Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly Pötyi, a vízigalamb Tánczos G. Károly: Pötyi, a vízigalamb 14.
Tánczos G. Károly: Pötyi, a vízigalamb 14. E-mail
2012. október 08. hétfő, 06:22

 

A repülőgépen Zolinak hánynia kellett. Karcsi elébe tartotta a műanyag zacskót, s – valószínűleg a stewardesstől kapott whiskykhatására gúnyosan kérdezte?

- Mi van? Kiújult a hipochondriád?

Ármi bácsi hátraszólt: – Csak nem másnapos vagy, öcsém? Aztán nehogy a nyakamba okádjál! – Majd az ablakból ki-kipislantó galambokhoz: – Irigykedtek, madárkáim? Hiába, az a Darwin ilyennek teremtett benneteket. – A légikisasszonyhoz pedig: – Nagyfröccsöt adjon, kedveském, a bajai furmintosból!

Misurda holtsápadtan, az ülést markolva ült mellette, a kínált italt is visszautasította, időnként gyászos hangon sóhajtotta: „Asziszem…” Imi szundikált, a repüléshez szokott Miguel egy magazint lapozgatott,

A földre érés után a herceg Miguellel felkereste hazája Humbiába akkreditált nagykövetét. A tárgyalások kudarcától lógó orral léptek ki. Imi ezen kívül a fogát is csikorgatta.

- Beijedt, gyáva nyúl! – sziszegte és a követség épületére mutatott.

- Nincs valaki ismerősöd ebben az országban? Nem is olyan messze van a tiedtől!

Imi a homlokára csapott.

- Agyam köszöni szépen a tanácsot! Bérelni kocsit és menni a rendőrségre! A főzsernyák lenni kenyeres bajtársam egy háborúban. Ő majd segít. – A volán mögött folytatta. – Persze társam volt az a patkány is, a követ, aki ráadásul az enyém népből való, ugyanúgy, mint a főgazember, édes apácska megtámadója. De azt még jobban megbecsülöm, mint a sunyi, véleményét mondani nem merő követet. – A herceg köpött egyet a poros úton. A többiek látták a platórólhogy egy megtévedt páviánkölyök felnyalta, mire a kíváncsi zebucsorda odacaplatott és szaglászni kezdte az utat. A „kapitányság” előtt fékezett, és mind kiszálltak a nyitott kis furgonról. Imi magyarázott valamit a bejáratnál álló fegyvereseknek, azok beengedték mindnyájukat.

- Áá! Mbujogamarabana oj Pöthihumbejasa! – kiáltott fel és szorította magához a herceget a jóképű, fiatal rendőrfőnök. Ármi bácsi odasúgta Zolinak:

- Mit gagyarászik ez?

- Biztos Imi nevét mondta. (Valóban. Most már megérti a kedves Olvasó, hogy miért kerültem eddig, és ezután is meg fogok maradni a hercegnél, az Iminél!)

A herceg bemutatta csapatát, a rendőr hellyel és üdítővel kínálta őket. Végighallgatta barátját, közben bólogatott, majd a csupán a majmok veszekedése, a madarak rikácsolása és a légfrissítő zúgása zavarta csöndben fel-alá kezdett járkálni at irodában. A többiek is hallgattak, itták a langyos italt, törülgették arcukat, nyakukat. Misurda arra gondolt (az „Asziszemen” kívül), hogy télen kellett volna végrehajtani azt az államcsínyt. Néhány perc elteltével a rendőrfőnök megállt, rájuk nézett és beszélni kezdett. Mondandója végén kisietett. Imi lefordította szavait.

