| Cseke Gábor: Firkák (2) |
 |
| Írta: Cseke Gábor | |||
| 2013. augusztus 31. szombat, 09:20 | |||
|
Cseppre csepp
Nincs egyszerűbb dolog a földön: cseppre csepp és cseppre csepp… De ha az egyik csepp fogja és meggondolja magát?
Hajnali madárfütty
Előbb csak halk, mint egy fülbemászó dallam kísértése. Majd felébreszt, mint a makacs vizelhetnék. És egyre jobban szeretném, ha magam is madár volnék. Innentől kezdve a madár nem tágít, én viszont rángathatom a lábamra a mindennapi gyógyharisnyát…
Feszengő virágok
Nem tudom, hallották-e az erkélyen lévő virágok, hogy ma lefényképezem őket, de mára úgy kihúzták magukat, mint a katonák, amikor inspekcióra várnak. Gyanítom, a feleségem súgta meg nekik, hogy már fenem rájuk a fényképezőgépem…
Gubbasztók
Az útépítők ebédszünetben a már lerakott szegélyköveken gubbasztanak, csapatostól, mint a verebek. Ki-ki saját csomagjából elemózsiázik. Nem messze tőlük verebek gubbasztanak egy árva bokor ágain – sziesztázó útépítőkre emlékeztetnek…
Kalapos hűség
Életem 72 évében egyetlen kalapot vettem, még fiatalon, s az sem érte meg a 24 órát – kirepült a robogó vonatból. Hű maradtam emlékéhez.
Hallga…
A tornyosuló felhők közt tomboló égiháború. De lehet, csak a felső szomszéd tologatja a karosszékét.
Leírták E. Zsoltot…
Nem keressük többé, nyakunkon a monszun, mindenki igyekszik le a Hegyről… Hányszor átélted, megtetted te is! Most te vagy az, aki maradsz…
Még akkor is… ott is…
Még akkor is… ott is… örökre…
Mit dadog itt ez a költő? Mondja már ki egyenesen, hogy “Szeretlek, Júlia!” és punktum.
De nem, neki fontosabb az “özvegyi fátyol”… mint fejfára tűzött “lobogó”…
Ezek a költők! Ezek a költők!
Az érzéketlen fatuskó bűntudata
Érzem, hogy valamit éreznem kellene, de – nem és nem érzem…
Jégverés
Istencsapásnak tartják, pedig csak a természetnek egy ostoba botlása, ami után illene azt mondania, hogy “pardon, bocsánat…” De a természet hallgat, s a vihar utáni napfénnyel próbál kedveskedni.
Szőlőhegyen
A karók egyenesek, a tőkék girbegurbák, az emberek reménykedők, hétköznapi dolgaikat végzik, a présházak kihaltak. De nézd majd meg ősszel, mi lesz itt!
Mélységiszony?
Elképzelem, hogy egyszer csak ölembe vehetem a saját koponyámat, s borzadállyal vegyes kíváncsisággal kukkanthatok belé. Százas, hogy kisápadnék – s még jó, ha csak mélységiszonytól!
Mértékletesen
Nem szórom a pénzt, mert nincs mit. Nem iszom, mert nincs miből. Nem dohányzom, mert nincs hozzá nekem tetsző cigimárka. Nem éjszakázom, mert koránkelő vagyok. Nem vagyok szoknyavadász – mert a szoknya már nem egyértelműen feminin holmi. Meg aztán: elszálltak az évek…
(Folytatjuk)
|
