A HUMBI MITOLÓGIA ÉS NÉPRAJZ NÉHÁNY KURIÓZUMA BELEÁGYAZVA AZ ÁLLATOK ÉS A NÖVÉNYEK TOVÁBBI ISMERTETÉSÉBE

     Ma már minden, magára valamit is adó tankönyvük így kezdődik: „Kezdetben vala Charles Darwin.” (Igen, ők is elsajátították a betűvetést. Hangjelölő ábécéjükben helyet kaptak a már említet különcködő hangok jelei is. – Ezért használhattuk az élővilág jellemzésekor a humbi neveket. – A hagyományos beszédmódhoz már csak egy-két öregember és konzervatív politikus ragaszkodik.) Ez inkább tisztelgés a nagy kutató és tudós emléke előtt, hiszen a humbi mitológia azon az állásponton van, hogy kezdetben Hanga Anya vala.

     A humbi mitologikus gondolkodás kezdetén még nem ismerték Darwin tanítását. Ismerték viszont a majmokat /lat. Simiidae, a francia megfelelőnél indokolt a hím- és a nőnemet is közölni, tehát singes, ill. geunons /, és ez az ismeretség komoly fejtörést okozott az ősfilozófusoknak. A tűz körül guggolóknak magyaráztak.

     Hanga Anya teremtette a humbit, az embert.

     A majmok nagyon hasonlítanak a humbikra, az emberekre.

     Az elvárhatónál is jobban, ami gyanús.

     Vajon a majmok előbb voltak-e, mint a humbik?

     Vajon ha Hanga Anya teremtette a majmokat is, mi volt a célja velük?

     Előfordulhat, hogy a humbik a majmoktól származnak?

     Vagy a majmok a humbiktól?

     Humbiemlékezet óta egyik átalakulásra sem volt példa!

     Egyáltalán, meddig tart a humbi emlékezet?

     Honnan tudhatta az Humbó, hogy ő Hanga Anya munkájának az eredménye?

     A majmok és a humbik látszanak, Hanga Anya nem.

     Hanga Anya atyái Muzul, Tumm és Cécseplin, de ki az anyja, vagy anyái? És kitől vagy kiktől valók Hanga Anya apjai, meg az övéké…

     Az akkor éppen esedékes fővarázsló, Heremtibondolingajajahum a 4. pontnál előkotortabaltáját, az 5. és 6. ideje alatt eljutott Pompás Gyilkoska nevű szívós cserjéhez. 7.-től 8.-ig tartott, míg megfelelő bunkót faragott ki. A 9. és a 10. a visszaút ideje volt.

S mielőtt eljutottak volna a 11.-ig az egyre szimpatikusabb ősfilozófusok, A Tűz Körül Ugráló, Csakis Az Isteneknek Kedves, Ezért Megtűrt, A Humbik Italkészletét Szédítő Gyorsasággal És Mennyiségben Apasztó Férfiú agyoncsapta őket.

     - Hányat?

     - Arról nem írnak.

     - Valamennyit agyon kéne ütni!

     - De vagdalkozós kedvedben vagy!

     - Miért, hát nincs igazam? Semmit se csinálnak, csak pofáznak! Ha egy napig dolgoznának egy kőbányában, megtudnák, hogy milyen a magyarok istene!

     - Nem rosszabb, mint a tied!

     - Az enyém folyton dolgoztat, lopásra kényszerít!

     - Sanyikám! Ez nagyon csúnya volt magától! A nyomorúságáról is, a tolvajkodásáról is csak maga tehet! Ne keverje bele a jó istent!

     Béla tágra nyílt szemmel kérdez.

     - Maga hisz istenben, Gizike?

     - Az isten bennem van! Ezért mondom, Sanyikám, ne engem okoljon!

     Béla tágra nyílt szemei mintha obulusért könyörögnének.

     - Azt mondod, hogy a varázsló agyon ütötte azokat az embereket? Mit tudnak csinálni, ha meghaltak?

     - Amit majd te, nyugszanak a seggükön, amíg el nem rohadnak!

     - Ha a halál ilyen egyszerű, miért ilyen bonyolult, zavaros az élet?

     Hetedik olvasni kezd.

     A halált a humbik – még a mai, felvilágosultak is – így határozzák meg: Út, Amelyen Nincs Akadály. A halál kezdetben fontos szerepet játszott hiedelemvilágukban. A századelő régészete a temetkezési szokások változását a három réteg temetőinek feltárásával állapította meg. A történészek értelmezésében még vannak eltérések.

     A legősibb rétegből a csontváz mellett lábbelit is találtak.

     A másodikból a lábbeli elkészítéséhez szükséges anyagok és eszközök kerültek elő.

