Tavasz, tavasz, tavasz!!! Süt a nap, végre

Csalogat, hívogat, magával vonszol. Kiráncigál a szobából, bebújik a bőröd alá, újraéleszt, és pezsegve száguldozikaz a sejtjeidben. Így lesz tavasz belül is, így leszel tavasz Te magad is:)

Hát hiába minden, behúznak a csőbe.. Tegnap Andris hazaért a suliból, kérdeztem tőle:

- Mi volt ma?

- Anya, mit csinált XY király, hogy megtöltse a kincstárat?

- Gondolom adókat vetett ki. - ó ez a gyerek, mindig tanul valamit aztán hazajön és vizsgáztat.

- Milyen adókat vetett ki XY?

- Nem tudom- adtam meg magam- milyeneket?

- Látod? Te sem tudod. Én sem tudtam, és sajnos ez volt az egyik kérdés a dolgozatban! - így bele sétálni..

Anyunál voltam reggel, mostanában gyakran panaszkodik, hogy egyedül van, Pedig gyakran megyek, de az csak egy-másfél óra. Gyakran álmodik arról, hogy még kicsik vagyunk.. aztán most otthon van egyszál magában. Apu csak délután érhaza, új mániája, hogy sudokuzik. Nem költözhetünk vissza, azt tudja, de mégis. Az egyik vizsgán volt egy kérdés, így hangzott: Jót tesz -e az idősebbek magányérzetének, gyermekeik látogatása? Nem emlékeztem, hogy bármi ilyesmiről szó lett volna, így improvizáltam: A nemlátogatáshoz képest, biztosan. Ezért lett négyes:)) Azóta úgy megmaradt bennem a kérdés. Bár Anyukám még nem idős, de mégis most újra eszembe jutott. Vásároltam egy kisboltban, és egy néni megkért segítsek neki megkeresni a legolcsóbb szódát mert palacsintát akar sütni a kisfiának. Azon mosolyogtam, hogy a kisfia minimum ötven éves lehet. Amíg van kiről gondoskodnod, nem vagy nagyon magányos. Most ezt válaszolnám, bár arról, hogy mi lenne az igazi válasz, ami pontot is ér, fogalmam sincs..

{jcomments on}