Tánczos G. Károly: Kocsmai miniatűrök 90. (Ereklyék 1.) |
Írta: Tánczos G. Károly |
2013. július 03. szerda, 06:19 |
Nem vagyok egy gyűjtögető típus. Megőrzök fényképeket, apám vörös párttagsági könyvét, lányaim rajzait, néhány ajándékot, szóval csupa olyasmit, amit minden ember. Ezek nem mondhatók relikviáknak, csupán „filléres emlékeim”. Van viszont öt olyan tárgy (négy a nagyszobában, a szekrénypolcomon, egy a konyhai polcon), amely az én „kultúrkörömben” már-már szakrális jelleggel bír. Közülük négy idén lett ereklyévé, vagyis nem várták be a „szokásos” időtartamot. Hozzám kerülésük időrendjében helyezem sorba őket magam elé, magamba. Az elsőt, ezt a sörös dobozt – miként a másikat is – ifjabb lányomtól (Zsuzsitól) kaptam valamikor. Görögországból hozta. Természetesen tele (33 cl). Ízléses, dominánsan zöld, alumínium-edény (pohárrá, hamutartóvá könnyen át lehet alakítani). A kis henger mindkét oldalán ugyanaz a mintázat. Fölül vízszintesen egy felirat: LAGER BEER, azaz világos sör; kicsit alább, ovális kék sávban arany betűkkel a sör angolul – BEER, görögül – M∏YPA, németül – BIER. Ugyanolyan mindkét oldalon a rőtvörös rajz, a profilból ábrázolt szakállas, sildes sapkát viselő, pipázó férfifej. Végül az oválist alul átszelve, világossárga betűkkel a márkanév, CAPTAIN, vagyis kapitány, ami eszembe juttatja, a kedves görög lányt (a neve végleg kiesett az emlékezetemből), akivel 1984-ben Athénban találkoztunk, miután egy forgalmas úttesten a Trabantunk elé vágott egy BMW. Sofőrje kiabált és integetett, hogy kövessük. Megtettük. Kiderült, hogy Laci disszidens magyar, s nyarait Görögországban tölti. Három napig voltunk a vendégeik. Az ő barátnője volt az a lány, aki reggelenként bérelt szuterénje ablakából benyújtott italokat, Laci ellenőrizte, megfelel-e, volt, hogy a harmadik tetszett meg neki. A márkája CAPTAIN. Fehér rum volt. Nem vagyok különösebben babonás sem, de most, előttem az üres sörös dobozzal, bennem az emlékkel, megborzongok. Az is kiderült, hogy Laci mádi születésű volt, itthon megvettük egy impozáns Zemplén megyéről írott XIX. század végi könyv utánnyomását. Persze, hogy sosem adtuk postára, mert athéni vendéglátónk címét elveszítettük. Időközben a könyv is elveszett. |