| Timi és az egyetem - Ismerős |
|
Péntek reggel, vagyis inkább hajnalban arra ébredtem, hogy éhes vagyok, és nyúzott. Arra gondoltam keresnem kell egy helyet, ami kicsit otthonosabb. Így suli előtt kimentem a piacra, úgy gondoltam az minden városban hasonló. A pécsi piac, péntek lévén, elég forgalmas volt. De pont ugyanolyan piac „illat” volt, mint itthon. Szerettem volna lángost enni, de nem találtam lángosost. Így vettem egy kiló gyöngyhagymát, két tő levendulát, ennyi fért feltűnés nélkül a tarisznyámba, így aztán elindultam az egyetemre. Időben beértem, sőt. A suli jó, a büfében a kávé nagyon finom és olcsó, a szendvics drága. Az épület új, nem nagy, de tágas és világos. Levelezőn általában korombeliek tanulnak, de mindenkinek van már egy-két diplomája, a bemutatkozások így zajlanak: „Erzsi vagyok biológus.. Vera vagyok újságíró.. Timi vagyok, van hat gyerekem.” Azt hittem, hogy majd csak ülni, figyelni és jegyzetelni kell, hát nem. Az órák hossza elég szokatlan volt, a százhúsz perc végén, azért küzdöttem, hogy nyitva maradjon a szemem. Pedig érdekes és érthető, csak rengeteg. Hogy miről tanulnak a szociológus ivadékok? Csupa jó dolog..:) Társadalomtörténet, társadalomelmélet, településtörténet,empirikus társadalomkutatás, matek, egyenlőre ennyi. A kedvenc csoporttársamat végül nem vertem meg, gyakorlatban. Este felmásztam a kolégium negyedik emeletére, a számítógép terembe, bekukkantottam ide, és a fészbúkra. Olyan jó volt hazajönni! Aztán elszaladt a két hét, és csütörtök hajnalban mentem újra. A pécsi buszon már szundikáltam, de folyton felébredtem arra, hogy kinyílt a szám. A helyi buszmegállóhoz érvén egy öreg cigányasszony kedvesen mosolygott már messziről. Közelebb érve vissza mosolyogtam. - Én téged ismerlek, olyan ismerős vagy nekem,az arcod ismerős - mondta. Ez velem már párszor megtörtént- Nem a … laksz? - Nem, én Kecskeméten lakom.
- Az jó messze van. – Akkor éreztem először, hogy nincs is olyan messze. |
