Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Mű-vé-szett Fotó Fotóművészet Dancs Artur: Amikor Sandy New York fölött forgolódik (fotó)
Dancs Artur: Amikor Sandy New York fölött forgolódik (fotó) E-mail
Írta: Dancs Artur   
2012. december 01. szombat, 21:22

honvagy

Egy három méter magas homok-hordalék buckán felkúszva kapaszkodtam az egykor volt tengerparti sétány, a boardwalk pillérjére. A hurrikán által lecsupaszított betonkarok kísértetiesen sorakoznak a teljesen erodálódott tengerparton, a víz már a lábakig ér, a partot teljesen elmosta. Három évvel ezelőtt honvágyó képem készült itt. Egy padon ültem a sétányon, és a gigantikus telihold alatt az óceánt bámultam, miközben messzire küldtem a csapkodó hullámokon s a Kennedy által eregetett repülőgépeken a hazavágyó gondolataimat. A telihold most is hatalmas. Épp csak előbukkant a Far Rockaway lakóházai mögül. Télen onnan, nyáron meg az óceánból kel. Abból a három évvel ezelőtti éjszakából már semmi sem maradt, esetleg a honvágy, ami beépült a New York-i mindennapjaimba, és megtanulok lassan vele együtt élni. Mert már abban is biztos vagyok, akkor sem lennék soha többet maradéktalanul boldog, ha New Yorkot itthagynám bármelyik pontjáért is ennek a bolondul nagy világnak. És ebben a fagyos mosolyú holdfényben ott fürdik most az egész pusztítás. Romokká tett otthonok sorakoznak ott, ahol még nyáron irígykedve néztük, hogyan nézik a teraszukról grillezés közben a napnyugtát a tengeren, sőt az is megfordult a fejünkben, hogy egyszer majd itt kell lakást néznünk, mert annál csodásabb nincs is, mint szembenézni az óceánnal a nap és az év minden szakában. Homok, rengeteg homok. Az utcák sivatagra emlékeztetnek, a rendőrségi reflektorok holdbéli tájat képeznek a jelenből, süvítő minden és félelmetes. A tenger homokhegyeket emelt helyenként, azokból a házakból, építményekből kirabolt tárgyak állnak ki, vagy azok darabjai. Egyik ház előtt bakelit gramofon lemezeken Walt Disney mesék és kislemez egykori nagy slágerrel. Felvenném, de restellem. Még én is el vigyek innen?... Holott tudom, azokat a lemezeket már nem fogja a gazdájuk sem használni, még akkor sem, ha rájuk bukkan itt az irdatlan nagy hulladékrengetegben...

Két hete jártam itt először a vihart követően. Akkor Brooklyn felől szálltam buszra. Zsúfolásig tele volt a jármű, bevásárlásból hazatérő félszigetlakók. Utaznak haza a csillogó, ünnepre készülődő városból a sötétbe, a hideg, metsző széllel bélelt Rockawayre. Arra számítottam, magukba fordult, csendes embereket fogok látni csupán. A buszon azonban vidám csevegés folyt. Kipirult arcú emberek, egyszerű ruhákban, nagy bevásárló szatyrokkal mesélik egymásnak, kinek van, kinek nincs villanyárama és ki hol tart az újjáéledésben.

A busz lassan elhagyja a brooklyni külvárost és a nagybevásárlók pompás kirakatait és fényeit, és az épségben maradt öbölhídon át beereszkedik a szürkülő pokolba. Mert azt gondolom, ilyen lehet a pokol. Por és mindenféle gyanús hordalék kereng a szélben, és az óceánba hulló nap is vörösebb szőnyegen vonul nyugovóra, mint szokott. A nyáron még árnyas fákat, piknikasztalokat és parkolót, játszóteret felölelő Jacob Riis Park egy városi szemétdombra hasonlít most leginkább. Hegyekbe összehordott házmaradványok, romok, törmelékek, életek, otthonok dirib-darabjai, mind-mind sok nagy dombnyi szemét. Ha a nap ellenfényében nézem onnan, ahol nyáron naplementét igyekeztem fülöncsípni, amint az öbölhídon Brooklynba csusszan át, hegyvidéket vélek látni. De a szomorú domborzaton nem fenyő terem, hanem kiálló gerenda-darabok és kredencajtók, autókasztnik a kiszökellések.

A Rockaway Park még sötétségben, de az NYPD reflektorjainak fényében kezd életre kelni a letarolt környék. A romok tetején, a viharverte házakon látni, merre és milyen erővel sodort keresztül a szökőár, hol s mennyi iszapot hagyott. Sok utcára is a tengertől a sétány fémkorlátjainak darabjai éktelenkednek a nemrég még szépen gondozott gyepen az egyik ház udvarán. Egy kupacban mindenféle lom. A tetején egy nő áll, mosolyogva beszélget szomszédjával, aki egy kidőlt tölgyfa alól éppen kerti díszeit próbálja épségben előásni.

- Itt van mindenünk ebben a kupacban - mutat a lomhalmazra az asszony, és felkacag - De tudja, mit? Élünk! - vidáman integet nekem, aki az út szélen bámulom elképedve a látványt és a nem várt derűt.

Fényképezőgépembe jutott ebből is, abból is...

 

01_sandy_a_varos_folott01_sandy_a_varos_folott02_tokigvizben02_tokigvizben03_agtores03_agtores04_riadokeszultseg04_riadokeszultseg05_benzinsorban05_benzinsorban06_katasztrofaturistak06_katasztrofaturistak07_utzar07_utzar08_sandy_forgolodik08_sandy_forgolodik09_homokazutcan09_homokazutcan10_helyzetkep10_helyzetkep11_gyurodes11_gyurodes12_ombok12_ombok13_vedhely13_vedhely14_aparton14_aparton15_17nappalutana215_17nappalutana216_17nappalutana316_17nappalutana317_17nappalutana417_17nappalutana418_zaszloaromokfelett18_zaszloaromokfelett

 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 127 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs