Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szuperhős A leghatalmasabb szuperhős (vég nélküli változat)
A leghatalmasabb szuperhős (vég nélküli változat) E-mail
Írta: Kagy   
2010. december 06. hétfő, 00:19

Kagyló, azaz Jarilo története

 

Már majdnem hazaért, amikor eszébe jutott, meglátogatja Eloiset a szomszédos farmon, hátha maradt a reggeli fejésből pár üveg tej, mert Norton nem maradhat tej nélkül egyetlen napot sem.

Ez a gondolat mosolyra késztette Redet, mert Eloise volt a legszebb, legcsinosabb teremtés az egész környéken, bár rajta kívül közel s távol semmilyen más nő sem volt sehol, de Rednek ez nem tűnt fel.  Lábaiban furcsa remegést érzett, ha Eloisera gondolt, s a köszvénye is egy pillanat alatt felszívódott. Eloise épp végzett a tej szétöntögetésével mikor meghallotta az ismerős kocsizörgést. Red volt az az ember, akitől egyáltalán nem kellett tartania és hosszú évek óta először volt elégedett életével. Két éve költözött erre az isten háta mögötti vidékre, s azóta soha senki nem kérdezte meg, hogy honnan jött, vagy mit csinált ezelőtt. Ráadásul itt a szomszédok is vagy egy mérföldre laktak egymástól. Egyre nagyobb biztonságban érezte magát, s bár elképzelni sem tudta miért, valahogy vonzódott ehhez az együgyű s egyben nagyon lassú gondolkodású szomszédjához, Redhez. Eloise nagyon csinos nőnek számított legfőképpen önmaga előtt, és szívesen forgolódott magasabb körökben, de itt vissza kellett fognia magát, ami ugyancsak nehezére esett, de amint az elnökre gondolt, s az elmúlt évekre, elment a kedve minden kalandtól. Ez álszerény öltözködésén is tükröződött, ormótlan, öregasszonyos ruhákba bújt, ami itt szerencsére senkinek nem tűnt fel. Egyedül a melleit rakta előnyös és kihívó kivágásokba, amit ő maga kanyarított a zárt gombolások helyére. Ez azért megtette hatását arra a pár környékbeli gazdára, akik személyesen járultak Eloise istállójába a szokásos tejadagért, és boldogan segítettek minden olyan mozdulatban, melyhez Eloisenek le kellett hajolnia. Ezért Eloisenek is a tej kiosztása hozta az egyetlen izgalmat a szürke hétköznapokban.

Redet is ez a látvány késztette mosolyra akárhányszor Eloisra gondolt. Már épp befordulni készült a farmhoz vezető útra, mikor hatalmas robbanásszerű zajt hallott az erdő felől. Rednek földbegyökerezett a lába, mert a madárcsicsergéstől és a tehénbőgéstől nagyon eltérő zajt, nemigen volt illő hallatni errefelé. A lovak harsányan felnyerítettek, ami már önmagában is sokkoló volt, s az, hogy még két lábra is álltak zavarodottságukba, az felért egy cirkuszi produkcióval.

A kocsi eleje megemelkedett, Red a földre zuhant, s még fel sem ocsúdott a döbbenetből, mikor egy fura sötét ruhás alak tűnt fel a ló feje mellett, és nagyon határozott, fenyegető hangon így szólt: Miss Eloiset keresem, hallotta már ezt a nevet?

Red minden ízében remegett, és valószínűleg ott menten szörnyet halt volna félelmében, ha nem Eloiseről lett volna szó, ám egy hang sem jött ki a torkán, s mire felocsúdott, az idegen ahogy jött,el is tűnt.

Red felült és próbálta elemezni a történteket, majd még mindig a földön ülve körbetapogatta magát, és furcsamód az ismerős köszvényén kívül, hál istennek semmit nem érzett.

Ahogy ott üldögélt arra a következtetésre jutott, hogy talán inkább haza kellene mennie, Norton, a macska, már biztosan az ablakban ülve várja,… s hirtelen eszébe jutott, hogy nincs tej, azt összetörte a boltból hazafele jövet….!

Ezt fontolgatva próbált feltápászkodni, amikor a fák közül egy ember sietett felé, s nem túl barátságos hangon rákiabált: hé, maga, azonnal jöjjön velem!

Red végképp elvesztette a fonalat, de azért magához képest fürgén talpra ugrott, és követte ezt a fura, kiabáló aránylag alacsony termetű embert.

Roosevelt elnök vagyok, mondta az sietve, és Eloiset keresem, halotta már ezt a nevet?

Red megtorpant, és nem kapott levegőt! Még soha életében nem érte ennyi izgalom, és elképzelni sem tudta, hogy mire ez a nagy érdeklődés Eloise után. Most már nagyon sok gondolata volt egymás után, az egyik az, hogy Eloise talán nem is Eloise, csak annak adja ki magát, de miért, és ki volt a sötét ruhás idegen, és ki ez az ember.

Az egyik gyanúból a másikba esett. Norton csak kétszer találkozott Eloisevel, de mind a kétszer megkarmolta, ez jelent valamit!

Közben az elnökkel a közeli tisztásra értek, és Red szürke hétköznapjaiba a leglátványosabb pillatok következtek. Egy repülőgép orra volt egy fába fúródva, s egy furcsa egyenruhát viselő ember matatott a füstölgő gép körül. Moris, szólt az elnök, az az érzésem, hogy ez az ember segíteni fog nekünk! Moris, az elnök inasa volt, és a hűség mintaképe.

Uram, várom az utasításait, és mély meghajlással erősítette meg egyetértését...
 

 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 95 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs