Muszájfotográfus

A nagy szobrász elhatározta, hogy legjobb munkáiról fotó őrzi majd a bizonylatot - ha művei netán elkallódnak. Megtanult fényképezni, szobrairól több felvételt készített és elküldte azokat legjobb barátainak, megőrzés végett. A sors fintora: a szobrok egy szálig megmaradtak, a képek nagy része elkallódott.

Szűrt fényben

Tüzesen süt a déli nap, s mielőtt még glóriába vonna, fejem fölött kinyitok egy nagy fehér napernyőt. Ülök a szűrt fényben, s elképzelem, ugyan mi járna az eszemben, ha sziesztázás helyett történetesen odafent, a sasok világában repdesnék, s meglátnám a mélyben a hűvösen szikrázó, fehér napernyőt?

Láp

Tavasszal-ősszel meggyúl a láp. Lápon pedig a tőzeg. És ég, és ég, mintha feladatot teljesítene. Ez még hagyján: csak az a bűz ne volna!

Vergődő vitorla

Alig hogy felhúzzák, az ideges vitorla minden erejével megpróbál elszabadulni. Akkora ambíció szorul belé, hogy egy hajót is képes magával röpíteni. Csak az a bökkenő, hogy távolról sem a szabadság bajnoka: mindig vakon követi a szél szeszélyes útját.

Kilátó

Körbe forgok, a négy égtáj felé. A magasság megszelídíti a látványt. Olyan távoli a belátható világ, mintha nem is benne élnénk, hanem valahol fölötte, előtte lebegve. Ez a jól fésült valóságkép lenne a szürrealizmus titka?

Kaptafa

Azt hittem, egy jó gondolat mindig újabbakat szül: még jobbakat, még ütősebbeket. De csalódtam: a legjobb gondolataim csak kaptafának voltak jók, amelyeken majdani közhelyeim készültek.

Perszeidák

Augusztusban, amikor napokon át szikrázó könnyek sokasága hull az éj szeméből, azt mondják, csillagok zuhannak alá. Nem tudom, mi lehet az igazság, de a perszeidák látványos sziporkáját bámulva mindegyre Dsida Jenő Hulló hajszálak elégiája jár az eszemben.

Apály vagy dagály?

Mikor elnyújtózott a plázson, éppen elkezdődött a dagály. Arra ébredt, hogy hónaljáig habos tengervíz nyaldossa.

- Ez azért túlzás - morgott és feljebb húzódott, majd ismét elszundikált a növekvő félárnyékban.

Mire újra felébredt, a tengerhabnak nyoma sem volt a közelében: apálykor a víz széle mintegy 8 métert húzódott vissza.

- Na, erről volt szó - tápászkodott fel és úgy látta, ezzel minden a helyére került a világban. És miként az Úr Ádámban, gyönyörködött benne.

Matekovics

Egy éve halott - eleinte még könnyű számolni az örökre eltávozottak múlt idejét. Aztán mind jobban belezavarodunk a számolásba, s már azt sem tudjuk, élők vagyunk-e vagy holtak?

Minden mindegy...

Sört kóstolgatva mind jobban megtelik a szám keserűséggel. Úgy tűnik, valahogy minden mindegy, de ez csak látszat. Igazából semmi nem mindegy és a nyomaték kedvéért jókorát csapok a kertvendéglő bádogasztalára. Mire mi történik? - kihoznak még egy rend sört!

Cirkuszi premier után

Hatalmas csinnadratta, ováció, újrázás, tömegzsongás, vastaps, gyerekkacagás követték a városunkba érkező vándorcirkusz esti premierjét. Puffogtak a dobok, tremolóztak a harsonák, bőgtek a szaxofonok és az oroszlánok, nyihogtak a lovak, vonítottak a trupp körül ólálkodó ebek, aztán lejárt az előadás ideje, a közönség tereferélve szétszéledt s a cirkusz ponyvája alatt hirtelen elterült az ájult, süket, kiürült csönd.

{jcomments on}