2013.június 22. Múzeumok Éjszakája Haddelhadd. 

Örültem, amikor megláttam a  plakátot. Elhívtam egy ismerősöm is, Zsuzsit akivel egy suliba járunk.

Aztán végre eljött a nap, és odaértünk.  Már az is jó volt! 

 Az első termet Kopár Béla életének, szelleme lengte be.  Az ember, aki úgy lett halhatatlan, hogy sohasem élt! Szerintem lehet, hogy Colombo feleségének a rokona.

Az ólomüveg lámpákat és ablakokat a gyerekeim, még ma is emlegetik. Mint valami különösen veszélyes kalandtúrát, ahova Sanyi bement és hősként jött ki, mert nem tört össze semmit. Pedig közben nehezítette a dolgát az elfogyasztott szeszesital, koordidációs képességekre tett hatásának demonstrálása.

A lámpákon átjutva a lányom majd ki bújt a bőréből," Olgi, kiállította a kerámiáit!" Zsuzsi azt súgta oda nekem, hogy szívesen hazavinné őket.. Én azt éreztem, hogy milyen jó harmónia van, mennyire nagyon jó így minden, együtt is.

Koncert előtt még vettünk a garázsban üdítőt, aztán a gyerkőcök éhesek lettek, de nem maradtak éhen, mert bevettük a konyhát, és kentünk zsíros kenyeret:) Aztán mikor végre már én is kijutottam, szólt a zene.

Zsuzsi a fülembe ordította: Ez jó!

Hát az:)

Egy vendégkönyvbe szánva:

Kedves Olgi:)

Én tudtam, hogy jó lesz. Köszönjük!. 

Puszi,Timi.

{jcomments on}