Gyönyörűen süt a nap, és de jó, hogy szombat van. Kilenc óra és a gyerkőcök most reggeliznek.  Eddig mesét néztünk, most fel kéne kelni. De mikor pont ide süt a nap az ágyba, vétek lenne itthagyni.  A mosás megvár, a többi szintúgy.. sajnos:)

Nem, nem lett volna könnyű mesélni.

A karácsonyt túléltük, még csak az kéne, hogy egész évben karácsony legyen.. Voltunk vacsorálni is, tragikomédia..  Hazafelé pont azon gondolkodtam, hogy mit főzzek gyorsan és, hogyan éljem túl. Közben minden energiám arra ment, hogy akiket szeretek megmaradjanak a jókedvükben. Az ebédlőbe lépve terülj-terülj asztalkám várt minket, Pityu varázsolta ide nekünk. Nagyon jól esett, nem csak a vacsora, hanem az is, hogy eszébe jutott ilyet csinálni. Miután kibőgtem magam, tudtam enni is.. Másnap vendégeink voltak, mikor Panni lányom mutogatta a dolgait, egészen véletlenül, egy őszinte mondat hagyta el egyik kedves apai rokonom ajkát: „ Reméljük, nem lesz olyan, mint te”. Ezért nincs nekem ellenségem, vannak saját, külön bejáratú rokonaim. Akkor ott nem szóltam semmit, nem is volt könnyű. De azóta gondolkodtam sokat, végül is én sem szeretném , hogy olyan legyen, mint én. Legyen olyan, mint önmaga. Nos, mégis sikerült, túléltem az ünnepeket. Még hogy egész évben karácsony? Már csak az kéne.  Az újév ehhez képest, felüdülés volt. De mindegy, az ünnepek  átgyalogoltak rajtam, közben jól a földbe tapostak, Végre most mondhatom, hogy mögöttem vannak, mindenestül. 

A sok vizsga miatt, a gyorsan elkészülő ételek népszerűek nálunk most. Valamelyik nap grízgaluska levest főztem, Ahogy pakoltam bele a galuskát, megállt a forrásban, lassan indult újra. Ezalatt a galuskák szépen összegyógyultak az alján. Nem az egész, volt néhány vigasztaló példás gríznokedli a tetején. Kevergetés közben sem láttam semmi gyanúsat. Aztán az asztalnál, mikor Andris fiam szedett, kihalászott egy hatalmas Loch-Ness-i galuskát. 

-          Úhh, mekkora. – ájult el tőle.

-          Nem kell megenni. – javasoltam.

-          Ez akkora, hogy nevet kell adni neki!- mondta  Andris és a felfedezés öröme.

-          Legyen George!- keresztelte el Panni. A  véletlen galuska fürdött a csodálatban és a népszerűségben.  Szerencsére átfőtt:)

{jcomments on}