Lassan-lassan de biztosan összeszedem magam, úgy már félig össze vagyok szedve, de teljesen úgysem leszek sosem, tehát már tök jól vagyok:) 

Nem emlékszem kimerültem –e valaha már annyira, mint most ebben a vizsgaidőszakban. Elfáradtam nagyon. Április óta írok, olvasok, felkelek elindulnak a gyerkőcök, írok, olvasok, főzök ebédet és elmosogatok, írok, olvasok, ha elviselhetetlen a rendetlenség összepakolok, írok, olvasok..  

Útálom a változást.. nehezen viselem, nagyon-nagyon. Körülöttem sokminden változik most, majdnem minden ingatag és bizonytalan lett egy időre. Ez megviselt.. a legborzasztóbb az volt amikor a kiderült, hogy a férjem azt gondolja, el fogom hagyni. Mert nekem Ő már nem lesz elég jó, mikor körülvesz a sok okos ember. Tök jó, hogy azt gondolja rólam, hogy főnyeremény vagyok:)) Remélem sosem jön rá arra, hogy csak vigaszdíj.. Hosszú időbe telt, míg megértette és elhitte, nem, nem fog elveszíteni.

Aztán mások is...  Először történik az életemben, hogy leszek valami, hogy lesz egy szakmám és az emberek úgy kezelnek, mint a szociológust. Nos ez attól függ kinek, mi él a fejében a szociológusokkal kapcsolatban. A Keresztszüleim szerint mihaszna banda, semmi értelme, értéke.. A buszon egy bácsi időpontot akart tőlem kérni, mert azt hitte ugyanaz, mint a pszichológus, van akinek az arcán azt látom, hogy nagyon gyanús vagyok. Egy barátom úgy mutatott be, hogy ő Timi, szociológus lett..  Ezt  nehezen éltem meg. Basszus skatulyába zárnak, és úgy kezelnek, mint egy szociológust!!:)) Így utólag viccesen hangzik, de én bosszankodtam rajta hónapokat. Végül már inkább nem mondtam el senkinek, legalább aki nem ismer ne piszkáljon.. Közben jött a vizsgaidőszak. A legbüszkébb az Uniós ismeretek vizsgára vagyok. A Tanárnő úgy néz ki, mint egy kedves idős néni, tisztára Mrs. Marple:), egyébként meg zord és morc, szigorú. Konkrétan be voltam tojva tőle.. Az egyik ajánlott irodalmat Ő írta, Az Európai Uniónk.. Az címben lévő beszédes „Uniónk” szó megfogott, te jó ég, ebben még érzelmek is vannak! Az eddig oly távoli dolgok, jóval közelebb kerültek. Nem olvastam el teljesen az egészet, de tanultam egy keveset..  természetesen nem csak a tananyagot:)  Előző nap Pécsre kellett mennem, és én értem be elsőnek reggel a tanszékre, de csak negyediknek mertem bemenni. Az Európai Unió Tanácsának döntéshozatali eljárásait húztam. Először arra gondoltam, hősi halott leszek. De a végén azt morogta:” - Jól felkészült.” „ - Ééén? – gondoltam- Mindenre! „ Egy olyan négyes lett, amit nem adnék oda, két ötösért sem, semmi másból.

Kimerültem, közben nem is vettem észre mennyire.  Azóta pihenek. Nem is akárhogy! Kertelek, folyton-folyvást kinn vagyok. Kezd már egész jól festeni a vetemény, este csípnek a szúnyogok. Már több, mint két hete nyári szünet van! Most szedtem le három vödör uborkát, délután elteszem savanyúságnak. Panni közben végig erőteljes orosz - francia  akcentussal „Indul a bakterház” tájszólásban beszélt, és kis palántás poharakban játékból készített kávét próbált rámsózni. Apa permetezik, Ákos gyakorlaton, a nagyok is dolgoznak. A zöldbab kikelt, paradicsom virágzik.

 Voltam a Haddelhadon és már írtam is róla, tudom.. de egy fontos dolog még kimaradt, bár nem is volt a program plakátján.. Találkoztam Karcsival a kocsmából, először örültem, hogy látom, aztán örültem, hogy ő is örül. Jól esett megölelni:) Ez az pillanat ami nekem még megmarad.