Őszi szünet van, még mindig, és már három napja..

De legalább süt a nap, most még csak bentről jó nézni, mert kint meg lehet fagyni. A gyerkőcök vajas pirítóst reggeliznek, én meg várom, hogy Indira ideérjen a szomszédból, közvéleményt kutatni. Őszintén szólva már eléggé unom, de Ő ebből él meg.  Aztán kimegyek bevásárolni, ha Apa hazajön, akkor kocsival, ha nem, akkor kitekerek. Megyek a postára is csekket fizetni, elfelejtettem lejelenteni a villanyóraállást, így most horribilis a számla. De legalább a jövő hónapban alig lesz:) Az őszi szünet első napjának reggelére leesett az első hó is. A gyerekek azt számolgatták ugyan hány nap van még karácsonyig. Akkor ötvenhét volt, ma már kettővel kevesebb.

Tegnap délután  Olgiéknál voltunk Pannival.  Eredetileg matekozni mentünk,  és matekoztunk is, aztán isteni kókuszgolyóval doppingoltunk, és  sok pohár finom szörppel. Panni először rajzolt, de aztán kapott egy darab agyagot. Néztem, ahogy birkózik, küzd, gyömöszköl, méretez, simogat, hajat gyárt, ragaszt és csodálja Olgit, mert Ő tud. Még itthon megbeszéltük, hogy ha lehet, megnézzük a kerámiákat, és Cicakönyvet. Meg is néztük,végig tapogattuk, simogattuk őket. Nem csak szépek, hanem élet van bennük, sugároznak. Aztán előkerült a Cicakönyv, kettő is! Panni köztünk ült és áhitattal lapozgatta. Oda volt rendesen, majd elkísérte Olgit A KÖNYV - et helyére tenni. Nagyon jó délután volt, és nagyon- nagyon köszönöm:)

Ma reggel Panni első dolga az volt, hogy az agyagját a vágódeszkára pakolta, és határozottan utasította a macskát:

-          És most álljál ülő pózt!

Holnap megyünk Tompára, ott van a Mamám sírja. Ilyentájt és anyák napján szoktunk menni.  Mama is kijárt a szüleihez, ezért én is megyek hozzá. Pedig egyáltalán nem érzem, hogy ott lenne, az emléke is, inkább bennem él, mint ott. Tudod, én nem szeretem a dicshimnuszokat, egyáltalán nem, főleg ha rólam szólnak. Nem azért csinálok soha semmit. De érettségi után, amikor eszembe jutott, hogy a Mamám milyen büszke lenne most rám, azért könnybe lábadt a szemem.