- Azt mondja, hogy szar a helyzet. A lázadók nem hagynak őrizetlenül még egy fűszálat se. Apácskáról és anyácskáról nem tud, mert hiába üzennek nekik a rádióval is, azok a gazemberek szétrombolták a miénk rádiót. De nem hiába, hogy a humbik ravasz eszükről híresek hetedhét Afrikában, neki van egy bátor, de kockázós ötlete. Bemondatja a rádió, hogy Humbiából jött két fehér csodadoktor, zengedeznek majd arról, hogy miket tudtok. Ismerjük a lázadó csürhe vezérét, aki majd meg akar szerezni benneteket, mert mohó és irigy. Úgy csináljuk, hogy el tudjanak lopni titeket, és az én egész népem rólatok fog beszélni, és várják tőletek a nyavalyáik megorvosolását. Ekkor kezdődni szerepe Pötyinek és Bubinak. Melyikőtök akar lenni két fehér varázsló?

- Én! Én éltem közülünk a legtöbbet, én tudom legjobban a dörgést!

- Az nem lenne baj, hogy maga élt a legtöbbet, de maga a legöregebb! Mi lesz, ha szaladni kell?

Zoli lelkesen kiáltott.

- Én középtávfutó voltam az iskolában! És ez még nem minden! A négerek imádják a zenét, a táncot, én meg tudok muzsikálni!

- Jó, jó! De még előtted van z élet! Nekem már senkim sincs, elhagytak, akiket szerettem – ajánlkozott Ábris, és ekképpen folytatta. – Ha kitanulom a varázslóságot, lehet, hogy vissza tudom csalogatni Máriámat!

- Látod, látod, csak odahúz a szíved! Arról nem is beszélve, hogy te se vagy már mai gyerek! Én nagyon hálás hallgatóság vagyok, nekem el szokták mondani az emberek a legféltettebb titkaikat is, és tanácsokat is szoktam adni, különben meg -  szavaival egy időben Karcsi megmutatta lábain a pigmenthiányos foltokat – én vagyok a legfehérebb fehér, biztos hinnének bennem a feketék!

- Mit tudsz? Én tudok gitározni, mint Zoli, és orvostudományt hallgatok néha az egyetemen.

Miguel e mondata után nem volt kétséges az egyik „varázsló” kiléte. (Az sem okozott problémát, hogy indián elei miatt nem volt echte fehér.) Visszajött a rendőrfőnök, és – miután Imi vázolta neki a helyzetet – Zolira mutatott, mondott is neki néhány szót az anyanyelvén. A „különítmény” nagy csodálkozására Zoli válaszolt. Karcsi meg is kérdezte, hogy hol, és főleg mikor tanult meg… izé… olyanul. Zoli piszkálódással kezdte válaszát.

- Nem emlékszel, hogy a kollégiumban meg akartál tanulni szuhaéli nyelven? Csak halandzsáztam, ahogy Szikkadt szokott. Tudjátok, mondataink nagy része nem az észnek, hanem a léleknek üzen. A főnök hangjából megéreztem, hogy engem ajánlott Iminek. A többi már gyerekjáték volt.

- Neked.

A többszöri tusolást, az étkezést és a pihenést követően, késő délután bekapcsolták a rádiót a kis szálloda társalgójában. Az afro rock és az európai slágerzenék egyik szünetében beolvasták a „hírt” A herceg ezt is fordította és kommentálta.

- Azt mondta, hogy éppen az országom határától nem messze vagytok, és hogy zenéléssel és bájoló itókákkal tudtok gyógyítani. A ravaszdi még a falu nevét is megmondatni be! Az én népem nem ismerni szilvapálinkát, de én hoztam neki!

- Én meg törkölyt! – rikoltott Ármi bácsi. – Néger hasba valót!

- Én kecskeméti fütyülős barackot!

- Kár, hogy Ceden kumiszát már megittuk, csak portorico rumot tudtam hozni – szégyenkezett Karcsi. Amikor Zoli felkapta a fejét, megnyugtatta. – Nem, nem egy öttömösi tanyáról!

Volt tehát zenei tudás (a herceg szerzett hangszereket), volt bájital bővében, már csak a szúnyoghálók lyukait kellett kijavítaniuk és a terv részleteit kellett tisztázniuk.

 

 

 

 

 

 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 407 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs