Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly Kosztolányi Tánczos G. Károly (Carlofranco): Kosztolányi az alvilágban 31. (Tavasz) I/7.
Tánczos G. Károly (Carlofranco): Kosztolányi az alvilágban 31. (Tavasz) I/7. E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2012. október 26. péntek, 09:30

A tavasz néha szándéka ellenére is…

Majsztrót, Hallgatagot és Dadogóst Béla szervezte be. Sanyinak a körút részvevővel és a feladatok kiosztásával kapcsolatos megbeszélésen egy másik misszionárius jutott az eszébe. Kosztolányihoz fordult.

- Emlékszik még arra a hajnalra, amikor találkoztunk?

- Kristálytisztán. Miért kérdezi, Sanyikám?

- A plakátragasztóra is?

- Emlékszem. Miért?

- Azt kellene elküldeni hozzájuk! hecc lenne, ahogy beszélget egy dadogós, egy beszédutáló, egy csont részeg meg egy süketnéma!

- Mi ütött magába? – fortyant fel Gizike. – Tehetnek ők arról, hogy ilyenek?

Sanyi majdnem lehorgasztotta a fejét. Majdnem.

- Hát már viccelni se szabad?

Gizike inkább Kosztolányihoz szólt.

- Bélus tud ugyan beszélni…és kacsintott.

- Tud bizony! – kacsintott vissza Kosztolányi.

Béla kora reggel indult el, de csak késő éjszaka kopogtatott be arra a címre, amit Hetedik felírt egy papírra. Nem az irdatlan távolság miatt tartott ennyi ideig az útja. Hiányzott, fájdalmasan hiányzott neki Hilda. Nem tudta, helyesen teszi-e, bement. Kezet csókolt a madámnak. Marinka nagysád szívélyesen fogadta.

- Béluska, hogyhogy ilyen korán hozta ide a friss tavaszi szél? Ne szóljon, kitalálom, a Grófnét keresi.

Béla szégyellősen elmosolyodott.

- Miért incselkedik velem, nagysád? Tudja jól, hogy nincsen Grófné!

- Nincsen? Felébredt, Béluska?

- Hilda megjött már?

Marinka áthatóan nézte a férfit. Megfogta a kezét. Szelíden szólt hozzá.

- Üljön le. – Béla leült. – Nehéz elmondanom, főleg magának. Hilda elutazott.

Béla lehajtotta a fejét.

- Értem. Mikor jön vissza?

- Nem tudom. Ő azt állította, hogy soha.

- Az nagyon sokat jelent, ugye?

Marinka keblei közül elővett egy zsebkendőt, és letörölte Béla szeméből a könnyeket.

Béla csendesen mondta.

- Köszönöm. Most elmegyek.

- Így nem engedhetem el. Nem venném a szívemre, ha valami kárt tenne magában. Itt csak délután kezdődik az élet, dőljön le egy kicsit Hilda szobájában. Mindjárt megyek én is. Ha nem tud aludni, beszélgetünk.

Béla nem tudott aludni. Beszélgettek.

- Istenem, mindig ilyen kalandra vágytam! Gizike igazán szólhatott volna erről a Tervről!

- Aztán meg ne mondja, hogy tőlem tudja!

- Ne féljen, tartom a számat! És ha már így felvidított, választhat magának egy lányt, ha már Hilda megszökött maga elől!

Béla választott.

 

Estére járt az idő, amikor elindult. Girbegurba utcácskákban caplatott, amelyeket csak itt-ott világított meg egy-egy lámpa. Az egyik sarkon hirtelen egy tárgy zuhant le árnyékára s rögtön utána egy fej koppant hangosan a földön. Mitévő legyen? Béla előbb a tárgyat tapogatta meg. „Szegény! Ő is lopja a fát! Biztosam szene sincsen. Nem baj, mindjárt itt a tavasz melege!” Aztán a test fölé térdelt. „Vér!” Megijedt. „Csak nem halt? Nem hagyhatom itt, még felfázik! Legalább gyufám lenne!” Rázogatni kezdte a mázsányi férfit.

- , jóember, van-e gyufája?

Hörgés volt a válasz. A kabát zsebében talált gyufa lángjánál Béla megvizsgálta a sérülést, letörölgette a homlokból szivárgó vért, pofozgatta az arcot. Nagy nehezen egy sötét ablakú ház falához ültette a férfit. Megkereste a cédulát, s újabb gyufaszálak segítségével azonosította a címet és a házat.

- Hol vagyok? – A férfi hangja rekedt volt, s emiatt ijesztő

- Biztonságban. Fel tud állni?

Amaz sikertelenül próbálkozott.

- Ne erőlködjön. Van időm, úgyis késésben vagyok már.

- Maga rendőr? – Megfogta csuk. Egyiken se volt bilincs. – Ugye nem szólt a rendőröknek?

- Nem, nem.

- Ne is szóljon! Ilyen nagyot még sose hibáztam.

- Ne legyen lelkifurdalása e miatt a darab fa miatt! Tudja, mennyi fát loptam én? Egyszer majdnem bele is rokkantam!

- Ne mondja el senkinek se! Mindent megcsinálok, amit akar, de ne mondja el senkinek! Kiröhögnének! Ha híre megy, munkát se kapok.

- Tudom, nem vigasztalja, de jelenleg én is munka nélkül vagyok. Próbáljon felkelni, mert aranyere lesz a hideg földön. Majd segítek, amennyit tudok. Úgy látom, maga is jól megnőtt, mint Gebe.

- Honnan ismeri Gebét?

- Együtt lakunk.

- Én is laktam vele együtt a börtönben.

- lakótárs. Le a kalappal előtte. Induljunk. Majd én viszem a tűzrevalót.

- Ne beszéljen! Biztos elkapott egy kis agyrázkódást. Egy perc, és megérkezünk.

- Hova?

 

 

 

 

 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 894 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs