| Kocsis Francisko: Éjszakák zenéje (8) |
|
2006 október
(Octombrie 2006)
Elterpeszkedő ködök fjordjai
mossák Erdély völgyeit;
október ismét felidézi bennem,
hogy a csalódásokból mitsem tanultam;
visszatérek a vezeklés helyére,
sebhelyként újra sebbé kinyílva;
a csúcsok fölött csüngő fodrozatot
jéglehelet libegteti;
mennyire vágyom fürdőzni egyet,
valamely folyó széles ölében;
micsoda vágy egy erős és meleg cirógatás után
egy egészen más életben.
Éjszakák zenéje
(Muzica nopţilor)
éjszaka, a hegedűk zárt tokjukban
maguktól zenélnek;
és a mesterek ördöngös
ujjaira emlékeznek
szenvedélyesen szenvedve gyakorolnak
egy-egy kedvelt melódiát
kebelükben tovább éltetik
mindenikük lélegzetét és géniuszát;
a lezárt tokban ők muzsikálnak,
míg elnyomja őket az álom.
A fuvola
(Flautul)
Hallok egy érdes fuvola dallamot
hallásom emlékezetébe préselődve
semmilyen kép nem társul hozzá
se olyan történet aminek részese voltam
mintha az emlékeken túlról érkezne
népem képzeletéből amelyből vétettem
és makacsul megmaradt a génekben néha megesik hogy előáll
mint egy remegés a sírok birodalmán túlról
jócskán eszelős vagyok olyankor figyelmesen hallgatva a buzdító hangot
meggyőződvén hogy nem képzelődök
valami történik, túl az eseten magán is
odabent de oly távol a létezés vörös spektruma mellől
ahol a világok a földrajztól idegen lagunák felé siklanak
amelybe majd minden visszaszólított élet belevész,
a dallam akár egy csillagászok megszabta
délkör ők az állócsillagok hívei hogy megszabják helyüket a világegyetemben
s majd könnyen rájuk találjanak az istenek akik időről időre otthagyják az öröklétet
hogy velünk töltsenek egy életet
ez a dal mely összetart bennünket
mint egy láthatatlan zsinór
élő állapotunk előtt és után.
Cseke Gábor fordításai
{jcomments on} |
