Dimenziók

Fekete köpönyeget kanyarít

csillag remények rajza

nyugtalan álomra szenderít

holdkelte, napnyugta

Üveg szemek, homályos árnytestek vonulnak

lágy sodrás, ámulat, észlelés

rezdületlen pilláim alatt megállhat

a néma percek hátán vonszolt létezés

Kitárt kapukon át járom

Ide pokoli kín kényszerít

Gyönyört szüljön a fájdalom

ez él bennem s elcsitít

Az alvó város körülöttem megborzong,

ha néma sikolyom eléri

Összeroppan és megdermed egyszeriben

széthullanak az álszent álmok mind

nincs remény, nincs hit

a valóság van, mocskos sötétség

ami lassan elfogyaszt és elpusztít

Élvezet, őrület, vakság, képzelgés