     A harmadikból csak csontok.

     A történészek egy része ezt a nyilvánvaló tendenciát a klimatikus viszonyok negatív megváltozásával, s a humbik ebből következő fokozatos elszegényedésével magyarázza. Mások a humbik halállal, ill. a túlvilággal kapcsolatos képzeteinek leépülését látják benne.

Manapság a humbinalisztikával foglalkozó kutatók tömegét hozza lázba a harmadik értelmezés, amely a kis nép gondolkodásmódjából vezeti le rokonszenves következtetését. Érvrendszerének gerince: „Amikor meghalt az első rétegből felszínre került humbi, a többiek így gondolkoztak: Itt e lábbeli, hogy utadat jól tudd járni!   A másodiknál: Ha járni tudsz, meg is tudod csinálni a lábbelit! A harmadiknál: Minek neked a lábbeli, ha nincs akadály az utadon?”

     Jót nevetnek az agyafúrt humbikon, de Sanyi és Béla nevetésébe gyanakvás és tétovaság költözik be.

     Sanyiéba a gyanakvás.

     - Ki hallott már arról, hogy a halott járkálni tud?

     Béláéba a tétovaság.

     - És ha rozsdás szögbe lép? Még vérfertőzést is kaphat!

     Gizike hangjába menten belezökken az ingerültség.

     - Minek iszik, akinek az agyába megy az ital?!

     A béka villódzó szemmel kiált fel.

     - Brek!

     A Főnök feláll, hogy kinyújtóztassa lábait. Gebe és Hetedik követik példáját. Pohárral kezükben sétálgatnak a zöldülő gyepen. Szemmel látható, hogy a fáknak is elegük volt a hosszú télből, levélrügyek feslenek, zöldes árnyalatúvá teszik a késő délutáni langy levegőt. Gebe felnyúl, leemeli a fáról a levelit. A béka az orrával bökdösi a borostás arcot. A Főnök mélyeket lélegez.

     - Mondjon bárki bármit, az élet akkor is szép! Igaz, fiúk? Szeretlek mindnyájatokat! Ezt a csökönyösen bumfordi Sanyit, aki néha olyan, mint egy buta gyerek, a gyerektelen, rút madonnát, Gizikét, akinek a helyén van az esze és a szíve, a keszeg, de amint hallom, cápaakaratú Bélust, aki még mindig szereti az édes jó anyját! És titeket, drága barátaim!

     - Magadat ki ne hagyd!

     - Ne nevess ki, Gebém! Tudom, néha fellengzős vagyok, ha kell, egy kis hazugságért sem megyek át a szomszédba, de most is, ez is én vagyok! És leszek, amíg csak élek!

     Hetedik érzi, a Főnök valami fontosat akar közölni velük. Érzi, de nem tudja, mi az. Évődve kérdez.

     - Minket csak a hátunk mögött fogsz jellemezni?

     - A humbiknál maradva: az istenek őrizzenek! Megmondom én a szemetekbe, hogy Gebe olyan, mint egy hirtelen nagyra nőtt medvebocs, te meg olykor, mint egy szeleburdi, meggondolatlan, rakoncátlan kisfiú!

     - A békáról is van gondolatod?

     - Van, de ne haragudj, róla most nem beszélek. Elvesztette egyik gyerekét.

     Hetedik a homlokára csap, aztán a Főnök jobbjához nyúl, mosolyogva megszorítja.

     - Gratulálok! Mióta tudod?

     - Cirka másfél órája.

     - Ezt nem mondhatod komolyan, én már vagy egy hete beszéltem róla!

     - Édes Gebém, nem a békaporontyról van itten szó, hanem, hogy gyereket várok! Apa leszek! Fiam lesz!

     - A feleséged tudja már?

     - Elválok és elveszem Hédikét.

     Mintha egy giccses, hatásvadász regényben olvasná, vagy Helár esdeklésének értelmezné a cigarettához közelítő gyufa lángját, az eső nekikezd. Nem áll ugyan szándékában, de ők hárman úgy érezik, hogy megtisztítja a Főnököt, kimossa belőle az elmúlt és az eljövendő gaztetteket, még a bűnös gondolatokat is.

     Kint maradnak, csak a béka húzódik be Gebe zakójának zsebébe, és Gizike szalad be a házba, hogy egy pillanat múlva megjelenjen a Lavórral, s azt az ereszcsatorna alá helyezze. A hármak a kert kellős közepén állva, Béla és Sanyi a diófa alatt fekve örvendeznek a zápornak, amely a tavasz biztos jele.

     Hetedik a másnap délelőtti tűző napon megszárított könyvből olvas tovább.