Szia Judit!

Valamiért az motoszkált bennem, hogy bejössz szerdán egy kis időre a suliba. Hoztam Neked egy növendék Aloe Verácskát, az asztalodra tettem.

Tavasszal, amikor szétültettem őket (pedig nem is voltak rosszak) olyan öt centis lehetett, azóta megszívta magát egy kicsit. Állítólag mindenre jó, de én csak nézem. Nézni is jó. Borzasztóan élni való, ha nem figyelsz oda, már minden kis és nagy cserepedben ő terpeszkedik. Egy óriási badellával kaptuk az első adagot Iványosiné Ibolyától, aki Korzikáról hozta a tőpéldányokat. Már akkor gyanakodni kellett volna! De nem!

A történet szép, kerek. Új ház, udvaros ház, elfogadtok-e pár növényt? Valós élethelyzet, gusztusos körítés, boldog átadók, gyanútlan átvevők. Ártó szándék a háttérben sem akkor, sem azóta fel sem merült. Sőt!

Aloe Vera nem egyedül érkezett, hanem csodálatos kaktusztársaival. A többiek a növényi lét szívósságával fejlődnek, a víz és a tápanyag viszonylagos biztonságában. Semmi rendkívüli. De Aloe Vera nem bír magával! Egy vadonatúj ültetés képes három hónap alatt két fiat is hozni, aztán még kettőt…

Miből meríti ezt a csodálatos életkedvet?

Miből állítja elő azt a sok csodaszert, amiért valósággal istenítik? Mivel is táplálkozik? A vizet szereti, de elvan nélküle is. Egy pici cserépben nem sok föld fér el, de abból csak alig fogyaszt valamicskét. Napfény? Az jöhet minden mennyiségben! A tavasz elején, a téli álom után csak lassan, fokozatosan, hogy legyen ideje hozzászokni a kényes kisasszonynak!

Aloe Vera az első nálunk töltött évben lenyűgözött a pompázatos virágával, amit azóta sem mutatott meg. Lehet, hogy mégsem szeret nálunk? De akkor miért van minden tele vele? Piros szövegkiemelővel jelzem, hogy szeretem! Nem akarok tőle megszabadulni! Nem is adok belőle boldog boldogtalannak! Hogy is lehetne boldog a boldogtalan? Aloe Verával mindenképp! Ha csak ránéz az ember, megjön az életkedve.

Pár év elteltével már megértettem, hogy milyen örömmel ajándékozták nekünk az első példányt. Mostanság én is ezt teszem. Örömmel ajándékozom a példányokat.

Nem azért, hogy megszabaduljak tőlük, hanem, hogy másnak is örömet okozzanak.

Talán csak az Aloe Vera parancsának engedelmeskedem, amikor szaporítom és terjesztem? Ki fejti meg a kódjainkat, amikor alávetjük magunkat az akaratnak? És ki írta, írja a kódjainkat?

Sok a kérdés, és sok az Aloe Vera. A kérdéseket talán egyszer meg tudjuk válaszolni, de az Aloe Verát megállítani… Reménytelen!

És mi van az Aloe Verán túl?

Szeretettel adom Neked. De, ha úgy gondolod, hogy nem tudod elviselni ezt a már-már szemérmetlen tobzódást, máris add tovább, vagy hagyd sorsára őkelmét! Semmin sem lepődök meg, és személyes sértésnek sem veszem. Ha mégis befogadod, szép időket kívánok Nektek!

Szeretettel

 Olgi