosszasan néztünk farkasszemet, s nagyon igyekeztem, hogy ne láthasson belém. Aztán kihajóztunk.

Kegytemplom

A kórterem ablakából a kegytemplom ajtajaira látni. Kis szünetekkel, egész nap adják egymásnak a kilincset a jövőmenők, akik a templomban álló csodatevő Mária szobor kegyelmét hiszik és remélik. Ha sokáig kellene innen néznem e mindennapi vonulást, ki tudja, talán hinni kezdenék benne magam is.

Utolsó vizit

Az utolsó, esti vizit egészségügyi sleppjének hangzavara úgy hullámzik át az egymásba nyíló kórtermeken, mint a konyha egyik sarkából a másikba sepert, szennyesen habzó szappanos víz . Mindenki fáradt, álmos, nyűgös, mennének már haza - a betegek is... Búcsúképpen a főorvos minden kórteremben elhadarja: jójszakát! És leoltja a villanyt.

{jcomments on}