Timi és családja - Andrisnak |
2012. november 14. szerda, 08:15 |
Andrisnak, aki rosszkedvűen jött haza
Egy nap Andris fiam rosszkedvűen jött haza. Nem is csinált semmit, csak hozta a takaróját, odabújt mellém és orráig húzta. Baj van? kérdeztem, de nem volt. Van ilyen, szerintem mindenkivel. Aztán eszembe jutott aznapi agymenésem, gondoltam elmesélem neki. Egyszer láttam egy portrét. Nem volt hétköznapi, talán ezért is vettem észre. Egy kenyérpapír letépett, gyűrött, nyúzott, darabja. Közepén vörösesbarna , nem túl nagy, de határozott, satírozásszerű maszat. Két széle már felpöndörült, így lógott falon. A legaljára oda volt írva: Portré. Egyébként nem biztos, hogy magamtól rájöttem volna.. De a dolog ott maradt a fejemben: A portré. Ma végre megértettem! Csak kellett hozzá egy bizonyos állapot. Egész nap tanultam, borzasztó helyzet, ha már a mosogatás is inkább kikapcsolódásnak tűnik.. Néztem a könyvet, és eszembe jutott A portré. Egy pillanat alatt rájöttem! Mindenkivel megesik, hogy olykor néha gyűrött, nyúzott, tépett. Nem egy jó érzés, de most gondolj bele, ha állandóan heppi valaki az szörnyen gyanús. Szóval, gyűrött, nyúzott, tépett. Akkor ez a kép kollektív, mindenkiről szól, egy bizonyos állapotában. A világon minden ember, egy képben. Ez azért.. Akkor a barna maszat ott középen, már egyértelmű. Az, az érzés. Konkrétan: "mosott szar". Pontosan így érzi magát az, aki gyűrött, nyúzott,és tépett. Andris itt már nagyon nevetett. Kedves ismeretlen portréfestő, hála Neked:)
|