| Kocsis Francisko: Éjszakák zenéje (9) |
|
Ima a vízparton
(Ruga pe malul apei)
Adj Uram, erőt
hogy higgyek már egyszer,
hogy sohasem
voltam,
hogy nem vagyok,
hogy minden
csupán egy szomorú
gondolat a tiéd
amibe minden belefér
amelyben én is ott állok
egy víz partján
benne smaragdok
garmadája fürdik
senkinek nem hiányzik
te szórtad el őket
El Doradó varázsa
síron túli valóság.
Utazás áttűnési övezetbe
(Călătorie în zonă crepusculară)
Rég volt hogy vasúton utaztam:
a kárminpiros síneken egy mozdony
száguld szuroktól fényesen;
mintha a feltámadás tájait járnánk,
négy égtáj torlódik a kerekek alatt
s szívemből erős lüktetés fakad;
kék fénycsíkokból a gyönge derengés,
a veszett ritmus visszhangot ereget
a végső értelem csúcsai felé;
az est határán áttetsző tartományok:
fürge lény sérti föl az eszmék páncélzatát
vén századokból, falkányi kutyák;
angyal, démon, szellem vagy bármi,
imádkozom, még egyszer költsenek föl
a halálom előtt.
Egyes számban
(La numărul singular)
Csöppet sem könnyű ötven
esztendő távolában élni
születésed napjától -
méghozzá egyes számban -
amikor minden gond
a többes szám felé sodorná
a napi kényelmetlenség-adagot;
itt nincsen szó fejlődési rendszerekről,
inkább állapotról, melyben a beszámíthatóság
képtelen velünk tartani és bennünket óvni,
de egyáltalán nem rettegek,
inkább csak szorongva beletörődök -
létemet törvények kertelik
amelyek nem zárják ki a megalázást, a képmutatást, a szorongást,
a fennhéjázást, a gyilkos szándékot;
titokzatos énem pöröl velem hogy hiányzik
belőlem a szenvedély kilépni e téveteg életből,
de én nem születtem hősnek
se politikusnak - inkább legyek gyöngéd és gyalázatos
saját magammal csupán.
Cseke Gábor fordításai
{jcomments on} |
