Timi és családja, és az egyetem

Itthon kész a süti és a pogácsa, Anyuéknál most sütöttem beiglit. Én mondtam, hogy azért nem sütök, mert sohasem sikerül. Most is, teljesen ígéretesen sikerült a tésztája, aztán a sütőben akkorák lettek, mint egy kilós kenyér, és kidurrant az oldaluk. Rengetegszer próbáltam, vagy ronda lett, vagy ehetetlen, vagy mindkettő. Most attól félek nyers maradt a közepe. Otthagytam Apura a pogácsa sütést, a tésztát összeraktam. Ekkor jön, hogy háromszor kell összegyúrni és keleszteni, és mindezt óránként. Na, de hókusz-pókusz nélkül nem megy? A fehérbornál engedtem, beletett másfél decit, de körbe nem táncolom.  Makacskodott, hogy majd Ő megsüti, egyesével sodorgatja, bárcsak ilyen rendes lennék.  Anyu alszik, elkapott valami nyavalyát, lázas volt, de már jobban van.

Panni már nagyon ügyesen olvas, szeret suliba járni. Eleinte először tippelgetett mi lehet odaírva aztán elolvasta. De kétszer ugyanazt nem lehetett olvasni, mert azt már előzőleg megjegyezte. Nagyon jól számol. Nemrég karácsonyi vásár volt a suliban, vett a Barbi babáinak egy Ken (fiú barbi..) babát. Eddig Andris Hulk Huganje volt a herceg. Szegény Kenre reggel ráfeküdtem, arra ébredtem, hogy: „Várj Ken megmentelek”  Panni lányom épp próbálta kiszabadítani alólam, mert hajnalban mellém költöztek. A fiúk nem értik meg Panni Barbi mániáját, én sem, de elfogadom. Csendben remélem, hogy majd elmúlik. Nemrég Andris és Panni azon vitáztak milyen fa a tudás fája:

-          A Tanító néni azt mondta nem lehet tudni milyen fa a jó és rossz tudásának fája!

-          Almafa. - világosította fel Andris.

-          Nem is.

-          De igen, az Ádámcsutka is onnan kapta a nevét.

-          A Tanító néni azt mondta, nem lehet tudni!

-          De mondom, hogy alma! Ádám félrenyelte a csutkát!

-          A Tanító néni szerint akkor sem lehet tudni.

-          Akkor a te Tanító nénid hülye!

-          Holnap megmondalak neki! – itt láttam jónak közbelépni, mielőtt még a lányom  megmondja.. Magamtól én sem tudtam biztosan, összezavart a fügefalevél.. Szóval  a kutatás után arra jutottunk, hogy nem lehet tudni.. de aztán jött a következő gubanc:

-          Anya, Ádám minek akarta megenni az almacsutkát?- ..

Huszadikán az idén utoljára, mentem vizsgázni. Szerintem a buszsofőr őrült volt, legalábbis úgy vezetett. De túléltem, délig nem jutottam kávéhoz, azt is. Találtam valami színházfélében egy automatát, de utána a tollamat nem leltem, kértem egyet kölcsön. Jól kezdődik..  Már egészen jól haladok az alvásról leszokás útján. Elolvastam mindent, amit feladtak, épp ezért tudtam, hogy nehéz lesz. Némely dolog annyira aktuális, hogy a gyerkőcöknek felolvastam. Egyszer csak, azt vettem észre Ákos oldalba böki öccsét és odasúgja: „és most az izgalom a tetőfokára hág”  és huncutul összenevetnek. Borzasztó, úgy tűnik mintha nem túlzottan érdekelné őket. :)) De azért négyesemet megünnepeltük!{jcomments on}