Nyáron majd

Pannival sétáltunk hazafelé, éppen a csodálatos illatú akácerdő mellett jártunk, mikor Panni azt mondta:

-          Anya, nekem a világ lenne a fejem.

-          Mindenki fejében él egy világ, nem?

-          De igen. Van, akinek pont jó, van akinek túl mesés, van akinek rossz. Anya, a te fejedben milyen a világ?- kérdezte.

-          Senki nem éhezik, mindenki lehet boldog és az emberek azért vitatkoznak, hogy a világ jobb legyen, nem azért, hogy bántsák egymást.

-          A szerelmesek mindennap virágot adnak egymásnak, érteni lehet, mit susognak a fák, és az alkalmazottak annyit keresnek, mint a főnökök.  - folytatta a lányom, az utolsón engem is meglepett. De ezt megbeszéltük:)

Nyáron majd nem csinálok semmit. Semmi olyat, amit most. Egésznap kertelni fogok, főzök, takarítok és nézek ki a fejemből. Eleinte délig alszok, majd aztán ha jól kipihentem magam, akkor majd hajnalban kelek, hogy érezzem a levegő hűvösségét, beszívjam az illatát és hallgassam ahogy a madarak félálomban dumálnak a fészkükön.  Főzök egy kávét és végig zarándoklom vele az ágyásokat, Apa közben elmegy dolgozni , belekortyol a kávémba, de sosem issza meg az egészet, mindig hagy egy kicsit még. Csend lesz és nyugalom.  Mindig akad valami tennivaló, leteszem a bögrét és gyomlálok. A gyerkőcök közben felébrednek és reggeliért sóvárognak. Sütök lángost és főzök teát, vagy hajában krumplit és sült szalonnát, bármit csak szendvicset nem. Semmi olyat, ami túl gyors és túl egyszerű.  Többször lesz rend itthon, mint nem.  Nem veszek fel zoknit és cipőt sem, egész nyáron mezténláb leszek.. Jó kis ebédeket csapunk majd, aztán megnézünk egy filmet és szépen átalszom majd. Ha felébredtem a gyerkőcök úgyis elmesélik. Délután átmegyünk Pannival Anyuékhoz, iszom egy kávét, közben hallgatom és nézem őket. Ha nem teszi el időben előlem, belefejtek Apu rejtvényébe. Aztán hazasétálunk és csinálunk valamit…  Jó nyár lesz.{jcomments on}